Ipari Művezetők Lapja, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
0. évf. 1. szám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA Vitéz Várvölgyi Ferenc úr ilyenforma megállapítása nem helytálló, mert a vezető tisztviselő fogalomnak tisztázása Szövetségünket igenis érdekli, mégpedig a következő okokból: 1. Szövetségünk tagjainak nagyobb része már 40—50 éve az általuk betöltött művezetői, főgépészi, főmolnári, üzemvezetői, műhelyfőnöki, gyárvezetői, vagy egyéb szaktisztviselői állásuk után vállalatuknak kinevezett tisztviselői, sőt igen gyakran olyan főtisztviselői is, kiknek irodai munkát végző tisztviselők vannak alárendelve. 2. Az a körülmény, hogy egyes szakmákban, vagy vállalatoknál kedvezőtlenebb elbírálásban részesítenek egyes művezetőket, nem szolgálhat példaképpen és nem általánosítható. Ez legfeljebb szükségessé teszi, hogy ez a kérdés általános megelégedést keltő, mielőbbi elintézést nyerjen. 3. Éppen a munkaidőrendelettel kapcsolatban egyes szakmákban tagjaink egy részét oly vezető tisztviselőknek minősítették, kiknek túlóradíj nem jár. 4. Mi voltunk azok, kik az olyan általános minősítés ellen, mely egyes tagjaink anyagi megrövidítésével jár, tiltakoztunk, a túlóradíj fizetésénél a 6000 pengős fizetési felső határhoz ragaszkodtunk és ennek a kérdésnek a sürgős rendezését illetékes helyen szorgalmaztuk. 5. A vitéz Vágvölgyi Ferenc úr által az iparügyi miniszter úrnak javasolt havi 300 pengős fizetési felső határt helytelenítjük és elfogadhatatlannak tartjuk. Egyben még megjegyezzük, hogy a közleményben idézett Ganz-gyár a túlóradíj fizetése szempontjából a rendelet helyes értelmében és a mi felfogásunknak is megfelelően jár el és tagjaink részéről ilyirányú panaszok nem fordultak elő. Anniál inkább fordultak elő panaszok a 2-ik és 3-ik pontban említett okokból. Igen kérjük a vitatkozó feleket, hogy bárminemű ügyeiket egymás között intézzék el és bennünket hagyjanak ki a vitából. Hazafias tisztelettel Művezetők Országos Szövetsége Kauert Rezső, titkár, Hella Mihály, elnök. Reméljük, hogy a nyilatkozatunkban kifejtett álláspontunkat a vitában résztvevők azzal a jóakarattal veszik tudomásul, hogy a vitás kérdéseket közös jóindulattal és egymás iránti kartársi szeretettel és egyetértéssel szorgalmazzák és tartózkodnak ogy kijelentésektől, melyek az egyes alkalmazotti kategóriáknak vagy az összességnek csak kárára lehetnek. * A vitában résztvevő Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetsége kérdést intézett az iparügyi miniszter úrhoz és arra a következő választ kapta: Tárgy: a vezetőállást betöltő alkalmazottak meghatározása. 39.495—1939. 11. sz. A Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetségének, Budapest. A fenti tárgyban előterjesztett kérdésére a következőkről értesítem: Azt, hogy kit kell vezető állást betöltő alkalmazottnak tekinteni, sem az 1937-XXI. törvénycikk, sem az ennek részbeni végrehajtása tárgyában kiadott 3000—1938. Ip. M. számú rendelet nem határozza meg, mert — az említett törvény javaslatának indokolása szerint — azt «általános érvénnyel meghatározni nem lehet... a vezetőállás elhatárolása ... sok esetben csak az alkalmazott munkaköre alapján történhetik meg». Ezért a kért meghatározást itt sem adhatom meg, csupán — tájékoztatásul — rámutatok azokra a főszempontokra, amelyeket a kérdésnek egyes meghatározott esetekben eldöntésekor irányadóknak kell venni. Az 1937:XXI. törvénycikk s az annak alapján kiadott rendeletek szempontjából vezetőállást betöltő alkalmazott az, aki az egész üzletet, üzemet vagy vállalatot vagy annak valamely önálló részét vezeti és irányítja. Az üzlet, üzem vagy vállalat önálló részének pedig csak azt a részt lehet ebből a szempontból tekinteni, amely a többi résztől annyira független, hogy azok leválása esetében, mint önálló vállalkozás is, megállhatna. Az úgynevezett osztályvezetők, osztályigazgatók tehát rendszerint nem a vezető állást betöltő alkalmazottak. A vezetés, irányítás, önálló, a szóbanforgó alkalmazottak felelősségére gyakorolt rendelkezési jogot jelent. Mindenesetre vezetőállást betöltő alkalmazottnak kell tekinteni azt az alkalmazottat, akit valamely jogszabály kötelező rendelkezése folytán mint felelős üzletvezetőt jelentenek be. Más kérdés, hogy arra az alkalmazottra, aki a fentiek értelmében vezetőállást betöltő tisztviselőnek nem tekinthető, az 1937: XXI. törvénycikk és az annak alapján kiadott rendeletek hatálya azért nem terjed ki, mert az illető alkalmazott évi illetménye (törzsfizetése, lakáspénze és rendszeres pótléka) a hatezer pengőt meghaladja. Az előadottakra figyelemmel a t. Szövetség beadványában 1—4. alatt felsorolt ismérvek a vezető tisztviselői minőség megállapítására egymásukban véve nem elégségesek. Budapest, 1939. évi október hó 31-én. M. kir. Iparügyi Miniszter. A válaszlevél — bár nem tisztázza 100°/6-ig a helyzetet — a mi felfogásunkat teljesen fedi, mert egyrészt kifejti, hogy még az úgynevezett osztályvezetők vagy osztályigazgatók sem tartoznak azok közé az alkalmazottak közé, kiknek még akkor sem jár túlóradíj, ha fizetésük a 6000 pengőt nem éri el. Még kevésbbé lehet tehát művezetőket, főmolnárokat, főgépészeket stb.-ket ily címen a túlóradíjtól elütni. 3 Panaszos tagtársaink figyelmébe! A magánalkalmazotti törvények és kormányrendeletek helyes végrehajtásának ellenőrzésére bizottságok állíttattak fel. Ezeknek a bizottságoknak a hivatása a munkaidőre, a túlmunka díjazására, a legkisebb munkabérre és a fizetett szabadságra vonatkozó panaszok elbírálása és orvoslása. Vitás esetben ezek a bizottságok állapítják meg a vezető állásának minősítettek közül azok panaszának jogosultságát is, kiksek évi összilletménye 6000 pengőn alul van és mégis kizárattak a kormányrendeletek védelme alól. A budapesti bizottság címe: Magánalkalmazotti törvények végrehajtási utasításait ellenőrző bizottsága. Budapest, Központi városháza. * Vidéki panaszosoknak az ottani illetékes bizottsághoz kell fordulniok.