Művezetők Lapja, 1925 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Budapest, 1925. rr A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGEKEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. Szövetségi tagoknak . LAPTULAJDONOS. a tagsági dijak ellenében jár. ;\ 1 tiiivizitfó kráfo* Szitvnél.É. j KIADÓ: j A szövetségközpelölj, nevében 1 ! fELELŐS SZERKESZTŐ i — j PALIK FERENC. Aft-sgletenik minden hó 1-én. ■ SIMONYI GyíJLA. A lao szellemi részére vonatkozó megkeressek *» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja* kiadóhivatalába Bídai! Vili., Sáirit-utca !!. simzsaddk. Telelon ! Józsit 24—38. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen. Minden jó magyar ember fenti fohászával köszöntjük tagtársainkat, barátainkat, jóakaróinkat és nekik boldog új esztendőt kívánunk! A lapszerkesztőség. A központi elöljáróság. Az üzemtechnikai kiállítás tanulságai. Irta: Palik Ferenc. „Az időtanulmányok lehetővé teszik a munkaidő csökkentését és ennek megfelelően a termelés növelését.“ A Budapesti Technológiai Iparmúzeum helyiségeiben november hó 29-én nyílt meg és december hó 30-ig tart az a vándorkiállítás, amelynek anyagát túlnyomó részben német mérnök és munkaadó egyesületek, nagy gépgyárak és vállalatok hordták össze avval a célzattal, hogy bemutassák bizonyos rendszeres eljárásokkal, újabb technikai vívmányok alkalmazásával milyen eredményeket lehet anyagok feldolgozásánál, a munkagépek és a munkás munkájának tudományos irányításával elérni. A nagynémet kiállítás vándorló anyagát útjában kibővítette az osztrák szövetséges államok anyaga és tetézte azt a Magyarországon összehordott, sebtében elkészített anyag, amelynek létrehozásában a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, a Magyar Királyi Állami Gépgyár és Államvasutak, valamint egyes gyárak és vállalatok dicséretes buzgalommal fáradoztak. Meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar kiállítási anyag — és itt ne gondoljunk hatást keltő gépekre és eszközökre, ilyenek a kiállításon csak kis számban vannak; túlnyomólag önmagukról beszélő táblázatos kimutatások, grafikonok, képek azok — nemcsak pompásan megrajzolt és e tekintetben az összes külföldi anyagot fölülmúló rajzolt tábláival, tudományos kísérletek, avagy bevált eredmények feltüntetésével méltóan kapcsolódik be ebbe, a szakemberre vonzó értéket jelentő gyűjteménybe. Ezzel a megállapításunkkal kapcsolatban, országunk megcsonkításával ebek harmincadjára került szépen fejlődő iparunk letörése által előidézett aggodalmas komorságunk közé némi biztató, felemelő érzés is vegyül. A kiállítás, így a magyar rész is, nem egy termő fának érett, szép gyümölcsét mutatja be, hanem annak tápanyag hiányában sorvadozó gyökerein a sebeket iparkodik gyógyítani, a fejlődő új szívó gyökérszálak közé tudományos uton összeállított vegyülékekből új anyaföldet teremteni. Erre nézve a kiállítás tanúsága szerint csaknem emberfölötti küzdelmét vívja meg korunkban a technika és fáradozásaik eredménye bizonyára nálunk sem maradhatna el, ha magyar technikusokhoz hasonlóan akarnának közgazdászaink, politikusaink ; ha ez utóbbiakban is lobogna a töretlen lelkesedés a tudományért, a közjónak az akarásáért. Közleményünk elejére alkalmazott jeligét a Ganz-Danubius vállalat egyik munkaidőt megállapító táblájáról vettük. Ott ez nem volt jeligének, szállóigének szánva, mégis kétségbe nem vonható az, hogy a nemes törekvésnek, a kiállítás elérendő céljának a jeligében foglaltak a sarkpontja. A bábon!