Művezetők Lapja, 1932 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1932-02-01 / 2. szám

XXXV. évf. 2. szám, Budapest, 1932. február 1. MŰVEZETŐK LAPJA A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, textilgyárak, építővállalatok stb. művezetői­nek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vili., Német­ utca 32. sz. I. emelet. Telefon : József 32- 4—68. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZKY KÁROLY GÉPÉSZMÉRNÖK.­ ­ Előadások a németországi racionalizálás tanulságairól. Az előkészítés alatt álló Magyar Racionalizálás Bizottság a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsé­gével, a Magyar Munkaadók Központjával és a Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egylettel karöltve két nagy értékű előadást rendezett a német racionalizálás célkitűzéseinek, munkamódszereinek és eredményei­nek ismertetéséről. Az első előadást a Magyar Gyár­iparosok Országos Egyesületének nagy termékei Chorin Ferenc dr. felsőházi tag, a Munkaadók Köz­pontja elnökének elnöklete alatt Schäfer Ottó, a Reichskuratorium, für Wirtschaftlichkeit ügyvezető alelnöke tartotta. Rámutatott bevezetésében arra hogy a racionalizálás m­a sok helyen a vádlottal padján ül, mert ebben a mai gazdasági krízis és­­ növekvő munkanélküliség egyik előidézőjét látják. Ez a megítélés azonban teljesen helytelen mert éppen a racionalizálás az, amely a mai, mind inkább növekvő gazdasági és pénzügyi káoszbal tervszerűséget és rendet teremt. Ugyancsak teljesen helytelennek jelzi az Európában mindinkább ural­kodó azt a gazdasági politikát, amellyel az ipar­­vállalatok életébe mind messzebb menően, kormány­zati úton beavatkoznak és ezáltal az ipari termelé­sbe­ feltétlenül szükséges szabadság helyébe messzemenő megkötöttséget teremtenek, amely végeredményben az üzemek rugalmasságának elvesztésére és élet­­képtelenségére vezet. Ebből a mai káoszból a kivezeti út csak az lehet, hogyha a gazdasági életben a gya­korlati tapasztalat a tudománnyal összefog és ennél­­az útját jelzi a racionalizálás, amely valóban e kettő­nek a szerencsés együttműködése. Jellemzésképpen megemlíti azt, hogy a technikai racionalizálás leglel­kesebb híve éppen az orosz szovjet, amely a mai gazdasági rendszert annyira támadásba veszi. A technikai racionalizálást irányítania kell a kereske­delmi racionalizálásnak, amely a technikai raciona­lizálás túlzásait mérsékelheti. A következő két foka a racionalizálásnak az egy állam gazdaságának és a világ gazdaságának racionalizálása, az egésznek célja pedig nem lehet más, mint az emberi jólét emelése. Részletesen elemezte azután a német racionalizálás központi szervének, a Reichs­kura­toriu­m für Wirt­­schaftlichkeit-nek munkásságát. Felsorolta, hogy mit végeztek a szabványosítás, a szállítási feltételek, az anyagvizsgálat terén, majd pedig a gyártás, az üzem­­­vezetés, az eladás, a kisipar, a háztartás és az energia­gazdálkodás területén. Különösen hangsúlyozta, hogy az ipari termelésnél nem a nagy­üzemek, hanem a középüzemek racionalizálásán fekszik a súlypont. Igen nagy jelentőségre tett szert Németországban a munkáskiválasztás, a munkásképzés és részletesen ismertette, hogy minő intézkedésekkel igyekeztek eddig a dolgozó embernek munkáját minden téren megkönnyíteni. A német ipar a maga racionalizálá­sával elérte azt, hogy áruival a v­ilág minden piacán versenyképes, ami a németországi magas munkabérek mellett csak úgy volt lehetéges, ha a termelést, az üzem adminisztrációját és az értékesítést a legész­­szerűbben racionalizálják. A német ipar ma már a kivitel tekintetében megelőzi Angliát és Amerikát . Végül ismertette a Reichskuratorium für Wirtschaft­lichkeit szervezetét, mely a munkásságához szükséges összeget a német birodalmi kormánytól kapja, ez által biztosítja a maga függetlenségét az ipar­­­­kereskedelem egyes ágazataival szemben. A német gyáripar és a német műszaki és közgazdasági tudo­mány azonban a kuratóriumot a legmesszebbmenő erv támogatja. Négyezer önkéntes munkatársuk van az­­ ország legelső elméleti és gyakorlati szakemberei sorából. A kuratórium vezetősége az ország leg­kiválóbb ipari vezetőiből áll és a német birodalmi kormány csak egyetlen egy főtisztviselővel képviseltet­i magát. Ez által biztosítják azt, hogy a kuratórium működése minden bürokráciától mentes. Felt­ét­lenü­l szükségesnek tartja azt, hogy Magyarország is minél hamarabb létesítsen ehhez hasonló szervezetet, hogy a világgazdaság racionalizálási mozgalmába a tapasz­talatok kölcsönös kicserélése útján minél hamarabb bekapcsolódhassék.­­ A másik előadást Kreide Henrik Frigyes, a Kuratórium főmérnöke tartotta a Magyar Mérnök­egyletben. Ismertette azokat az üzemvizsgálatokat, amelyeket a Kuratórium német­ország 23 ipari ága­zatában iparáganként lő—20 közép- és nagyüzem megvizsgál­ás­ával végzett. Ez által sikerült annélkül, hogy az egyes vállalatok üzemi titkait felfednék, oly áttekintést nyújtani az egyes vállalatok számára úgy az illető iparág, mint pedig az illető vállalat helyzeté­ről, amelynek segélyével a mai súlyos gazdasági vál­ságban is az illető iparvállalat üzleti politikáját helyes irányba lehetett terelni. Németországban is sok helyen felmerültek a túlzott mechanizálás által

Next