Művezetők Lapja, 1925 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA, XXVIII. évf. 1. szám. után a leigázott nemzetek elsőrendű törekvése az elveszett, vagy elvesztett értékek pótlása. Nemcsak szórványos jelenség az például, hogy a gyári salakból, a házi szemétből kiválogatják a kokszrészecskéket, a fémet, az öntősalakból a vasat, mert mindez aránylag könnyebben hozzáférhető, feldolgozható érték. Csak természetes az, hogyha az anyagi értékeken fölül figyelmet fordítunk a legnagyobb érték, a munka felé is. Ha megmenteni iparkodunk és mentői kisebbre szorítjuk a munka értékének, hogy úgy mondjuk, a hulladékait is, a meddően veszendőbe menő, avagy fel nem használt gépi, vagy emberi energiát is. Szinte ijesztő figyelmeztetésül szolgál erre nézve a kiállítás főbejáratával szemben függő, a Ganz- Danubius gyárak kiállításában szereplő tábla. Ne keressünk ebben a táblában semmi célzatosságot, a munkás elleni rossz indulatot. A tábla felirata ez : „Mit csinál egy órabéres fagépmunkás egy 480 perces munkanap alatt.“ A megfigyelés alapján szerkesztett táblán fel van tüntetve az, hogy engedélyezett szünete volt 30 perc, a műhelyen kívül töltött 40 percet, munkája nem volt előkészítve, vesztett 78 percet, kényelmes munka miatt elveszett idő 200 perc, összesen 348 perc, tényleges munka a fizetett 480 perc alatt 132 perc. Ennek a képnek megdöbbentő adatainak hatása alól a kiállításban vándorlásunk alatt nem tudunk szabadulni s valóban a Ganz-Danubius gyár fennti táblájának adatai, mint magasan világitó fénypont, látszik bevilágítani a kiállító nemzetek ipari szakembereinek mindazon törekvéseibe, amelyekkel a veszendő munkaértékek megmentésére törekednek. Ez a találó kép mindenütt feltűnést kelt majd. A szakmunkásképzés terén is érdekes megfigyeléseik vannak Ganz-Danubiuséknak. A kiképzendő tanoncokat ott lelki, emberi és fizikai vizsgálatok alá veszik. Képességi , Psychotechnikai vizsgálatnak nevezik ezt. A jelentkező fiúkat, a leendő géplakatos, szerszámlakatos, esztergályos tanoncokat a vizsgálat eredményéhez képességeik szerint rendszámokkal jelölik. A minden tekintetben kiválóan megfelelő az 1-es számot kapja és így tovább, egynémely rendszámba, vagy számcsoportba több fiú is besoroztatik. Bizonyos időszakok után összehasonlítják a képességi vizsga adatait a tanoncoknak a műhelyben elért eredményeivel. A tábla szerint az I-ső legjobbnak osztályozott csoportba sorolt 17 fiú közül 76.5°/0 felelt meg a felvételnél megállapított képességnek, a II-ik csoport 17 közepes közül 41.2°/0, a Ill-ik utolsó csoportból a 17 közül 64.7°/0 igazolta a felvételnél történt psychotechnikai megállapítás helyességét, önkénytelenül is nagyon érdekes összehasonlításra jutunk. E nevezetes táblákat előzőleg látjuk a Ganz-gyár anyagkísérleti osztályának kiállítását a gyártott, vagy felhasznált anyagokról, azok szilárdságáról, törési felületeiről, szakítási próbáiról. A nagyhírű gyár anyagai között előre meghatározott keverés mellett alig láthatunk a szilárdsági, avagy szakítási próbák eredményei között tizedszázaléknyi különbségeket. Mily precíz, mily pontos az anyagnál az előzetes meghatározás és az eredmény! Nem így az emberanyagnál, mert mindegyik egy-egy teljesen ki nem fürkészhető, önálló akarattal, egyéniséggel bíró egyed. Dacára a nemes törekvésnek, dacára a psychológiai és technikai elméletek gyakorlatias alkalmazásának, hol marad itt a precizitás, hogyan csúszott be a félreismerés, amikor az esőrendűnek megállapított 17 legjobb képességű fiú közül csak 76.5°/0 igazolta a psychotechnikai elméletet! Nem meglepő, hiszen az életben megfigyelhetjük azt is, amit a táblázat mutat. A legjobb képességű 1. számrendű fiú a gyakorlatban is bevált és megmaradt elsőnek, de a 8. számrendű már lecsúszott a 31-ik számba, ellenben a felvételnél 50-ik számot nyert fiú a műhelyben megállapított képessége szerint a 25-ik számra érdemesíttetett. A psychotechnika kétségkívül figyelemre méltó tudomány, gyakorlati értékét, alkalmazhatóságát érdeme szerint méltatnunk kell, haszna is van, de nem csalhatatlan módszer. Ezt egyébként a gyakorlatban alkalmazói sem állítják. Azt is elhisszük, hogy tovább lehet fejleszteni, de — emberi szempontból mégis csak szürke tudomány, amely alkalmazásánál nem számít, mert nem is számíthat az egyént körülvevő körülményekkel, a szülők, vagy a környezet életviszonyaival, a táplálkozással, az egészséggel, a lelkiállapottal s mindezek folyományával, az egyén hangulatával. Egy tétovázó lépés ez a Madách Phalans tér-beli emberek élete felé, amelybe az emberiség, reméljük, soha sem fog lesülyedni. Tudomásunk szerint a Ganz villamossági gyár az első volt, ahol a tudományos üzemvezetés meghonosult s tömeggyártásánál ennek segélyével a külfölddel egyenrangú eredményeket ért el. A tudományos üzemvezetés kiinduló pontja tudomás szerint a műhelyszervezés és az időtanulmányok a végzendő i munkára a megmunkáló gépeken. Időtanulmányok eredményeit feltüntető grafikonokban bizonyítják azt, hogy „meg nem felelő munkás teljesítménye nem növelhető, ellenben a munkára alkalmas, a kezdési teljesítmény 4—5-szeresét is elérheti.“ Azt, hogy az időtanulmányok lehetővé teszik a munkaidő csökkentését és ennek megfelelően a termelés növelését, egy önműködő és revolver esztergapad teljesítési görbéin mutatja be a gyár. A teljesítmény a számított idővel egy egyenesben halad. Érdekes az, hogy egyszer-másszor a teljesítmény a kalkulált idő vonala fölé emelkedik, de azon alul soha sem marad. Itt igazolódik be a helyes kalkuláció, melynél pontosabb már nem kívánható. Egy másik tábla azt bizonyítja, hogy az egyes ember akkord teljesítménye jobb a csoportban dolgozóénál. A munkagépekre vonatkozó időmegállapítások általában a kiállításban csaknem elérték már a tökéletesség zenitjét. Nem állítható azonban ez a kézzel végzendő munkákra. Úgy látszik az időmegállapításnak ez a legnehezebben meginduló része, jóllehet Taylor és később mások, a fölösleges mozdulatokat kiküszöbölték, melyekhez a filmfelvételek utóbbi időben gyakran alkalmaztatnak.Mindezek azonban egyszerű munkálatokra, lapátolás, fűtés, szállítás, emelésre vonatkoznak inkább. Összetettebb kézimunkák, géplakatos, asztalos munkájára nézve az időmegállapítások hiányosak ma és még sokáig a gyakorlati mesterek tapasztalatából kialakult érzékére támaszkodnak. Itt kell megemlékeznem a Művezetők Orsz. Szövetsége néhány lelkes művezető tagjának arról az elhatározásáról, hogy a vasipari, főképen gépgyártási kézimunkálatok egyes időértékét, legalább az általánosan előforduló tárgyakon, vagy géprészeken előforduló kézimunkálatokra vonatkozólag össze-