Művezetők Lapja, 1918 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-01 / 1. szám
4 MŰVEZETŐK LAPJA XXI. évf. 1. szám. jelszavai mint: egyetértés, egyenlőség, testvériség! Szép szavak ezek is, de a történelem tanúsága szerint csak az ajkakon élő, hazug, sőt gyilkos jelszavak, míg a szervezettség nem is szó, hanem az agyakat és szíveket összefogó láthatatlan, leküzdhetetlen delejes erő. A szervezettség szükségét hangoztattam fokozódó lelkesedéssel én is. Nem én jelöltem meg a szervezettség irányát a tagtársaknak. A hajnal rózsaszínét festettem, anélkül, hogy az azt követő napot , hétfő, kedd, szerdával jeleztem volna. A kakas is csak a derengő szürkületet üdvözli, anélkül, hogy a nap nevével törődnék. A művezetők szövetsége tagjai, nem ámítom magam azzal, nem az én szavamra, hanem a kényszerítő körülmények, a rohanó kor szelleme, a szükségesség, a célszerűség hatása alatt bámulatosan rövid idő alatt megszervezkedtek és szervezkedések keretéül a szociáldemokrácia elveit választották. A budapesti tagtársak, sőt a szövetségünkön kívül álló itteni művezetők nagy többsége is annak a pártnak kereteiben véli feltalálni boldogulását. Ehhez joguk van és a többség akaratát tiszteletben kell tartanunk annyival is inkább, mert a párt kereteibe való belépés nem testületileg történt. •— maga a Művezetők Országos Szövetsége régi céljai mellett megmarad — hanem kinek-kinek tetszésére bízva, a belépés személyenként, egyenként történt. A Magántisztviselők Országos Szövetsége, melylyel a Művezetők Országos Szövetsége, mint ilyen, évek óta fegyverbarátságban él, tagtársaink és a többi művezetők közül nem tudott nagyobb számú tagot magához fűzni. Én ennek okát sem ott, sem itt nem kutatom, meggyőződésem azonban az, hogy a világháború felidézte súlyos viszonyok ellenében az egységes és egyöntetű eljárás feltétlenül szükséges és jogos is, ennélfogva nemcsak megelégedéssel üdvözlöm a kartársak szervezettségét, de ismét és újólag hangsúlyozom, azt, hogy most már a vidékiek is a szervezettséggel biztosítsák jövendőjüket. Azt kérdik tőlem, hogy melyik szervezetben ? sőt azt írják felőlem, hogy én „literálom“ a Művezetők Országos Szövetségének tagjait az „Ipari és Közlekedési Tisztviselők Egyesületébe“, mely a szociáldemokrata szervezethez tartozik. Ez nem áll, ez nem való. Azonban igaz az, hogy miután a művezetők nagy többsége annak a pártnak a zászlója, a vörös zászló alá csoportosult, ezt tartják helyesnek, rokonszenvük őket oda vonzza és ott érzik jól magukat ; ennélfogva oktalannak, ostoba szélmalom elleni harcnak tartom az ezen határozatok elleni állásfoglalást. Jóllehet, vannak a művezetők szövetségének tagjai között más gondolkozásúak is, vannak határozatlanok, vannak maradiak, vannak mérsékeltek is, akik a Magántisztviselők Országos Szövetsége elveit és irányát követik, vannak keresztényszocialista érzelműek. Ha úgy tetszik, maradjon meg mindegyik elvei mellett, de engedjék meg azt, hogy a Művezetők Lapja szerkesztőjének is maradjanak meg érintetlenül az ő saját elvei. Ezek az elvek pedig az emberszeretetből fakadnak. Felvilágosítás, irányítás, útmutatás arra nézve, hogy a dolgozó embernek jövőbeni boldogulásához nem elégséges a szorgalom, a lankadatlan munkálkodás, a továbbképzés. Megtanított minket a világháború arra, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, akkor a munkáltatónál megszűnik a munka értékelése, a méltányosság. Ki védi meg tehát az elnyomott alkalmazottat ? A tőke, amelynek soha sem volt szíve ? amely tőke ma a középosztály és az alkalmazottak általános elszegényedése rovására óriásmérvben megnövekedett. Az országgyűlés , melynek tagjai között egyetlen egy iparos, munkás, kereskedő nincs. ellenben van ott nagy számmal földbirtokos, gazda és jogász, akik önös érdekeik fenntartásáért kimondott szervezet nélkül is egy húron pendülnek. Az államhatalom nem tudta, vagy nem akarta megakadályozni azt, hogy a ruházati cikkek közöl még azok is a meseországába illő árakra emelkedjenek, amelyek nyersanyaga bőven . TÁRCA. A vezérigazgató az előszobájában. Irta : Párai Bertalan. Nyájas olvasóm ! ha látnád, hogy a híres Unkrautcég vezérigazgatójának, a lovag Hochsteiernek az előszobájában reggeltől estig mily erélylyel várják a hivatalnok urak a kilincs nyikkanását, hogy a vezér úr színe elé jussanak, rögtön ráeszmélnél, hogy ezt a szociális egyenlőség szent jogának alapján teszik ; mert — úgy gondolkodnak — hogy ha ő is vár néha napokig rájuk, hogy a kiadott munkákat beszolgáltassák, miért ne lenne nekik is joguk ő reá várni. Elvégre egy kis paritásnak csak kell lenni, vagy mi az ördög! Pont így áll a helyzet most is. Alig múlt , s már az előszoba megtelt paksamétás urakkal. A szolga ugyan kijelentette előttük, hogy hiába várnak, mert a lovag úr csak délben jön be, de a főnök urak nem engedték magukat terrorizálni és nyugodtan helyet foglaltak az előszoba támlányaiban és vártak. Ott a sarokban, a legpárnásabb karosszékben húzódott meg a sunyi Kun Náci, a híres délmagyarországi utazó és megrendelő kutató, aki arról híres, hogy nem adott még el egyetlen oly Unkraut-motort sem, amely 3 hét múlva vissza ne került volna a gyárba és aki most már 3 napon keresztül azért várja a lovag úrhoz való bejutást, hogy egy ily motort visszaküldő bánáti haszonbérlő szívélyes üdvözletét leadja. Hogy fog örülni a lovag úr! Ez a Kun Náci valahányszor siker nélkül tér vissza üzleti útjáról, rendesen egy friss vidéki viccel kárpótolja a céget. Most is egy vigasztaló viccet adott le a motorosztály jelenlevő főnökének, hogy a vidéken azt beszélik, hogy az Unkraut-motorok honvágyban szenvednek, azért térnek olyan hamar vissza szülőhelyükre. A motorosztály főnöke (aki ha a vállát megrántotta, ez azt jelentette, hogy akivel beszél, azt pofon szeretné ütni), egy nagyot rántott a vállán és a referensek csendes derültsége után, gyengéd szemrehányást tett Kunnak, hogy nem mondta még el, miért haragszik Króniuszék vadászkutyájára. Miután Kun elvörösödött, az eset pikánsnak ígérkezett s ezért a referens urak esdekelve rajzották körül