Művezetők Lapja, 1932 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Szövetségünk házvásárlása. Szövetségünk vagyonának elhelyezése szempont­jából egy újabb határkőhöz értünk, amidőn az eddig tulajdonunkban levő három budapesti bérpalota és a csepeli kerületi egyesület székháza után december hó 14-én megvásároltuk a Budapest, Vill., Mikszáth Kálmán­ tér 5. szám alatti háromemeletes bérpalotát és ezzel állandó évi segély­alapunk vagyona teljes mértékben ingatlanba van elhelyezve, közel egy millió pengő értékben. Amidőn e fontos határkőnél körültekintünk és a sok viszontagságos küzdelem után szemlét tartunk a kidőlt, elszakított, elpártolt és hűen kitartó kar­társaink tábora fölött, amelyeknek érdeméül tudható be, hogy a már 34 év óta fennálló állandó évi segély­alapunk — különösen a mostani nehéz viszonyok között — áldásos működését kifejtheti, bizalommal tekintünk a jövő felé, mely bizonyára meghozza mindazon kartársak áldozatkészségének gyümölcsét, kik az egymás kölcsönös támogatásában rejlő erkölcsi és anyagi erőbe vetett hitüket követve, szövetségünk intézményeibe fektették bizalmukat. Hogy ez így legyen, ahhoz a jövőben is a kartársaknak oly kitartó támogatására, van szükség, mint amilyet a múltban is tanusítottak. F­él évszázados szolgálatok. Ózdi kerületi egyesületünknek szép ünnepélye zajlott le december hó 5.-én, amidőn tíznea Ferenc tagtársunkat ötvenhárom évi szolgálat után, Gazda Jánost negyvennyolc év után, Lausch Károlyt negy­venhat év után és Pollen Ignácot negyvenöt évi szol­gálat után búcsúztatták kartársaik és tisztelőik megérdemelt nyugalomba vonulásuk alkalmából. Az életnek ebben a kínosan törtető küzdelemteli forgatagában figyelmeztetés nélkül talán nem is eszmélnénk arra, mit jelent az: ötven esztendeig szakadatlanul dolgozni! De azután, ha reá eszmé­lünk, még a mai gyötrelemmel teli élet közepette is megilletődünk, mert az emberi életben ötven esztendő egy élet­tartamának is nagyon jelentős időköz. A megilletődöttség, sőt a meghatottság is mindazok vonásairól letükröződött, akik a munkának eme kifáradt, tisztes harcosaitól búcsúztak. Az ózdi gyártelep gyönyörű tánctermében gyü­lekeztek össze a négy ünnepelt tiszteletére kortár­saink és mindazok, akik szeretetüknek, tiszteletük­nek megjelenésükkel jelét óhajtották adni. Öreg munkatársaik ünnepélyének fényét Dunst Sándor, Szaucseh Károly, Regőczy Nagy Imre, Dr. Figura János üzemfőnökök is emelték megjelenésükkel, tanujelét adván a kor, és a munka megbecsülésének. GRADA FERENC, főmester LAUSCH KÁROLY GAZDA JÁNOS POLKA IGNÁC, mester MŰVEZETŐK LAPJA, XXXV. évf. 1. szám. Hisszük, h­a harc és küzdelemteli is, de szebb jövő virrad ránk, és ebben a reményben kiván BOLDOG ÚJ ÉVET a Központi vezetőség.

Next