Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-15 / 1. szám
Budapest, 1920. Január 15. XXIII. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK EGYESÜLETE ÉS SZAKLAPJA ELŐFIZETÉSI ARA: LAPTULAJDONOS: A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi nemzetközi kiállításán. Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. —■ Egyes számára 1 korona - ■ ■ Megjelenik minden hő én. : | | 1 Művizitők Ortztiot Szövettel«. S FELELŐS SZERKESZTŐ : KIADÓ: A szövetségközpelölj, nevében: PALIK FERENC. SIMONYI GYULA. : ■ | A lap szellemi részére voltatköző mégklések a Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest Vill., Namet-uter 32. cimzenddk-Telefon: József 24—68. A művezetők gazdasági szervezkedése. Nem csalódtunk a művezetőkben. A Művezetők Országos Szövetsége Központi vezetőségéből kiinduló hívó szóra tömegesen jelentkeztek a szövetség keretén belül, megalakítandó gazdasági osztályba. Ez előre volt megállapítható, mert a szövetség vezetősége a tagok pulsusán tartja kezét és tudja, mit kell tenni a művezetők összessége érdekében. 1917. év őszén tudta, látta azt a vezetőség, hogy gazdasági harcra kell egybe tömöríteni a művezetőket. Akkor is a közkívánságnak engedve szándékozott a szövetséggel párhuzamosan működve megalakítani a művezetők gazdasági szervezetét. Hogy az akkor sok művezető szerencsétlenségére meg nem alakult, annak két oka volt. Az egyik ok az volt, hogy a budapesti művezetők egy része már akkor tagja volt a szociáldemokrata alapon álló a magyar kormány által működésében korlátozott Művezetők Szakszervezetének. Ők mint egyedül üdvözítőre, erre a szakszervezetre esküdtek, jóllehet az, hogy a szövetség vezetősége és a mindenkor irányító tagok nagy része hazafias érzületével és meggyőződésével késik ! "zen tudta a nemzetköziséget csalhatatlan dogmájául hirdető szociáldemokráciát összeegyeztetni. A másik ok, most a midőn van módunkban a szomorú tapasztalatok megdöbbentő láncolata fölött visszapillantani, — a másik ok a szövetség vezetőségében rejlett. Nem ismerte a vezetőség — és ezt tagjai egymás között őszintén bevallották, — nem ismerte az emberiség boldogságát beígérő, egyedül üdvözítőnek hirdetett szocialista tanokat. Ennek tudatában nem is erőszakolta a szövetség keretein belül a szervezkedést, úgy vélekedve, hogy a szocialismus tanainak alapos ismerése nélkül nem vállalkozhat a szervezet vezetésére. A tapasztalatok azonban más meggyőződést érleltek meg. Azt, hogy azoknak az elveknek egy része, amelyeket a szociáldemokrácia hirdet, tulajdonképen minden munkáját áruba bocsájtó ember lelkében ősidők óta ott él, vagy ott szunyad, t. i. a jogos törekvés a jobb megélhetés után. Ezt a művezetők egyen,ként és összesen érzik, így a szövetség vezetősége is mindenkor tudta azt. De azt is mindenkor tudta a szövetség vezetősége és tudta kivétel nélkül minden művezető, hiszen ennek megítélése volt főfoglalkozása, hogy a bérért, vagy a fizetésért dolgozni kell és pedig mentől magasabb a bér, annál több, annál értékesebb munkát kell érte nyújtani. Ezt az elvet a művezető nemcsak önmagára nézve tudta kötelezőnek, de környezetében mindenkitől elvárta azt, hogy ennek megfeleljen. Neubau nach dem Zusammensturz. Gottlob ist die Schreckensherrschaft der den falschen Sozialismus verkündendenAbenteurer gestürzt. Der Kommunismus, welcher auf genossenschaftlichen Zwang aufgebaut war und diesem missbraucht hat, ist gestürzt. Wir leideten apch viel mit der bürgerlichen Gesellschaft und der nüchternen Arbeiterschaft Moralisch stolz, mit aufrechtgehaltenen Kopf können wir verkünden, dass die durch unserem Verband 22 Jahre lang gehaltene politische Unparteilichkeit uns von dem vollen moralischen und materiellen Zusammensturz bewahrt hat. Die vergangene Schreckensherrschaft berührte uns körperlich und seelisch tief als Menschen, Patrioten und Fachmänner der Zusammensturz der Schreckensherrschaft gab aber unsere konfiszierten Güter, Rechte und Freiheit zurück. Wir können die Abrechnung von dem, was das Vermögen unseres Verbandes durch die Herrschaft der mit der Phrase „aus sozialer Produktion entsteht der Wohlstand“ blendenden Abenteurer gelitten hat, können aber froh sein, dass indem wir den grossen Teil unseres Vermögens zum Ankauf von Liegenschaften verwendeten, das Vegriicken dieses verhindert worde, und so gerettet worfle, was zu retten wai. In den letzten Jahren des Krieges, und nach dem Revolution genanntem Abkommen vom 31 Oktober vorigen 'Jahres wurde die Lage der Werkmeister immer unsicherei. "Die fortwährend zunehmende Teuerung während und nach (dem Kriege hat den Werkmeister nicht nur als fühlenden und arbeitenden Menschen, Familienvater, sondern als .den Bevollmächtigten des unternehmenden Fabrikanten ’ und als den zur fachmässigen Leitung und Übersichtigung 'der Arbeiter bestimmten Führer berührt. Der Werkmeister war bestimmt, die zufolge der Teuerung immer wachsenden Forderungen der Arbeiter, wie die durch die verdorbene Arbeitsfähigkeit pder Arbeitswilligkeit entstandene Verminderung der Produktion des Arbeitgebenden zu egalisieren. Eine Zeitlang ist das gelungen, aber die Arbeits- J disziplin wurde durch, das übertriebene Vertrauenssystem ganz zerrüttelt. Die mit Phrasen arbeitenden Volksverderber , verkündeten laut, dass Werkmeister gar nicht nötig sind. Dies hat sich so an dem Fabrikanten, wie an dem : Werkmeister und dem Arbeiter gerächt. Viele Werkmeister fielen zu Opfer. Durch diese Erfahrung gerieten die Werk meister in eine Zwangslage und haben ihr Schutz in der Solidarität und Organisierung gesucht. Ein Teil unserer Verbandsmitglieder, und die ausser unserem Verbände stehenden Werkmeister haben das Erreichen ihrer Ziele in einer anderen Organisation gehofft.