Művezetők Lapja, 1924 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Legutóbbi lapszámunkban megjelentetik Levél* íróját több oldalról szemrehányás érte ama panasza miatt, hogy a Gazdasági Szövetség tagjai nem vesznek tudomást az özvegyek karácsonyi segélyezésére indított gyűjtésekről. A levélíró meggyőződve arról, hogy ez alkalommal azok a művezető és ipari tisztviselő kartársak is lelkesen sorakoztak a jószívű adakozók táborába — értesülve a szép eredményről — panaszát készséggel visszavonja, mert a Gazdasági Szövetség tagjai részéről 81.000 korona gyűlt be ezekre a segélyezésekre a szövetség központi pénztárába. A művezetők között a páratlan egyetértés, egyet akarás meg van, — de meg is legyen ! így az áldás sem maradhat el. Zengjük az új év reggelén : »Hozz reá víg esztendőt . . . ! Az évfordulóhoz. Ismét elmúlt egy esztendő, mely alatt a szövetségi élet vezetői és irányítói újabb tapasztalatot gyűjthettek a folyton súlyosbbodó megélhetési viszonyok folyományaként jelentkező oly tünetekről, melyek a szoros öszszetartás és együttműködés fokozott szükségességét bizonyítják. A pénzviszonyok leromlásával szemben a kereseti viszonyok visszamaradottsága lehetetlenné teszi, hogy tagjainkat oly módon megterhelhessük, hogy anyaszövetségünk segélyezési ágazatait azon a nívón tarthassuk, hogy az által keresetképtelen tagjaink csak némileg is érezzék a szövetség jótéteményét. A 80 szoros segélyek mellett maximális havi 4800.— korona, — melyből gyakran még a villamospénzt k kell fedezni, — egy napra sem elégséges. De a gazdasági viszonyok kiegyensúlyozására alakult gazdasági szövetségünk támogatása szintén erkölcsi kötelessége minden kartársnak. A kartársaknak két irányban való megterhelése a tagdíjakkal azonban még inkább nehezíti a helyzetet. A 1924. évben esedékessé vált nagygyűlés lett volna illetékes, a helyzet újra való mérlegelése után a két szövetség összeolvadását lehetővé tenni. Ezt azonban a nagygyűlésnek elhalasztása ismét bizonytalan időre kitolja. A két szövetség összeolvadása az anyaszövetség alapszabályainak csekély módosítása által lehetővé válik anélkül, hogy a szövetség vagyonát bármiféle veszély fenyegetné. A vagyon fölött az alapszabály őrködik, melyet nemcsak a vezetőségnek, hanem a hatóságnak is respektálnia kell. Ezenkívül csak elemi csapás, vagy emberi rosszindulat veszélyeztetheti a szövetség vagyonát. De ugyanez a veszély bárhol is fenyegethet. Felkérem a kartársakat, hogy a kerületi gyűléseken foglalkozzanak e kérdéssel és határozzák el, hogy a Központi Elnökség e tárgyban i. é. augusztus 21-ára nagygyűlést, hívjon egybe és a fontos kérdések végre megoldást találjanak. Az a boldog új év, melyet mindkét szövetség tagjainak ezúton kívánok, csak úgy válik valóra, ha az összes kartársak teljes tudatában saját jól felfogott érdekeiknek, támogatni fogják az összeolvadás kérdését. Kortársi üdvözlettel Wopaleteky Károly. MŰVÉSETEK LAPJA, XXVII. évf. 1. szám Gazdasági és Jogvédelmi Szövetségi ügyek. A Vasművek és Gépgyárak Orsz. Egyesülete 1924. január 1-től io°/Q drágasági pótlékot engedélyezett a kebelébe tartozó vállalatok alkalmazottai részére, az eddigi elvek szerint, melyek alapján ezt a pótlékot a december 31-én utólagosan fizetett alkalmazottak épen úgy megkapják, mint a január 1-én előrefizetettek. A gyakrabban felmerült félreértések elkerülése végett, szükségesnek tartjuk ennek közlését. A fizetés javítást kérő beadványunk benyújtásával kapcsolatosan újólagosan felhívtuk az igazgatóság figyelmét az egyenlőtlen remunerációfizetések, a felmondások és a szabadságolások elvének központilag történendő egységessé tételére. Egyben a vállalatok nyugdíjasainak a mai nehéz megélhetési viszonyokhoz mért méltányos ellátásának ügyét újólag szóvá tettük és megnyugvással értesültünk, hogy konkrét panaszok elintézésére nézve már történtek közbenjáró lépések, amelyek eredménnyel is jártak. Evvel kapcsolatosan örömmel jelentjük, hogy az ezügyben a népjóléti miniszterhez benyújtott panaszunk, nemkülönben az a mozgalom, amelyet annak érdekében széles körben kifejtettünk, mindenütt megszívletésre talált, úgyhogy december hó 15 én a nemzetgyűlésen Ruppert Rezső képviselő a nyugdíjazott magánalkalmazottak, azok özvegyei és árvái havi járandóságának megfelelő rendezése tárgyában interpellációt nyújtott be és ezen szerencsétlen emberek nélkülözését és nyomorát ecsetelve, sürgős kormányintézkedést kér. • Megnyugvással vesszük, hogy ezen emberbaráti mozgalmunknak már ennyi eredménye is mutatkozik s reméljük, hogy a méltányos nyugdíjrendezéstől még eddig tartózkodó vállalatok is meg fogják érteni a már országszerte elhangzó panaszok szavát. Az anyagi támogatásra szoruló szeszgyárvezetők és azok hátramaradottjai javára létesített alaphoz újabban a következők járultak hozzá : Orsz. Szeszértékesítő R.-T. Budapest 100.000 K, Győri Szeszgyár és finomító R.-T. 100.000 K, Bóni gyártelep Nyírbátor 25.000 K, Csuthy Sándor, Szövetségünk tagja Győr 5000 K, »Terrabor« szeszipari, agrártechnikai és kereskedelmi vállalat Budapest 30.000 K, (amely összegből 10.000 koronát Szövetségünk bármely kerületi állásnélküli tagtársunk segélyezésére fogunk felhasználni). Gazdasági Szövetségünk hálás köszönettel nyugtázza a fenti adományokat, amelyek az adakozók szociálhumanisztikus érzületéről tanúskodnak. Biztosítjuk az adakozó b. cégeket, hogy ezen nemes tettükkel csak azt a közösmegértést istápolják, amelyből a békés ipari termelés áldása fakad. Kötelességszerűen jelentjük, hogy Molnár Antal kartársunk által, önkéntes tagságának fenntartása végett a Kér. Munkásbiztosító Pénztár ellen indított és megnyert perében, a Kér. Pénztár fellebbezést adott be. Minthogy ez ügyben a végérvényes döntést tagtársainkra nézve igen fontosnak tartjuk, megbíztuk dr. Usetty Béla jogtanácsosunkat, hogy a fellebbező iratra tegye meg észrevételeit. A döntésről annak idejében beszámolunk. Ugyancsak egy újabb precedensül szolgáló perben döntött, egy tagtársunk javára, a budapesti munkaügyi bíróság 1923. december 14-én. Az alperes cég tagtársunkat betegsége ideje alatt elbocsátotta és sem a törvényes felmondási időt elismerni, sem a felmondási idő alatt a Vasművek Igazgatósága által megállapított drágasági pótlékokat megfizetni nem akarta. A bíróság, a múlt lapunkban ema-