Művezetők Lapja, 1910 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-10 / 1. szám

Budapest, 1910. Január 10. XIII. évfolyam, 1. szám. HI A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­HEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításon. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Az alkohol és a művezetők. Győr, 1909. dec. 27. Tisztelt Szerkesztő Úr! Most, az ünnepek alatt kissé több időm volt a Művezetők Lapjának átolvasására s be kell vallanom, nem csekély megütközéssel láttam, hogy a hirdetett közgyűlések leg­többjét „vendéglőben" (persze élénk poharazás mellett­ tartják meg. Engedje meg szerkesztő úr, hogy ebből az esetből kifolyólag b. lapjában újból egy olyan tárgyról beszélgessek, melylyel ugyan a szövetség eddig, sajnos, még nem fog­lalkozott, melynek fontosságát azonban — szokatlansága dacára is — minden gondolkodó ember be fogja látni, de különösen minden művezető kell, hogy teljesen át is érezze. A kémia és fiziológia immár tudományosan bebizo­nyították az alkohol káros voltát a szervezetre; a statisztika napról-napra igazolja a szesznek egészség-, erkölcs- és vagyon­pusztító hatását, úgy, hogy az alkoholkérdés ma már nem dilettáns emberboldogítók vesszőparipája, hanem az egyletesdijáték kereteiből már kinőtt elsőrangú társa­dalmi kérdés. Minderről bizonyára hallottak, olvastak Önök is, ezért nem is kívánok a kérdés általános részével foglalkozni s azt tisztán csak a művezetői hivatás­o­s mű­vezetői kar szempontjából vizsgálom. Csak kevés foglalkozási ágnál nyílik a személyes fele­lősségnek oly tág tere, mint a művezetőénél, akinek a hét minden napján, a napnak minden órájában józan fővel, tiszta gondolkodással kell disponálni tudni, mert minden mozdulata vállalatának és munkásainak pénzébe kerülhet, minden elmulasztott vagy helytelen, nem kellő körültekin­téssel kiadott intézkedése­­ veszélyezteti sokaknak élet­­biztonságát, testi épségét s igy, ha egyáltalában valakinek, úgy első­sorban a művezetőnek kell az alkoholtól tartóz­kodnia. A művezető munkája csak akkor lehet eredményes, ha munkásai tökéletes munkát végeznek, de ezt joggal csak akkor kívánhatja tőlük, ha ő maga is jó példával jár elől, mert örökké igaz marad az a mondás: a­milyen a mű­vezető, olyan a munkás. A munkások maguk már nálunk is kezdik belátni az alkoholveszedelem nagyságát s meg is indították ellene a küzdelmet a nemrégiben létesített Alkoholellenes Munkás­szövetség képében; sok szakszervezet már kimondta, hogy tanácskozásaiból kizárja a szeszt s helyiségeiben alkoholos italokat kiszolgálni nem szabad; más téren is megindult az alkoholellenes mozgalom, így pl. legújabban a vasutasok között mutatkozik egy erre vonatkozó örvendetes mozgalom, külföldön pedig ebben is sokkal előbbre vannak, annyira, hogy pl. még az angol haditengerészetben is sok abstinens egyesület működik, tehát már katonáéknál sem képezi az ivás a legmegbecsülendőbb virtust. Mindezzel szemben azonban a művezetők — a munkások vezetői — még nem tettek semmit, hanem értekezleteiket, közgyűléseiket, ahol pedig legfontosabb kari érdekeiket vitatják meg, alkohol mellett tartják! Próbálják csak meg s tanácskozzanak szesz nélkül, látni fogják, mennyivel eredményesebbek lesznek meg­beszéléseik, hisz józan észszel, tiszta fővel csak többet lehet elérni, mint ha a szesz gőze adja a tanácsokat s moz­gatja a nyelveket. Leszokva a szeszről, csakhamar emel­kedni fog a kor anyagi jóléte, szellemi nívója, szóval társa­dalmi pozíciója is s csakhamar nevelni fognak maguknak olyan munkásgárdát, melylyel élvezet lesz dolgozni. De ehhez persze az kell, hogy legelőbb is maga a művezető változzék meg, mert javítani csak az tud,, aki jó példával képes előljárni. Örömmel olvasom lapunkból, hogy az özvegyek, árvák és az állandóan segélyre szoruló tagok alaptőkéjét növelni akarják s keresik a módokat, miként volna ez lehetséges. Hadd ajánljak én is egyet, talán lesz még idő a kérdést előkészíteni s az ez idei nagygyűlés elé vinni; azt hiszem, a művezetői hivatás, a művezetői kar iránt mindenkor táp­lált érzelmeim nem csalnak, ha ezen ajánlatomtól nagy eredményt várok, még­pedig kettős irányban, pilla­natra talán különösnek tetszik, de vegyék komolyan s látni fogják, annak kivihetőségét s jó oldalait­;­­^XuL Határozzák el a tagok, hogy az eddig szeszre töltött összegek egy részét mindenki tjppzeti fenti alapra 5^3 /hogy tényleg az eddig fogyasztói fszesxnek ezentúl egy részét fogják fogyasztani. Még .vagyok ról^^yá^edve, hogy hamarosan bekövetkezik átvéQqi ■ii^tiy^'mu^ifhielése s végül az egész szeszivás feláldozása Hamarosan meg lesz igy a szóban forgó alap növelése, de növekedni fog az még azáltal is, hogy sokkal kisebb lesz annak igénybevétele, mert kevesebb lesz az özvegy, az árva, az állandóan segélyre szoruló tagtárs. Ha belátja szerkesztő úr fentiek igazságát —amint én önt ismerem, ez nem is lehet másként — közölje lapjában e pár sort, talán nem marad az pusztába kiáltott szó, talán akadnak, akik felkarolják az eszmét s megindítják az alko­holellenes mozgalmat Önök között is. De persze ezt nem csak megkezdeni kell, hanem következetesen folytatni is, mert egy hirtelen fellobbant, de eredmény nélkül kialudt szalmaláng többet árt, mint használ annak a kérdésnek. Egész évre 5,­­ korona, félévre 2 kor. 50 fill­­agoknak egész évre 3 korona 60 fillér. — ■■ Egyes szám ár­a 20 fillér ■ Megjelenik minden hő 10. és 25 én. LAPTULAJDONOS:­­ Művezetők Országos Szövetsége. KIADÓ: A szövetségközp­­elölt, nevében: SIMONYI GYULA. Clearing-és cheque-forg. sz. 6596. FELELŐS SZERKESZTŐ: PALIK FERENC. A lap szellemi részére vonatkozó megkere­sések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába III., Német­ utca 32. címzendek. Telefon­szám 56—11.

Next