Művezetők Lapja, 1900 (3. évfolyam, 2-15. szám)
1900-08-20 / 8. szám
8. szám. 121 szabadságolásnál való előnyben részesítésen felül még aziránt is folytatok tárgyalást, hogy ezek az ifjak oly csapattestekhez osztassanak be szolgálattételre, ahol alkalmuk nyílik magukat szakmájukban gyakorolni és továbbképezni, hogy ezáltal a hosszabb szolgálati időnek a kézügyességre való káros hatása legalább részben enyhittessék. (Nemzetgazd. szemle.) »Adjunk művelt, jobbmódú ifjakat az ipari pályára!« Ezekkel a szavakkal buzdítja a zalatonai »Állami kőfaragó és kőcsiszoló szakiskola« igazgatósága a szülőket, hogy fiaikat adják az iparos pályára. Teljes szívvel, lélekkel ajánljuk a fölhívást mi is olvasóink figyelmébe. Beiratkozhatni szept. 1., 2 és 3. napján. Részletek felől felvilágosítást a nevezett intézet igazgatója: Csánki József ad, Zalathnán, Erdély iparáért. A »Budapesti Hírlap« vasárnapi száma közli a következő értesülést: Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter hazatérvén erdélyi útjáról, most már kész és konkrét javaslatokba készül foglalni mindazt, amit útjában látott és tapasztalt. Sokat látott és sok tanulságot szerzett s kész koncepciót hozott magával az erdélyi ipar fölsegítését illetőleg. Sokat ártott különösen a székely iparnak a romániai vámháború, amelynek az volt legkárosabb következménye, hogy számos erdélyi iparos átköltözött Romániába, hogy ott folytassa mesterségét. Mostani útján is találkozott a miniszter egy derék iparossal, aki már-már átköltözni készült. Hegedűs megfogta és itt marasztalta, biztosítva őt arról, hogy boldogulását elő fogja segíteni. A miniszter a legközelebbi napokban a következő intézkedéseket teszi: Leiratot küld az összes erdélyi iparkamaráknak, az összes iparfelügyelőknek és az összes főispánoknak, kötelezvén e hatóságokat arra, hogy ki-ki a maga kerületében szerezzen pontos és részletes adatokat az iparosok helyzetéről, az ipar állapotáról, a gyengeségekről, a hiányokról. Úgyszólván házról-házra járva kell munkájokat végezniük s gondos részletességgel kell majd feltüntetniük azt, hogy az iparnak mely vidéken miben lehet kezére járni, mit kell támogatni s mely szükséges és alkalmas eszközökkel, hogy az erdélyi ipart újra fölvirágoztatni lehessen. Ki kell mutatni, mi kell Brassónak, mi kell Udvarhelynek, mi kell Marosvásárhelynek s minden vidéknek a maga sajátossága és szükséglete szerint. Három irányban szerzett személyesen tapasztalatot a kereskedelmi miniszter. 1. Van olyan régi ipar Erdélyben, a melyet nem lehet megmenteni többé, amelyre kár költekezni, amely föltétlenül veszendő. 2. Van olyan ipar, amelyet sikeresen fejleszteni lehet. 3. Van új ipar, amelyet biztató reménynyel meghonosítani lehet. Ebben az irányban kívánja most a miniszter a részletes, pontos adatokat, helyről-helyre és vidékről-vidékre. A segítő akciót pedig szintén három irányban indítja meg. 1. Gépet, szövőszéket ingyen ad az állam 2. A földolgozandó anyag beszerzésére kedvező feltételeket teremt. 3. Minden úton-módon azon iparkodik, hogy az erdélyi ipartermékeknek biztos piaca legyen. A harmadik ponton fordul meg természetszerűen az egész akció sikere, amit a miniszter nagyon jól tud. Éppen azért máris szerzett gyárost, aki kész átvenni a székely vászonipar termékeit, minden mennyiségben, ilyképpen biztos és szép keresetet biztosítva a székely népnek. Magának a kormánynak is szünetlen gondja lesz, hogy az állami szállításokban kellően részesítse az erdélyi ipart. S ami a fő: iparkodni fog állandóan ébren tartani a társadalom érdeklődését az erdélyi ipar szép és szolid termékei iránt, mert valójában csak maga a társadalom érdeklődése és pártolása tarthatja fenn és juttathatja virágzásra a magyar ipart. A társadalom hathatós hozzájárulása nélkül tehetetlen a kormánynak bármely üdvös kezdése, bármely lankadatlan törekvése is. Említett leiratai a kereskedelmi miniszternek néhány nap múlva kerülnek hivatalosan a nagyközönség elé. Újítások a tanoncügy terén. A kereskedelmi miniszter úr hivatalos lapja tudvalevőleg a »Központi Értesítő«, melynek újabb időben van egy »nem hivatalos része«, mint melléklet. Ez a melléklet a miniszter tárcáját érdeklő összes aktuális kérdésekre vonatkozólag gazdag adat- és anyaghalmaz tár elénk, melyből ezúttal a Németországban és a Svájcban a tanoncügyre vonatkozólag meghonosított újításokat jegyezzük ide — itt-ott a mi jegyzeteinkkel kiegészítve — hogy ezek felől a mi kézműves-iparosaink is megfelelő módon tájékozva legyenek. Ki tarthat tanoncot? A kézművesiparban a tanonctartási jog csak azon egyént illeti meg, aki 24. életévét betöltötte és azonfelül vagy az iparoskamara által előírt tanidőt befejezte és a segédi vizsgát letette, vagy 5 éven át az illető ipart önállóan gyakorolta, vagy mint műhelyfőnök, vagy hasonló minőségben működött. A felsőbb közigazgatási hatóság a tanonctartási jogot oly egyéneknek is megadhatja, kik a fentebbi rendelkezéseknek nem felelnek meg. Ki nem tarthat tanoncot? Németországban tanoncot nem tarthat az, aki a polgári jogok gyakorlásától meg van fosztva. (Ily rendelkezést egyéb külföldi törvényekben is találunk, p. o. a svájci Waadt-kanton nagytanácsa által a tanonc-ügy szabályozása tárgyában alkotott törvényben.) A tanonctartási jog véglegesen vagy bizonyos időre megvonható attól, aki a reá bízott tanoncokkal szemben ismételve súlyos kötelességmulasztásokat követ el és attól, kinek oly ténykörülmények merülnek fel, amelyek őt erkölcsi tekintetben tanoncok tartására alkalmatlannak tüntetik fel. MŰVEZETŐK LAPJA