Művezetők Lapja, 1904 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1904-01-10 / 1. szám
Előfizetési ára '£eévre ® korona Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér. Egyek szára 40 filé r. Megjelenis^nyi fen jó 10. és 25-én SZERKESZTŐ : PALIK FERENC KIADÓ-TULAJDONOS : A SZÖVETSÉG „KÖZPONTI ELÖLJÁR ■Wf Budapest, 1904. Január 10. VII. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA a „Művezetők Országos Szövetségé“-nek egyesületi és szaklapja. A lapra vonatkozó megkereséseit és kiret.'sek a „Művezetők Országos Szövetségé‘'-nek sr Központi Elöljáróságé címére : Bpest,VIII., Népszinház u. 16. cimzendők. Hirdetések a kiadó-irodában fogadtatnak és, )r szövetségünk összes tagtársainak, latinnk ok társainknak sóinak, munkánknak Az örök időgép végtelen kerületű kereke egy foggal tovább mozdult, jelezve ezzel, hogy egy év visszahozhatlanul a múlandóságé. Új fog került a mozgató rugó nyomása alá, hogy egy év múlva újabbra hárítsa a végzendő munkát. Tehát valamint az idő, a tér, az erő , úgy végtelen ez utóbbi folyománya, a munka is. A munka, mely föntartónk, éltetőnk, a munka nyújt tápot, meleget, ruházatot, ennek segélyével fedezzük szükségleteinket, ez erősíti izmainkat, akaratunkat, kitartásunkat, tiszteljük tehát a munkát! Végezze el munkáját ki-ki ott, hová sorsa, hivatása rendelte, de végezze el teljesen, ebben napról-napra tökéletesedve. Ez utóbbi mondat hatása alatt kívánunk t. olvasóinkhoz szólni. Ha visszatekintünk mintegy 15 év előtti hazai ipari szakirodalmunkra, főleg az ezt képviselő szaklapokra, megütközéssel állapíthatjuk meg azt, hogy néhány, helyét mai napság is jól megálló szaklap kivételével, magyar szaklapjaink alig voltak. Az érdeklődő olvasóközönség leginkább a németnyelvű folyóiratokból és szakművekből merítve, volt kénytelen ismereteinek hézagait pótolni. Ehhez azonban a német nyelvnek teljes tudása volt szükséges; akiknek e nyelv elsajátításához alkalmuk vagy képességük nem volt, azok nagy áldozatok árán vonhatták csak ismereteik körébe azt, mire nekik érvényesülésükhöz — főleg az ipari legújabb vívmányok terén — szükségük volt. Megnyugvással mondhatjuk el azt, hogy e tekintetben is nagyot haladtunk; bár megtörtént nálunk azon visszásság, hogy míg más országokban az ipari szaklapok vezették, irányították az ipart, addig nálunk ez utóbbi szülte az ipari szaklapokat. Mindezek ellenére az elfogulatlanul ítélő azt is helyben hagyja, hogy e lapok, ha terjedelemben nem is, de tartalomban helyeiket megállják, hivatásukat felfogják, eredetileg alárendelt helyzetükből felülkeredve, most már irányítólag, termékenyítőleg, buzdítólag hatnak iparunkra, mely pedig e válságos időkben mindezekre nagyon is rászorul. Úgyszólván minden ipari szaknak megvan már az érdekeit képviselő és felölelő lapja, melyek közül, ha látszólag nem is áll valamennyi hivatásának magaslatán, de a kezdet nehézségeit leküzdve, egészséges alapon haladnak a fejlődés, a cél felé. Sőt egyes szakokban már túltermelés is mutatkozik, de ezen jelenség a legkevésbbé se aggaszsza az olvasóközönséget. Barátsággal, jó akarattal kell fogadnunk minden új szakirányú lapot, már csak azért is, mert e téren haszonvállalatokkal nem találkozunk, egy-egy új lapnak keletkezésénél, nálunk, Magyarországon mindig nemesebb cél a mozgató rugó. Iparunk éltetője, a szabadversenyben, a hivatását felfogni tudó szakirányú lap erőit, képességeit céljaival összefogva fokozottan megerősödik, az elmondottakra képtelen pedig elbukik. A «Művezetők Lapja», mely jelen számával VII. évfolyamába lép s olvasóinak száma a 3000-hez már igen közel áll — nem bukott el. E lapot a szükség teremtette. Nem hivalkodik nagy eredményekkel, de lankadatlan buzgalommal törekedik arra, hogy kitűzött céljai közelébe jusson; egy, már számba veendő hazai ipari testületnek szócsöve, olvasóinak önzetlen barátja és tanácsadója legyen. Figyelmeztesse olvasóit az ipari újításokra, ismertesse meg az ipart minden oldalról érdeklő intézményekre és társadalmi téren észlelhető mozgalmakra, a Művezetők Országos Szövetségében felbukkanó eszméket, jótékonysági és emberbaráti szándékokat magyarázva, közreadva az olvasó családjában is szívesen látott barát legyen. Feltárja a gyakorlatban, a műhelyben, a gépek és megmunkálási módok körében szerzett tapasztalatoknak kincsestárat, mert valóban ezek a művezetőnek, a gépésznek, a mesternek s minden egyéb, az ipar terén munkálkodó egyénnek az, amire szüksége van. Nem nagyképüsködünk, ahhoz szóljunk hozzá, amihez értünk. Hiszen bennünk nem a szaktudományok tantételeit ismerő és azokat alkalmazni tudó egyéneket keresik, hanem megbecsülik bennünk a sok évi, legyen bár egyoldalú, de alaposan ismert és elsajátított gyakorlati fogások, a megmunkálási módok között szerzett tapasztalatok birtokosait. Ezeket méltányolják nálunk mindazok, kiknek ilyen emberekre szükségök van és mindig is szükségök lesz; ezen tapasztalatok a mi kenyerünk. Ezen tapasztalatok pedig csak hosszú évek sora alatt szerezhetők meg, de lényegesen hozzájárul ezeknek időelőtti megszerzéséhez az, ha ezek egyikét-másikát nem ismerve, mások közléséből megismerjük. Sajnálatos, hogy éppen olvasóink között vannak sokan, kik szerzett tapasztalataikat félte- adjunk! Lapunk jelen számával egyidejűleg küldjük a «Kazán és Gépújság» mutatványszámát, melyet olvasóinknak figyelmébe ajánlunk.