Ipari Művezetők Lapja, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

2 II. évf. 1. szám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA lila« is súlyos csonkítást jelentett. Ennek következmé­nyeként húsz éven át egymásután rombolták le a gyá­rakat, üzemeket, műhelyeket, ami nemcsak az ipari munkások, hanem a művezetők létszámát is fokoza­tosan csökkentette mindaddig, amíg az új iparágakra való áttérés és a visszatért Felvidék és Kárpátalja ipari szükséglete egy újabb fellendülést hozott a magyar iparba. Ezek figyelembevételével, az ipari művezetők és hasonló foglalkozásúak mai országos létszáma kb. 5000-et tesz ki. Miután feltételezhető, hogy ez az ipari önellátásra való fokozatos berendezkedés állandó jellegű és emel­kedő irányú marad, úgy nem kételkedünk abban hogy rövid idő alatt 7000—8000-re emelkedik a mű­vezetők létszáma, kiknek azonos érdekközösségük foly­tán Szövetségünkben van a helye. Ennek dacára a művezetők nagyrésze, bár tele van hivatásbeli panasszal és méltatlankodással, nem igyekszik sorstársaival tömörülni és érdekvédelmi kér­déseiben a Szövetségünk egységes irányítása mellett sikraszállni. Kérdezhetnénk, hogy mily okok játszanak közre ebben a nemtörődömségben? Bizalmi kérdés? Alig hisszük, mert Szövetségünk 43 éves fennállása alatt társadalmi megbecsülést és az illetékes körök előtt tiszteletet és az aktuális kérdések iránt megértő tá­mogatókat szerzett a művezetői karnak. A Szövetség vezetésében pedig a puritán egyszerűség és a parla­mentáris alapon nyugvó és az alapszabályok rendelke­zéseit szem előtt tartó és a közös célért egységesen küzdő irányzat érvényesül. Személyi kérdésekben pe­dig a mindenkori közgyűlési többségnek módjában áll a legmegfelelőbbnek tartott kartársakat bizalmukkal kitüntetni. Anyagi kérdés sem játszhat szerepet a távolin ára­dásban. mert a legutolsó alapszabályok gondoskodnak arról, hogy tagjaink anyagi teherbíróképességének fi­gyelembevételével oly tagcsoportok létesültek, me­lyekben minden tag megtalálja az anyagi viszonyai­nak legmegfelelőbb tagsági díjjal járó tagcsoportban a maga helyét. A nyugdíjintézetek tagjai, vagy a túlkorosok meg­találják helyüket a «C»-csoportban. A MABI- és OTI- tagok, kiknek nincs kilátásuk magasabb nyugellátásra, a «B»-csoport tagjai lehetnek és egyben öregségükre nyugdíjpótlásról is gondoskodhatnak. A fiatalok vagy kisfizetésűek, ha a «B »-tagsággal járó tagdíjat nem képesek fizetni, vagy a jómódúak, kik úgy gondolják, hogy nem lesznek rászorulva öreg­ségükre a Szövetség nyugdíjpótló segélyére, szintén «C »-tagok lehetnek. Tehát minden lehetőségiül gon­doskodott a Szövetség, hogy az egész művezető tár­sadalom benne tömörülhessen. Nem tagadba tjük, hogy régi öreg kartársaink nagyrésze csalódott abban a reményében, hogy a világ­háború előtt kilátásba helyezett járadékaikat teljes összegükben megkaphassák. De azért nem lehet a Szö­vetség vezetőségét okolni, mert az ls/4 milliót ki­tevő hadikölcsön veszteségünk és az inflációs években lehetetlenné vált tőketartalékolás folytán, a vagyonré­szük nagyobb része elveszett. A Szövetség helyes gaz­dálkodása azonban mégis lehetővé tette, hogy járadék­ban még mindig többet nyújthat, mint bármily más hazai vagy külföldi hasonló célú intézmény. Tehát ez nem lehet ok a távolmaradáshoz Külön kell hangsúlyoznunk, hogy a régi «A »-tagok vagyonvesztesége nem érinti az újabban létesített «B»- és «C»-csoportok tagjainak alapszabályszerű jo­gait, mert az egyes tagcsoportok vagyona egymás­tól elkülönítve lesz elkönyvelve. Tehát helytelen volna az oly érvelés, hogy azért nem akar vagy mer valaki belépni, mert az «A »-tagok veszteségében kell osz­toznia. Megemlítendő ennek kapcsán, hogy Szövet­ségünk tehermentes vagyona jelenleg közel 1,000.000 aranypengő, jövedelmező ingatlanokban. Mindezen érvek felsorolásával hisszük, hogy műi­den érdekelt kartársat meggyőztünk arról, hogy nem­csak hogy Szövetségünkben van a helye, hanem, hogy a Szövetségünkbe való tömörülés minden lehetősége fennáll és reméljük és elvárjuk, hogy az elkövetkező újév küszöbén fontolóra veszi eddigi helytelen állás­pontjának megvizsgálását és sietve csatlakozik hoz­zánk és velünk karöltve igyekszik közös sorsunk előbbrevitelében tevékeny részt venni. Szövetségünk régi tagjait és segélyállományosait pedig arra kérjük, hogy igyekezzenek a vezetőség munkáját támogatni abban a felvilágosító munkában, melynek célja: műiden magyar művezetőt és ha­sonló foglalkozású ipari és üzemi alkalmazottat Szö­vetségünkbe tömöríteni. Ha minden tag és segély- állományban lévő tag csak 1 új tagot szerez, úgy nelai kételkedünk abban, hogy az Í94Ö-es év meghozza a várt eredményt. Vita a vezetőtisztviselői fogalom körül. A munkaidő szabályozása és a túlmunkaidő kö­telező díjazása ügyében kibocsátott kormányrendelet­nek azt a részét, melyr kimondja, hogy: túlóradíj nem jár a vezetőállást betöltő és a 6000 -pengő évi fizetési meghaladó tisztviselőnek, különbözőképpen ma­gyarázzák. Ennek a v égleges tisztázása a kormány fel­adata és szorgalmazása pedig az érdekeltek kötelessége. Sajnos, ebben a kérdésben az alkalmazotti egyesü­letek egyes vezetőségi tagjai között oly — a személyes­kedésig terjedő — éles viták merültek fel, melyek nem szolgálnak előnyére az alkalmazottak összességének. Mi eddig tartózkodtunk a vitába való bocsátkozó« - tói mindaddig, míg az egyik tisztviselőegyesület lap­jában, egy közlemény keretében, a művezetők helyze­tét, jogviszonyát és törekvéseit nyilván nem ismerő cikkíró oly kijelentést nem használt, melyr úgy Szövet­ségünkre, mint annak tagjaira sérelmet jelent. Szövetségünk vezetősége álláspontjának ugyanazon nyilvánosság előtt való ismertetése végett, a következő levelet írta az illető lap szerkesztőségének: 1939 december 19. A Magyar Magántisztviselő» tekintetes Szerkesztősegének Budapest, Vili., Baross-u. 44. Alulírott vezetőség kéri a következők közlését 11b. lapja leg­közelebbi számában. Nb. lapja december havi számában «Zárszó jogán» címmel v itéz Vágvölgyi Ferenc aláírással egy közlemény jelent meg, mely­hez csak annyiban kívánunk hozzászólni, amennyiben a közle­mény Szövetségünket, vagy tagjainkat közvetlenül érinti. Nb. lapja második oldalának első hasábján az utolsó be­kezdésben többek közt ezt is olvashatjuk: a vezető tisztviselő ilyen, vagy olyan meghatározása nem érinti a Művezetők Orszá­gos Szövetségét, stb., stb., mert tagjaik nem tisztviselők.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék