Művezetők Lapja, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 MŰVEZETŐK LAPJA XXXII. évf. 1. szám. Sőt minden évet azzal a szomorú tapasztalattal zárhattunk le, hogy gazdasági helyzetünk egén mindig sötétebb felhők tornyosulnak. Pedig már legfőbb ideje volna, hogy a fortuna istennője ellátogasson hozzánk és behintené szobáin­kat bőségesen azzal a csodás balzsammal, amelyről a világ azt állítja, hogy­­ nincs szaga. Ennek a cso­dákat tevő balzsamnak hiányát érezzük egész éven keresztül. Ez az a hatalmi démon, amely a mi családi életünk békéjét oly sokszor feldúlja és ki­lopja a mi és az asszonyaink szemeiből az erő és élet­kedvet kölcsönző álmokat. Azonban talán mégis könnyebb a hiányok el­viselése máskor, mint a karácsonyi ünnepek közeled­tével. Hiszen mindenkinek vannak a szeretettei közül számosan, akiket szeretne a szeretet ünnepére valami ajándékkal megörvendeztetni. A családapáknak pedig hónapokon keresztül bőségesen van módjuk hallani arról, mit hozzon a Jézuska. Megkapja gyer­mekeinek a Jézuskához címzett leveleit. Látja őket amint buzgó imát rebeg ajkuk, hogy jaj, a kért ajándékokból valami ki ne maradjon. Érzi, hogy ez közvetve mind neki szól. Érzi a reá nehezedő súlyos kötelességeket. Lelki szemei előtt lejátszódnak az ő gyermekkori karácsonyi örömei. És eljön a szent este... Keserűséggel teli szívvel kell belenyugod­nia abba, hogy a becsületes szorgalmas munkája után bizony igen szűkmarkú Jézuska tudott lenni. Nem bírta a kis — semmiről nem tehető — ártat­lanok életét bearanyozni úgy, amint azt szerette volna. Hogy ez minő érzelmeket vált ki, azt csak az tudja, aki átérezte. A karácsonyi ünnepek alatt a keresztény világ­nak ezen nagy és szent ünnepein azután mindenkinek bőségesen van ideje, hogy a saját sorsa felől is gon­dolkodhasson. Bizony ez is igen vegyes érzelmeket vált ki. Ha még nőtlen, akkor érzi, hogy ismét egy év surrant el feje felett — az idő eljár — és nincs abban az anyagi helyzetben, hogy meleg családi tűzhelyet alapítson és így kénytelen nélkülözni azt a hűséges odaadó valakit, aki igyekezne csókjaival elsimítani gondterhes arcának redőit. Ha pedig családos, akkor — minthogy ezen nagy ünnepek alatt ve­rekedni nem illik — végig kell hallgatnia a hű­séges élettárs panaszait. És ez már hosszú évek óta így tart. Szerencse, hogy még mielőtt az ember mind­ezekről mélyebben elgondolkodna egy reménysugár csillan fel előtte: az ú­j év. Szinte azt hinné az ember, hogy a naptárcsináló jó Gergely pápa számított erre a helyzetre, hogy az új év kezdetét közvetlenül a karácsonyi ünnepek utánra tettsée. A gondokkal ter­hes emberiség, akiket az év alatt a sors csapásai sújtottak és már-már a sors csapásai alatt roska­doznak, új hittel telnek meg az uj esztendő eljöve­telére gondolva. Felülkerekedik benne egy láthatat­lan erő. Az élet ösztönétől hajtva igyekszik feledni és lerázni az élet ezernyi bajait és a kétségbeesések homályából, mint hinni és remélni tudó férfi bonta­kozik ki. És ez előtt az ember előtt már nincs lehetet­lenség, nincs kétségbeesésre ok. Ez az ember már bátran tud hinni és nézni a jövőbe. És ez előtt az ember előtt a hajdani történelmi hős* „In hoc signo vimes“-jeként megjelenik Madách remek­művének végszavai: Ember küzdj és bízva bízzál ! E jelben győzni fogsz. Kedves Kartársaim és Ti mindnyájan, kik e szerény sorokat elolvassátok , akik roskadoztak a sors csapásai alatt, akik keservesen nyögitek a Tria­non és az emberi szívtelenség átkát, a rossz gazda­sági helyzetet, akik fájó szívvel gondoltak hazánk szétdarabolására és az elszakított testvéreinkre, akik azt hiszitek, hogy nincs kivezető út és már­­már a kétségbeesés felé közelegtek . Ébredjetek ! Bontakozzatok ki a kétségbeesés homályából! Higy­­jétek erős hittel és reménnyel egy jobb uj esztendő eljövetelében. Álljon előttetek mindig Madách remek­művének végszavai, mert ha ez áll előttetek, akkor nincs lehetetlenség. Akkor el kell következni — amit mindnyáj at­ok­nak szívből kívánok — a­ boldog uj esztendőnek. Hogyan szereljük a golyós csapágyakat? Irta : F. B. művezető. Az 1926—28-as években a Művezetők Lapjában hosszabb cikksorozat jelent meg Pirkner Ferenc úr tollából, amelyekben a golyóscsapágyakról kimerítő tájékoztatást nyújtott és több kísérleti számítással igazolta nagy előnyüket a csúszós csapágyakkal szemben. Jelen cikkemben reá akarok mutatni azon jelenségekre, amelyek a golyóscsapágyak rovására lesznek. Nem abban az értelemben, mintha a meg­jelent cikkekben foglalt számítások nem fednék a valóságot, illetve a golyóscsapágyakban lenne a hiba. Hanem abban az értelemben, hogy a gyakor­lati életben igen sok olyan körülménnyel találkozunk, amelyek az előírt pontos és fontos szerelést lehetet­lenné teszik. Szabadjon ebből két példát felemlí­tenem. A raktárban heverő kész golyóscsapágy az ideális, pontos munka megtestesülése. Ez a megállapítás az első példára fog vonatkozni. A beszerelt golyós­csapágy a reális valóságot mutatja, ez vonatkozik a második példára. A tavaszi árumintavásárokon több ízben láttam egy golyóscsapágyakba szerelt transzmissziót, amely egy kis villanymotorral, vékony zsinór által lett meghajtva, a transzmisszió viszont ismét csak vékony zsinórok által meghajtott cca 5—6 drb. különféle kis gépet, melyek ugyancsak golyóscsapágyakban futottak. Ez a kép valóban az ideális munkát, ábrázolta. Egy alkalommal egy kisebb gyárban megfor­dultam, ahol többek között a tulajdonos bemutatta az egyik házilag szerelt és golyóscsapágyakkal ellá­tott transzmissziót, amely évek óta szalad és soha semmi baj nincs vele. Hogy baj nem volt vele, azt elhittem, de hogy azokat a számítási adatokat fedte volna, melyeket Pirkner Ferenc úr cikkeiben felem­lített, azt már kétségbevontam. Ugyanis a csapágyak el voltak lepve porral,piszokkal és rászáradt olajjal, amit a golyóscsapágy nem tűr meg. Ez a beszerelt csapágy üzemben, ez a reális valóság. Dacára ezen körülménynek, még így is jobb hatásfokkal dolgozik a csúszóscsapággyal szemben. Csakhogy a golyóscsapágyaktól egész más teljesít­ményt várunk. Szerény tapasztalatom szerint a golyóscsapágyak fejlődésével szemben a gépiparban sok hiányosságot tapasztalunk. Talán éppen a transz­­misszióknál a legelőnyösebb a helyzet, a golyóscsap.

Next