Művezetők Lapja, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1901-01-10 / 1. szám
1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA helyi viszonyok miatt a kazánok teljes kiürítése lehetetlen volt, mert mélyebben feküsznek, mint a városi csatornák és így a kazánokban levő víz egy részét ejektor segítségével kell a kazánokból fölszivatni és a csatornába kiüríteni, mi mellett természetesen az alsó húvólyuk zárva marad, mert ennek kinyitása esetén a még félig telt kazánból is, a víz az alsó huzatba tódulna. Kedden reggel körülbelül 37 órakor a tisztítást végző U. és K. fűtők közül az előbbi a kazánba bement és megkezdte annak tisztítását; világítóanyag gyanánt egy stearingyertyát használt. Ily körülmények között a kazán kifecskendezését egy hidrans segítségével megkezdte. Egynegyed 10 órakor U. fütő a kazánból kijött villásreggelizni. Kevéssel 10 óra előtt K. fütő ugyancsak egy stearingyertyával ellátva U.-hoz szegődött, miután még egy elektromos lámpát a városi világító-vezetékhez csatolt és azt a kazánűrbe leeresztette. 3/4 óra eltelte után U. feljött és K. társa részére konyakot és vizet kért, mert az rosszul lévén, kérdéseire nem felel; ezután ismét a kazánban eltűnt. Mielőtt a konyak és viz a kéznél lett volna, ott lévő kazánkovácsok és kőmivesek, akik U. kiáltását szintén hallották, a kazánfalazatra állván, U.-t K.-án mozdulatlanul látták feküdni. Oly gyorsan, amint azt a szűk helyi viszonyok megengedték, a két fűtőt a kazánból kimentették. U.-t a kazánhelyiségbe fektették, K-t pedig egy időközben erőszakkal kinyitott világító nyíláson keresztül, egyenesen a szabad levegőre vitték. U. semminemű életjelt nem adott, meg volt halva, míg ellenben K. már a kimentés alkalmával nyöszörgött és a szabad levegőn körülbelül 1/2 óra után teljesen magához jött, de mindannak dacára égési sebei következtében kórházba szállíttatott. Megjegyzendő, hogy U. kimentésekor, mialatt K. még a kazánban feküdt, az alsó húvólyuk is kinyittatván, a még a kazánban levő vizet kibocsátották, körülbelül 40 cm.-nyi viz volt benne. Megállapittatott a szerencsétlenség után, hogy a fűtők által levitt két gyertya közül már csak az egyik égett és ez a mellső fenéken a vizmutató nyílások között állott. A vizállásmutatók le voltak szerelve. A vizsgálat alkalmával az életben maradt K. azt vallotta, hogy a kazánban egyszerre rosszul lett és későbben az eszméletét elveszítette. Azután megállapittatott, hogy az alul került U. az elektromos lámpát kezében tartva feküdt és mentés alkalmával az azt eszközlő egyik kazánkovács egy villamos ütést kapott, mely ütés később hasonló viszonyok között ismétlődött. A hivatalos boncolás megállapította, hogy I. halálának elenyhiány, széngáz és általában rossz levegő okozta belélegzés. A szerencsétlenségnél jelen volt személyek azonban erősen állítják, hogy a halált az elektromos ütés okozta. Mi azonban a következő véleményen vagyunk: A vízből forralása által széngáz képződik; jelen esetben annak mennyisége, a kazánfalaknak többszöri lehűtése és leöblítése folytán, nagyon nagy lehetett, ezen széngáz, az üres kazánból nem illanhatott el, mert az alsó húvólyuk be volt zárva és így élénk légcsere nem keletkezhetett, annál kevésbé, mert fajsúlyánál fogva, a nyíláson keresztül nem illanhatott el. Hozzá jött még ehhez a két emberi test, valamint a két gyertya égése által kifejlődött széngáz. Ez is a kazánban maradt és a többnyire fekve dolgozó fűtők kénytelenek voltak tiszta levegő helyett széngázzal telitett levegőt belélegzeni. K. először érezte hatását, rosszul lett, elveszítette eszméletét s közel volt a megfulladáshoz. U. jobban állott ellen az ártalmas gázok befolyásának, talán azért, mert erőteljesebb volt és azért, mert a kazánban elől dolgozott és ott a vízállásmutató nyílásain keresztül még egy kis friss levegőhöz fért, ép úgy mint a gyertya, mely ezen a helyen égve maradt. Ő még fölfelé kapaszkodhatott és segítségért kiálthatott bajtársa részére s a feljövetelnél nyilván még friss levegőt is szívhatott. Hogy történt mégis, hogy őt alig egy perccel később mozdulatlanul K. testén fekve találták? Ezt másképen nem magyarázhatjuk, mint hogy K. a főkazánba történt visszajövetele alkalmával oly szándékból, hogy K. társának jobban segítségére lehessen, a villanylámpát a nem eléggé izolált vezetéknél fogva megkapta, azt lefelé húzta és ez alkalommal villanyos ütés érte; erre, tekintve vizes ruháit és jól vezető vastestekkel való érintkezését, kiválóan alkalmas volt. Kétely arra vonatkozólag nem forog fen, hogy I. rossz levegőnek belélegzése által erősen elgyengült és ily állapotban csekély villamos erőre volt szükség, tüdeje megbénítására és így a megfulladás betetőzésére. K. ellenben elektromos ütést nem kaphatott, mert abban a helyzetben, amelyben volt, már nem ébredt volna föl. Kezein talált égési sebek egész más okból erednek. Hátrányosan hathatott természetesen U.-ra nézve a nehézkes mentés a kazánból a kazánházba, hol szintén nyomott, dohos levegő uralkodott, míg ellenben K.-ra nézve előnyös volt, hogy mentésére a búvólyukat és a kazánház tetejét fölnyitották és hogy ennek folytán a friss levegőnek éles huzatja a kazánon keresztül hatolt. Nem tárgyaltuk volna ezt az esetet olyan részletesen, ha különböző vélemények fölidézése nem adna okot komoly intésekre. Mindenekelőtt óva intünk mindenkit, hogy a kazánba bármely okból belebújjon mindaddig, míg az kellőleg szellőztetve nincs, az elektromos vezetékkel pedig, bármily gyenge erejű legyen is az, elővigyázatosan kell bánni, a kellő óvóintézkedéseket szigorúan be kell tartani. Gépkezelők Lapja. 5