Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1920-07-01 / 7. szám

Budapest, 1920. Julius 1. MŰVEZETŐK LA­P.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­­NEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. XXII évfolyam, könyvtárán, tuljdona. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona.­­ Egyes szám ára 1 korona. """■ Megjelenik minden hő­­­én. LAPTULAJDONOS: A Alővezetők Örülni Swift stb. KIADÓ: A szövetségközp­elölt, nevében: SIMONYI GYULA. FELELŐS SZERKESZTŐ: PALIK FERENC. sének a« Művezetők Lapja» szerkesztősedébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Ludipsst Vili., Kánct-utea 32. tinzsndgk. Telefon: József 24-68. ... A művezetői öntudat. A „Művezetők Lapja“ 1. évi márciusi számában „Teme­tés előtt“ című közleményünkben reszkető tollal mutattunk reá arra a jövőre, a­mely a magyarságra vár. Azóta a győztes hatalmak akarata szerint ezer esztendőt meghaladó orszá­gunk, mely egész Európában a legelső volt az alkotmányos kormányzás megalakításában, feldaraboltatok és annak kétharmad területe a szomszéd államok között osztatott szét. K­önnyeinket elsírtuk, bánatunkat elpanaszoltuk, teme­tés után vagyunk, de úgy­ érezzük, hogy karjaink azóta megerősödtek. Biztat a magyar róna s­ontja barna kincsét a magyar föld a bányász kezébe. A kemény kar az ég felé könyörögjön az ünnepen, hétköznapon azonban munkára való. Művezetők ! Önökhöz szólunk, mert Örsök minket meg­értenek. Félre a kishitűséggel, de félre mindenféle csalóka reménykedéssel is. Önök tudják azt, hogy az acélat csak melegen lehet nyújtani, a fát gőzölés után hajlítani, a gránitot fogas hengerek között aprítani, a selyemszálat motollán legombolyítani. Előkészület és szakavatott munka minden­nek a feltétele. Gyáriparunkat nem a művezetők honosították meg, de a művezetők alapozták és fejlesztették naggyá. A tervező mérnök, az ügyes munkás tehetetlenül állnak meg, ha nem jár kezükre a művezető. Önök, művezetők, a­kik hihetetle­nül nehéz körülmények között százféle leleményességgel, találékonysággal a legtöbb esetben hiányosan berendezett, vagy ósdi felszerelésű műhelyekben, ki nem elégített munká­sokkal, csekély javadalmazással, családi gondoktól hábor­gatva, sok esetben az üzemben a legutolsó személyiség szerepét viselve, a­kik a tulajdonos, az igazgató s a munkásnak egyaránt céltáblái voltak . Önök mindezek dacára férfiasan megállták helyüket, feladataikat becsületesen tej­leshették. Fellendülésében, nagyratörésében ime derékban törték ketté a magyar gyáripart a forradalmak és­­ a sóhajtva várt Béke. A művezetőkön van most is a sor, mert Önök állnak a munka dandárjának legelején. Nem a művek egyik kereke, nem is valamelyik keréknek a foga, hanem az egész műnek gondos kezelője, kenegetője a művezető, a­kinek szakavatott szeme, gyakorlat útján kifejlett ér­zéke azonnal észre veszi a bajt, legyen bár a hiba akár a művet hajtó energiában, a szabályozzóműben, a tengelyek­ben, ezek ágyazásaiban, vagy kicsiny csapban, melyben rejtett porszem melegedést okoz. Nem bocsájtkozunk senkivel vitába, mi azonban tudjuk azt, hogy a művezetőnek minden üzemben ez a szerepe. Ez az öntudata, melyet tőle senki el nem vehet, ad neki erőt, biztatást, kitartást, munkakedvet, lelkesülést hivatása teljesítéséhez. A megbántások, keserűségek, mellőzések által háttérbe szorított, már-már kialvó, szunnyadó szikráját a műveze­tői öntudatnak éleszteni akarjuk. Ezért szólnak ezek a sorok Önökhöz csüggedő, de erélyüket nem vesztett Művezetők ! A barátság, a közvetlenség, a megértés szavai­val élesztgetjük és lobbantjuk lángra azt a szunyadó szikrát. Arra a tiszta világító lángra, melynek fénye és me­lege mellett a művezetői öntudat feléled és a tőle szokott erős akarattal segít talpra állítani és egybeforrasztani a virágzó magyar gyáriparnak ledöntött, szétzúzott szobrát. Fáradhatlanságával példát adva az elkedvetlenedett mun­kásságnak, eréllyel és tapintattal meghonosítva a minden összműködésnek elengedhetlen kellékét, a fegyelmet és gyakorlati képességeivel jóakarata oktatójává válva a a háború és forradalmak hosszú évei alatt kézügyességét vesztett munkásoknak. És — a­míg a művezetők az új­játeremtésben fáradoznak, addig a művezetők Szervezete tárgyal a munkaadó egyesü­letekkel. És — sikerülni fog majd az, hogy a művezetők javadalmazása a vezetése alárendelt munkások keresetét legalább elérje! ?) és — a­mit itt utolsónak hagytunk — sike­rülni fog majd az is ( ?), hogy az új ipartörvényekben a mű­vezető a magántisztviselők soraiba, mint a­melybe a régi ipartörvényekben a kereskedősegédek már évtizedek óta tartoznak — felvetessék. Gazdasági és Jogvédelmi Szervezeti ügyek. Szervezetünk, az ipartörvény revíziójának a régi kép­viselőházban és az iparkamarában tartott ülésein, Wopaletzky Károly alelnök és Para­ Bertalan titkár személyében részt vett. Az új törvényjavaslat, a­mely nem annyira javaslat mint csak előadói tervezet, nem öleli fel az ipari alkalmazottak és művezetők jogviszonyainak kérdéseit. Ez külön tervezet­ben fog szőnyegre kerülni. Kimerítő javaslatainkat ehhez a tervezethez azonban már eleve írásban benyújtottuk, a­melyben orvoslását kérjük mindazon sérelmeknek, a­melyek eddig a művezetők anyagi és erkölcsi érvényesülését lehetet­lenné tették. Dr. Lipták kereskedelmi államtitkár a Gólya­várban, május hó 30-án tartott ülésen külön hangoztatta, hogy a művezetők szociális érdekeinek figyelembevételével­­kell a magántisztviselők jogviszonyait rendező törvényt megalkotni. Ily értelemben szólalt föl Paras titkárunk az ipartörvény javaslatot tárgyaló ülésen is, ahol az államtitkár

Next