Művezetők Lapja, 1904 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-10 / 1. szám

Előfizetési ára '£eévre ® korona Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér. Egyek szára 40 filé r. Megjelenis^nyi­ fen jó 10.­ és 25-én SZERKESZTŐ : PALIK FERENC KIADÓ-TULAJDONOS : A SZÖVETSÉG „KÖZPONTI ELÖLJÁR ■Wf Budapest, 1904. Január 10. VII. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA a „Művezetők Országos Szövetségé“-nek egyesületi és szaklapja. A lapra vonatkozó megkereséseit és ki­­ret­.'sek a „Művezetők Országos Szövetségé‘'-nek sr Központi Elöljáróságé címére : Bpest,VIII., Népszinh­áz­ u. 16. cimzendők. Hirdetések a kiadó-irodában fogadtatnak és, )r szövetségünk összes tagtársainak, latinnk ok társainknak sóinak, munká­nknak Az örök időgép végtelen kerületű kereke egy foggal tovább mozdult, jelezve ezzel, hogy egy év visszahozhat­­lanul a múlandóságé. Új fog került a mozgató rugó nyomása alá, hogy egy év múlva újabbra hárítsa a végzendő munkát. Tehát valamint az idő, a tér, az erő , úgy végtelen ez utóbbi folyománya, a munka is. A munka, mely föntartónk, éltetőnk, a munka nyújt tápot, meleget, ruházatot, ennek segé­lyével fedezzük szükségleteinket, ez erősíti izmainkat, akara­tunkat, kitartásunkat, tiszteljük tehát a munkát! Végezze el munkáját ki-ki ott, hová sorsa, hivatása rendelte, de végezze el teljesen, ebben napról-napra tökéletesedve. Ez utóbbi mondat hatása alatt kívánunk t. olvasóinkhoz szólni. Ha visszatekintünk mintegy 15 év előtti hazai ipari szakirodalmunkra, főleg az ezt képviselő szaklapokra, meg­ütközéssel állapíthatjuk meg azt, hogy néhány, helyét mai napság is jól megálló szaklap kivételével, magyar szaklap­jaink alig voltak. Az érdeklődő olvasóközönség leginkább a németnyelvű folyóiratokból és szakművekből merítve, volt kénytelen ismereteinek hézagait pótolni. Ehhez azonban a német nyelvnek teljes tudása volt szükséges; a­kiknek e nyelv elsajátításához alkalmuk vagy képességük nem volt, azok nagy áldozatok árán vonhatták csak ismereteik körébe azt, mire nekik érvényesülésükhöz — főleg az ipari legújabb vívmányok terén — szükségük volt. Megnyugvással mondhatjuk el azt, hogy e tekintetben is nagyot haladtunk; bár megtörtént nálunk azon visszásság, hogy míg más országokban az ipari szaklapok vezették, irá­nyították az ipart, addig nálunk ez utóbbi szülte az ipari szaklapokat. Mindezek ellenére az elfogulatlanul ítélő azt is helyben hagyja, hogy e lapok, ha terjedelemben nem is, de tartalomban helyeiket megállják, hivatásukat felfogják, erede­tileg alárendelt helyzetükből felülkeredve, most már irányí­­tólag, termékenyítőleg, buzdítólag hatnak iparunkra, mely pedig e válságos időkben mindezekre nagyon is rászorul. Úgyszólván minden ipari szaknak megvan már­ az érde­keit képviselő és felölelő lapja, melyek közül, ha látszólag nem is áll valamennyi hivatásának magaslatán, de a kezdet nehézségeit leküzdve, egészséges alapon haladnak a fejlődés, a cél felé. Sőt egyes szakokban már túltermelés is mutat­kozik, de ezen jelenség a legkevésbbé se aggaszsza az olvasó­­közönséget. Barátsággal, jó akarattal kell fogadnunk minden új szakirányú lapot, már csak azért is, mert e téren haszon­vállalatokkal nem találkozunk, egy-egy új lapnak keletkezé­sénél, nálunk, Magyarországon mindig nemesebb cél a moz­gató rugó. Iparunk éltetője, a szabadversenyben, a hivatását felfogni tudó szakirányú lap erőit, képességeit céljaival össze­fogva fokozottan megerősödik, az elmondottakra képtelen pedig elbukik. A «Művezetők Lapja», mely jelen számával VII. évfolya­mába lép s olvasóinak száma a 3000-hez már igen közel áll — nem bukott el. E lapot a szükség teremtette. Nem hivalkodik nagy eredményekkel, de lankadatlan buzgalom­mal törekedik arra, hogy kitűzött céljai közelébe jusson; egy, már számba veendő hazai ipari testületnek szócsöve, olvasóinak önzetlen barátja és tanácsadója legyen. Figyelmez­tesse olvasóit az ipari újításokra, ismertesse meg az ipart minden oldalról érdeklő intézményekre és társadalmi téren észlelhető mozgalmakra, a Művezetők Országos Szövetségé­ben felbukkanó eszméket, jótékonysági és emberbaráti szán­dékokat magyarázva, közreadva az olvasó családjában is szívesen látott barát legyen. Feltárja a gyakorlatban, a mű­helyben, a gépek és megmunkálási módok körében szerzett tapasztalatoknak kincsestárat, mert valóban ezek a művezető­nek, a gépésznek, a mesternek s minden egyéb, az ipar terén munkálkodó egyénnek az, a­mire szüksége van. Nem nagyképüsködünk, ahhoz szóljunk hozzá, a­mihez értünk. Hiszen bennünk nem a szaktudományok tantételeit ismerő és azokat alkalmazni tudó egyéneket keresik, hanem megbecsülik bennünk a sok évi, legyen bár egyoldalú, de alaposan ismert és elsajátított gyakorlati fogások, a megmun­kálási módok között szerzett tapasztalatok birtokosait. Ezeket méltányolják nálunk mindazok, kiknek ilyen emberekre szük­ségök van és mindig is szükségök lesz; ezen tapasztalatok a mi kenyerünk. Ezen tapasztalatok pedig csak hosszú évek sora alatt szerezhetők meg, de lényegesen hozzájárul ezeknek idő­előtti megszerzéséhez az, ha ezek egyikét-másikát nem ismerve, mások közléséből megismerjük. Sajnálatos, hogy éppen olva­sóink között vannak sokan, kik szerzett tapasztalataikat félte-­ ­adjunk! Lapunk jelen számával egyidejűleg küldjük a «Kazán és Gépújság» mutatványszámát, melyet olvasóinknak figyelmébe ajánlunk.

Next