Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1920-06-01 / 6. szám
Budapest, 1920. Junius U«*» ________________________________ A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. XXIII. évfolyam, 6. szám. MŰVEZETŐK LAPJA A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1007. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 10 korom, félévre 5 korona. Egyes számára 1 korona. Megjelenik minden hóén. LAPTULAJDONOS: A lap szellemi részére vonatkozó megkeresések a« Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapjakiadóhivataléba ! Művezetők Országi Szintjért. J.PELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ: " A szövetség közjelölj, nevében: ' PALIK FERENC. Budipatt Vill., Hámet-utca 12. cimzandok. SIMONYI GYULA. Telefon József 24—68. Pótdij a lap fenntartásához. A Művezetők Országos Szövetsége központi elöljáróságának 1920. évi május hó 16-án hozott határozata értelmében, tekintettel a nagymértékű papirosár és nyomdai munkabérek emelkedésére, a Művezetők Lapja fenntartásához június hótól kezdve minden szövetségi tag havonként és egyelőre 1 korona többlettel járul hozzá. A Szervezet berkeiből. Ha kartársaink az alábbi szemelvényeket olvassák, úgy bizonyára gondolkodóba esnek, vájjon ha velük történnének hasonló esetek, hova és kihez fordulnának, kik és hol orvosolnák sérelmeiket, ha nem volna a saját kartársai vezetése alatt álló szervezet ? De halljuk a panaszokat: 1. Élete javakorabeli kortárs előadja, hogy közüzemnél működött mint első főmester a vállalat hasznára és feljebbvalói megelégedésére. A forradalmi láz alatt a munkásság eltávolítását követelte. Áthelyezték más üzemhez alacsonyabbrendű állásba. A kommunizmus bukása után, dacára a kormányrendeletnek, melynek értelmében mindenki a régi állásába visszahelyezendő, őt nem helyezték vissza, bár azt többizben kérelmezte. Támogatást kér, hogy a rajta esett sérelem orvosoltassék. 2. Egy másik kartársunk, okmányai szerint egy cégnél pályafutását a tanoncságnál kezdte és idővel ő lett a vállalat első művezetője. Elsőrangú szakember, a tulajdonosnak és igazgatónak bizalmas embere. A kommunizmus alatt megtagadta a vörös uralom szolgálását, kilépett és egészsége helyreállítása végett vidékre ment. Közben természetesen más került helyére, ki a többi művezetővel együtt most, midőn igazgatója ismét szerződtetni akarta őt, ellene intrikált és lehetetlenné tették az akceptálását, úgy hogy csak mint segédet alkalmazták és működését oly korlátozásokhoz kötötték, hogy lehetetlen így megmaradnia. 3. Egy harmadik kartársunk panaszt emel, hogy hat heti betegség után beszüntették fizetését és táppénzre utalták. Támogatást kér ezen sérelem ellen. 4. Egy negyedik kartársunk vidékről jött és nagy izgalommal adta elő, hogy nagy az elégedetlenség egy ottani nagy gyárban, mert az igazgatóság nem adta meg az általában mindenütt megadott javítást. Sztrájkkal fenyegetődznek, miniszterhez akarnak menni. Rábeszéléssel csillapítani igyekszünk kartársunkat s rábirtuk, hogy ne éljenek a sztrájk jogával most, midőn a munka az egyedüli, ami az országot megmenti a végromlástól. Bízzák ránk ügyük elintézését mielőtt további lépéseket tennének. Ez meg is történt és közbenjárásunk a legjobb eredménnyel biztat. 5. 70 év körüli aggastyán bátortalanul nyitja be az ajtót és tisztességtudóan meghúzódva várja míg rá kerül a sor. Előadja, hogy 46 éve szolgálja az..........gőzmalom r.-t.-ot. Előbb mint szakmunkás, később mint művezető. A kommunista munkástanács visszahelyezte őt a munkássorba órabéres fizetéssel. Ez ugy látszik kapóra jött........Ármin vezérigazgatónak, mert ily módon megszabadulni vélt a cégnek öreg kartársunk iránti minden kötelezettségétől. A profibukás után nem helyezte őt vissza előbbi fixfizetésű állásába, hanem meghagyta őt órabéres munkásnak. 71 éves kartársunk öregségére ily jövő vár ! Ez a 46 évi hű szolgálat jutalma ! Megmutatta kortársunk okmányait. Művezetői akceptáló levele középkori rabszolgarendszerre emlékeztet. 2 heti felmondás és csupa egyoldalú érdekeket szolgáló feltétel van benne. Az egész írás nem egyéb, mint egy, a humanizmust és kötelességtudást megcsúfoló papírrongy. Ehhez méltó eljárás volt az is, amikor kartársunkat mint kiváló szakerőt a kereskedelmi miniszter a párisi világkiállítás tanulmányozására kiküldte ; az erre fordított 2 heti szabadságidőre járó fizetését a vezér úr levonásba hozatta. Midőn nemrégen kartársunknak egy igazolványra volt szüksége, a vezér úr az igazolványban kartársunkat mint közönséges malommunkást szerepeltette. Ahány eset, annyiféle probléma merül fel. Ez mind megoldásra vár. Csak ezen pár esetből kihámozhatjuk a szolgálati viszony rendezését betegség esetére, a kötelező aggkori ellátás, vagy állami nyugdíjtörvény behozatalát, a felmondási idő és szolgálati pragmatika rendezését, a fixe-