Ipari Művezetők Lapja, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
2 II. évf. 1. szám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA Klar is súlyos csonkítást jelentett. Ennek következményeként húsz éven át egymásután rombolták le a gyárakat, üzemeket, műhelyeket, ami nemcsak az ipari munkások, hanem a művezetők létszámát is fokozatosan csökkentette mindaddig, amíg az új iparágakra való áttérés és a visszatért Felvidék és Kárpátalja ipari szükséglete egy újabb fellendülést hozott a magyar iparba. Ezek figyelembevételével, az ipari művezetők és hasonló foglalkozásúak mai országos létszáma kb. 5000-et tesz ki. Miután feltételezhető, hogy ez az ipari önellátásra való fokozatos berendezkedés állandó jellegű és emelkedő irányú marad, úgy nem kételkedünk abban hogy rövid idő alatt 7000—8000-re emelkedik a művezetők létszáma, kiknek azonos érdekközösségük folytán Szövetségünkben van a helye. Ennek dacára a művezetők nagy része, bár tele van hivatásbeli panasszal és méltatlankodással, nem igyekszik sorstársaival tömörülni és érdekvédelmi kérdéseiben a Szövetségünk egységes irányítása mellett síkraszállni. Kérdezhetnénk, hogy mily okok játszanak közre ebben a nemtörődömségben? Bizalmi kérdés? Alig hisszük, mert Szövetségünk 43 éves fennállása alatt társadalmi megbecsülést és az illetékes körök előtt tiszteletet és az aktuális kérdések iránt megértő támogatókat szerzett a művezetői karnak. A Szövetség vezetésében pedig a puritán egyszerűség és a parlamentáris alapon nyugvó és az alapszabályok rendelkezéseit szem előtt tartó és a közös célért egységesen küzdő irányzat érvényesül. Személyi kérdésekben pedig a mindenkori közgyűlési többségnek módjában áll a legmegfelelőbbnek tartott kartársakat bizalmukkal kitüntetni. Anyagi kérdés sem játszhat szerepet a távoliaradásban, mert a legutolsó alapszabályok gondoskodnak arról, hogy tagjaink anyagi teherbíróképességének figyelembevételével oly tagcsoportok létesültek, melyekben minden tag megtalálja az anyagi viszonyainak legmegfelelőbb tagsági díjjal járó tagcsoportban a maga helyét. A nyugdíjintézetek tagjai, vagy a túlkorosok megtalálják helyüket a «C»-csoportban. A MABI- és OTI- tagok, kiknek nincs kilátásuk magasabb nyugellátásra, a «B»-csoport tagjai lehetnek és egyben öregségükre nyugdíjpótlásról is gondoskodhatnak. A fiatalok vagy kisfizetésűek, ha a «B »-tagsággal járó tagdíjat nem képesek fizetni, vagy a jómódúak, kik úgy gondolják, hogy nem lesznek rászorulva öregségükre a Szövetség nyugdíjpótló segélyére, szintén «C »-tagok lehetnek. Tehát minden lehetőségről gondoskodott a Szövetség, hogy az egész művezető társadalom benne tömörülhessen. Nem tagadhatjuk, hogy régi öreg kartársaink nagy része csalódott abban a reményében, hogy a világháború előtt kilátásba helyezett járadékaikat teljes összegükben megkaphassák. De azért nem lehet a Szövetség vezetőségét okolni, mert az 1s 4 milliót kitevő hadikölcsön veszteségünk és az inflációs években lehetetlenné vált tőketartalékolás folytán, a vagyonrészük nagyobb része elveszett. A Szövetség helyes gazdálkodása azonban mégis lehetővé tette, hogy járadékban még mindig többet nyújthat, mint bármily más hazai vagy külföldi hasonló célú intézmény. Tehát ez nem lehet ok a távolmaradáshoz Külön kell hangsúlyoznunk, hogy a régi «A »-tagok vagyonvesztesége nem érinti az újabban létesített «B»- és «C»-csoportok tagjainak alapszabályszerű jogait, mert az egyes tagcsoportok vagyona egymástól elkülönítve lesz elkönyvelve. Tehát helytelen volna az oly érvelés, hogy azért nem akar vagy mer valaki belépni, mert az «A »-tagok veszteségében kell osztoznia. Megemlítendő ennek kapcsán, hogy Szövetségünk tehermentes vagyona jelenleg közel 1.000.000 aranypengő, jövedelmező ingatlanokban. Mindezen érvek felsorolásával hisszük, hogy minden érdekelt kartársat meggyőztünk arról, hogy nemcsak hogy Szövetségünkben van a helye, hanem, hogy a Szövetségünkbe való tömörülés minden lehetősége fennáll és reméljük és elvárjuk, hogy az elkövetkező újév küszöbén fontolóra veszi eddigi helytelen álláspontjának megvizsgálását és sietve csatlakozik hozzánk és velünk karöltve igyekszik közös sorsunk előbbrevitelében tevékeny részt venni. Szövetségünk régi tagjait és segélyállományosait pedig arra kérjük, hogy igyekezzenek a vezetőség munkáját támogatni abban a felvilágosító munkában, melynek célja: minden magyar művezetőt és hasonló foglalkozású ipari és üzemi alkalmazottat Szövetségünkbe tömöríteni. Ha minden tag és segélyállományban lévő tag csak 1 új tagot szerez, úgy nelai kételkedünk abban, hogy az 1940-es év meghozza a várt eredményt. Vita a vezetőtisztviselői fogalom körül. A munkaidő szabályozása és a túlmunkaidő kötelező díjazása ügyében kibocsátott kormányrendeletnek azt a részét, mely kimondja, hogy: túlóradíj nem jár a vezetőállást betöltő és a 6000pengő évi fizetést meghaladó tisztviselőnek, különbözőképpen magyarázzák. Ennek a végleges tisztázása a kormány feladata és szorgalmazása pedig az érdekeltek kötelessége. Sajnos, ebben a kérdésben az alkalmazotti egyesületek egyes vezetőségi tagjai között oly — a személyeskedésig terjedő — éles viták merültek fel, melyek nem szolgálnak előnyére az alkalmazottak összességének. Mi eddig tartózkodtunk a vitába való bocsátkozástól mindaddig, míg az egyik tisztviselőegyesület lapjában, egy közlemény keretében, a művezetők helyzetét, jogviszonyát és törekvéseit nyilván nem ismerő cikkíró oly kijelentést nem használt, mely úgy Szövetségünkre, mint annak tagjaira sérelmet jelent. Szövetségünk vezetősége álláspontjának ugyanazon nyilvánosság előtt való ismertetése végett, a következő levelet írta az illető lap szerkesztőségének: 1939 december 19. A Magyar Magántisztviselők tekintetes Szerkesztőségének Budapest, Vili., Baross-u. 44. Alulírott vezetőség kéri a következők közlését 11b. lapja legközelebbi számában. Nb. lapja december havi számában «Zárszó jogán» címmel vitéz Vágvölgyi Ferenc aláírással egy közlemény jelent meg, melyhez csak annyiban kívánunk hozzászólni, amennyiben a közlemény Szövetségünket, vagy tagjainkat közvetlenül érinti. Nb. lapja második oldalának első hasábján az utolsó bekezdésben többek közt ezt is olvashatjuk: a vezető tisztviselő ilyen, vagy olyan meghatározása nem érinti a Művezetők Országos Szövetségét, stb., stb., mert tagjaik nem tisztviselők.