Művezetők Lapja, 1926 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

A MŰVEZETŐK LAPJA. XXIX. évf. 1. szám dél terén. Melyik kerületi egyesület istápolja, támo­gatja, látja el jó tanáccsal, útbaigazítással az egye­sülethez tartozó rokkantakat, segélyezetteket, az özvegyeket, az árvákat. A francia diák, még a középiskolás is, nemzeti­­szinü szalagból kötött csokrot kap tanárjától ki­tüntetésképen gomblyukába egy-egy jó feleletért, így fejlesztik ott a nemes versengést, az önérzetet. Szabjon meg az idei nagygyűlés is egy vándor­díjat, a­melyet az az egyesület tart­ meg egy esz­tendőig, a­melyik a fent felhozottak egyikében ki­tűnt. Adassék át a jutalmazott egyesületnek a ván­dordíj nyilvános ünnepélyen és ruháztassék fel a szövetségi életben kitüntető és megtisztelő előjo­gokkal. Jól tudjuk mi azt, hogy egy-egy kerületi egye­sület esetenként eddig is kiváló tevékenységet fejtett ki a tagtársak körében. És tették ezt szerényen­, minden feltűnés nélkül. Szerintünk azonban helyes volna az, ha ilyen kiváló tevékenységről a szövetség összes egyesületei is tudomást szereznének, mert a jó példa csak jóra serkent, és az ember életében soha sem tehet embertársával szemben elég jót ! Néhány szó a többtermelésről. A többtermelés feltételei. A tanoncok szervezését cserkész csapatokba, vagy tanonc-otthonok létesítését már azért is helyesnek tarta­nám, mert egy műhely és iskolán kívül is felügyelet alatt tartva, hasznos szórakozással töltenék idejüket. Pl. Tudo­mányos mozielőadás, egészséges sportolás, néha színház, felolvasó esték, hol kfs. iparágakról tartanak előadást szak­emberek. Közben a többtermelés alapelveinek ismertetése szakemberek által, hogy már a tanoncnak fogalma legyen arról, tulajdonképpen mit is értünk többtermelés alatt. Mert valljuk be, hogy azok közül, akikkel a többtermelést végre akarjuk hajtani, egy nagy része nem tudja, hogy miért szükséges ez. Másik része helytelenül, vagy rossz­indulatúan informálva, ellenséges érzésekkel van eltelve a többtermelés érdekében megindított munkálatokkal szem­ben. Ezért tartom szükségesnek, hogy már a tanoncok is tudatában legyenek ezen kérdés fontosságának és az ő jövőbeli szerepüknek ennek keresztül­vitelében. Ez volna röviden a mondanivalóm a többtermelésnek a tanoncokat illető részéről. Több izben volt már alkalmam a többtermelés kérdésé­ről vitatkozni és vannak, akik céltalannak tartják ennek érdekében behozott kft. gyártási rendszerek meghonosítá­sát, azzal érvelve, hiszen hiányzik az a­mi a fő : a tömeg­­gyártás, vagy mi nem vagyunk úgy berendezve, mint a nagyipari államok. Avagy dolgozzunk mi úgy, mint a többi állam. Miből fejlődött a magyar ipar oly naggyá, mint a­hogy most van stb. ? Ezek az érvek részben helyt­állók, de csak igen kis részben, mert nem szabad elfelej­teni, hogy a háború sok mindent megváltoztatott s nem a mi előnyünkre. Államok, melyekkel barátságban voltunk, ipari versenytársak lettek. És ellenségeink a még meglévő iparainktól is meg akarnak fosztani bennünket. Hogy ez ne sikerüljön, harcra kell készülnünk, de ezt a harcot nem az erőszak dönti el, hanem a tudás fegyvere ! Csak úgy állhatjuk meg helyünket a nemzetek versenyében, ha ipar­cikkeinket jól, gyorsan és olcsón tudjuk előállítani. Ha versenyképesek vagyunk a külfölddel szemben. És ezért növelni kell az iparcikkek gyártási gyorsaságát és olcsó­ságát. Ha nem is vagyunk oly mértékben berendezkedve, mint a külföld, ha nem is gyártunk valamit oly tömegben, mint­ a Ford-gyárak, ez nem ok arra, hogy ne keressünk oly gyártási módszert, melynek segítségével piacot tudunk biztosítani áruinknak. Azt hiszem, a magyar iparos közismert ügyessége és leleményessége nem fog visszariadni ennek a kérdésnek megoldásától, ha minden faktor, mely ezzel foglalkozik, az iparossal karöltve dolgozik. A többtermelés kérdését ha­zánkban talán nehezebb megoldani, mint a nagyobb ipari államokban. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az egyes iparcikkeket több gyár is készíti s igy a darabszám szétforgácsolódik. Vagyis az iparcikkek gyártása nincs úgy specializálva, mint külföldön. Másrészt a gyárakon belül a műhelyek és raktárak elhelyezése sok esetben nem felel meg a többtermelés kívánalmainak és a gépi berende­zés oly műhelyekben, ahol a kézi megmunkálás folyik, hiányos. Ami az egyes iparcikkek speciális gyártását illeti, ehhez mi nem szólhatunk hozzá, ez munkaadóink dolga. Ellenben a műhelyek és raktárak elhelyezéséhez már hozzá­szólhat a művezető, ki mint gyakorlati ember a legjobban tudja értékelni azt a nagy előnyt, amit a gazdaságosan el­helyezett műhelyek és raktárak nyújtanak, úgy a munka­darab elkészítésénél, mint a régióköltségek terén. A leg­nagyobb szerep az egyes iparcikkek elkészítésénél a kézi­munkát illeti. Ezen a téren nyílik a legtöbb alkalom a mű­vezetőknek gyakorlati tudásukat a többtermelés szolgála­tába állítani és úgy keresztülvinni a munkadarabok elő­állítását, hogy az gyorsabb tempóban történjék, olcsóbb és jó legyen és amellett a munkás is megtalálja számítását. Ezt így könnyű leírni, de nehéz keresztülvinni, mert ha a gyors munkánál nem fordítunk kellő gondot a tartósságra és jó­ságra, úgy csak a cég jó hírnevének ártunk és ezzel aztán magunknak. Mik a feltételei a többtermelés keresztülvitelének a kézimunkánál? Első a művezető tudása. Mit követelnek ma a művezetőtől? 1. Kellő inteligenciát, úgy teoretikus, mint praktikus technikai tudást, jó munkabeosztást, ener­giát, körültekintést, ítélőképességet, becsületességet, bánni tudást az emberekkel. 2. A munkások kiválogatása az őnekik legjobban megfelelő munkához. 3. A munkadarabok megmunkálásánál az egyes operációk összpontosítása. A többtermelés elérésére szükséges feltételek közt a második, a munkások kiválogatása a nekik legjobban meg­felelő munkához. Ebben az irányban már történtek kísérle­tek külföldön, sőt hazánkban is a psych­otechnika segélyé­vel, amely hivatva van megállapítani különféle eljárásokkal az egyes egyének alkalmazhatóságát különféle iparágakhoz. Ezt az eljárást több helyen követelik már a tanonc fel­vételnél is, amelynél többféle módszerrel a tanonc felfogását, kézügyességét tanulmányozva, történik a tanonc beosztása egyes iparágakhoz és az eddigi eredmények igazolják az el­járás helyességét. A felnőttek képességeinek megvizsgálása a psychotechnika segélyével különösen a közlekedési válla­latoknál már eredményes rendszerré vált külföldön, ahol praktikus készülékek segélyével állapí­tják meg az alkal­mazandónak látását, hallását, lélekjelenlétét, gyors elhatá­rozását stb. Nehezebb a felnőttek beosztása az egyes ipar­ágaknál és itt a munkavezető ítélőképessége a döntő faktor arra nézve, hogy melyik munkát, kinek oszt ki, figyelembe véve a munkás ipari szakképzettségét, intelligenciáját és fizikai erejét. Itt nyílik a legtágabb tere a többtermelés előmozdításához a művezetőnek. Ugyanez áll az egyes munkadarabok megmunkálásánál is a munkahelyeket úgy csoportosítani, hogy a legrövidebb utat megtéve, kézből-gépre, vagy kézre adva történjék a megmunkálás. Súlyt helyezve a gépi megmunkálás leg­nagyobb fokú kihasználására. Sajnos, a gépi megmunkálás terén még sok tenni­való van. Sok oly munkát végzünk el

Next