Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1920-01-15 / 1. szám

XXIII. évf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA. vállalatok, melyeknél kortársaink ily állásokat töltenek be. A műszaki tudományban és a modernebb gyárvezetés or­­ganizátiójában elért fejlődés és különösen a tudományos üzemvezetés mind nagyobb feladatot és tágabb teret nyi­tott a művezetés berkeiben a mérnökök és technikusok részére is. Ezzel az idők folyamán a gyakorlati művezetők hátrányára egy oly tábora keletkezett a művezetéssel foglalkozó szsakegyéneknek, kik a művezetői címzéstől és szövetségünktől idegenkedtek, sok esetben az üzem hát­rányára a gyakorlati művezetők ellenfelévé váltak. A mű­vezetői teendőket végző mérnök és technikus kartársaknak szövetségünkben van a helyük, tekintet nélkül az állásuk­ban használt címeikre. Tehát a műhelyfőnök, üzemfőnök, műhely- és üzemmérnök, gyárvezető, üzemvezető a mi tábo­runkba tartozik és igen fontos hogy tagjaink sorába mi­előbb valamennyien belépjenek. Egy másik része az ingadozóknak és részben távol­levőknek, kiket sok esetben saját kartársaik a művezetők is félreismernek vagy idegenkedve fogadnak, az üzemi­vagy mű­helyi szaktisztviselők, kik az üzemek változatos organizációja folytán az üzem művezetésének egy bizonyos részét végzik, de egyébként a többi résznek vagy az egész­nek a vezetésére is képesek, de a munkamegosztás szem­pontjából munkakörük egy szű­kebb körre szorul. Ily osz­tott munkakörök lehetnek p. o. a következők : Egy bizonyos gyártási mód kigondolása vagy meg­tervezése. A gyártáshoz szükséges gépek, készülékek, szerszámok stb. szerkesztése és rajzolása. A munkáknak műhelyek — gépek — munkások szerinti beosztása. A munkák elvégzéséhez szükséges műveletek, munka­idők és bérek előre való megállapítása. A gyártmány anyag­­szükségletének megállapítása. A munkák szakszerű kivitele körül szükséges felügyelet gyakorlása és a munkások irá­nyítása. Az üzem folytonosságát fenntartó üzemi és karban­tartási munkák vezetése. A gyártás gazdasági ellenőrzése. Az egész gyár, vagy­­egyes műhelyek, vagy egyes gépcsoportok, összmunka­mennyiségének határidő szempontjából való programm­­szerű­ beosztása és kezelése, stb. Ezen munkakörök betöltői mint művezetéssel foglalkozók, szintén kell, hogy szövet­ségünkben tömörüljenek. Tehát ne tétovázzanak, hanem csatlakozzanak hozzánk és szövetségünk tagjai pedig fo­gadják őket szeretettel. A tömörülésben rejlő hatalmas erkölcsi erő bizonyára ismerős az összes kartársak előtt, de szövetségünk nem olyformán akarja azt felhasználni, mint az a legutóbbi más irányú tapasztalatokból látható volt. Szövetségünk eddig is távol állt a politikától és a felekezeti egyenetlenségtől és a jövőben is ehhez kell hogy tartsa magát. Szövetségünk célja, hogy egy táborba hozza az eddig szétforgácsolt részét a kartársaknak és az eddigi segélyezési ágak mellett a kartársak gazdasági és védelmi osztályát felépítse. Ez csak úgy lehetséges, ha mindnyájan egy táborban leszünk. Mint eszmét akarom felemlíteni, mily óriási horderejű volna a kartársaink gazdasági helyzetére nézve a szövet­ség által esetleg elérhető ,­művezetői státus rendezése, mely megállapítja a munkaköröket és az azzal járó javadalma­zásokat, előmenetelt stb. Szövetségünknek a művezető-képzés egyik elsőrangú hivatása volna, miáltal az üzemek szakszerű vezetésére alkalmas kartársak, valamint szövetségünk is, a munka­adók és az állam bizalmát oly mértékben nyerhetné meg, hogy az állásközvetítés teljesen a szövetségünk kezébe ke­rülne. Kartársi érdek, hogy megüresedő állások elsősorban arra hivatott, tapasztalt, állásnélküli vagy állását változ­­tatni óhajtó kartársakkal töltessenek be. Különösen a mos­tani nagy mérvű állásnélküliség esetén az érdekelt munka­a kantinban azon, így lassan kint öt év alatt valamennyiük­nek elfogyott a pénze s most alig néhány tallér a vagyonuk, nem tudják miként fognak majd itthon megélni. Többen közülök ott akartak továbbra is maradni Ausztráliában és dolgozni, de­­könyörtelenül hajóra rakták őket. Szebb hazát a mienknél, olyat, a­hol minden bősé­gesen megterem, sehol nem láttak a világon,­­csak-csak a politika lett volna más. Évtizedek óta nem felejtették el az anyanyelvet, csak angolos hangsúllyal beszélik azt. — Már hogy lehetne az anyanyelvet elfelejteni ? —A veté egyik közbe. — Aki elfelejti, annak nem anyanyelve az. Munka közben sokszor dúdoltam magyar nótákat. — Visszatért honfitársaink, kik valamennyien tíz eszten­dővel több idő óta voltak távol s tökéletesen beszélnek angolul, elkeseredett ellenségei­ az angolnak, annál nagyobb német barátok.­­— Soha sem leszünk angol barátok, sem franciák. Mi láttuk a nagy világot. Leszünk mi még a németeknek szövetségesei, —szólt egy elkeseredett magyar. Elmondták, hogy Ausztráliában el voltak készülve a vereségre. A nép a templomokban könyörgött Istenhez a győzelemért. Óriási meglepetést keltett a központi hatalmak összeomlásának híte. De a győzelem ellenére is nagy az elégületlenség. Sok katonájuk elpusztult, üzlet nincs. Még az 1916. évi termés is teljes egészében raktározva van. Nem lehet Európába szállítani, mert nincsenek szállító hajók. Felháborodva emlékeztek meg a magyar szocialista vezéreknek 1918 elején Koppenhágai szerepléséről, a­mely szerint úgy tüntették fel Magyarországot, mint Európában rabszolgatartó államot, a­h­ol a nép teljes elnyomatásban görnyed. Világlátott és tapasztalt magyar munkások így ítélték el a magyar szocialisták akkori szereplését. Azt is elmondták a hazatérők, hogy Egyptomból együtt jöttek fogoly magyar katonákat, a­kik eleintén orosz fogságban voltak, onnan, mert a bolsevisták ezredeikbe akarták so­rozni, megszöktek s igy fogták el őket az angolok, akik vasláncokra fűzve hajtották gyalog őket az angol fogságba. Ezek a katonák nem Budapestre, hanem Hajmáskérre szállíttattak, hogy ott egészségi állapotukat megfigyeljék. Egy Amerikából hazatérő géplakatossal beszélgettem el hosszasan a világítás nélküli kocsi sötétjében. Felkértem, mondaná el élete folyását és beszélt-beszélt, ömlöttek a szavak, a visszaemlékezés a szegény honfitárs­ajkáról. Szívesen hallgattam, hiszen regény volt az. Tizennyolc éves korában ment ki Amerikába. Nehezen kapott munkát, de azután helyzete javult s állandóan emelkedett. Nálunk már tekintélyes számba menő vagyont szerzett munkájával. A földrengés után San­ Franciskóba ment. Ott is sokat keresett a felhőkarcoló házak vasvázai­nak szerelésénél.­­ Pénzét egy ottani bankban helyezte el. Pénzügyi válság állt be az építkezések után. A bank megbukott s ő tőkéjének csak négy százalékát kapta vissza. Eredmény nélkül dolgozott nyolc évig. Ezentúl nem takarékoskodott többé. Most 18 évi távollét után nincs semmije és se senkije. Mielőtt kivándorolt, mint lakatossegéd munkájáért la­­­kást, igen jó ellátást és hetenként 2 frt. 50. krajcár fizetést

Next