Ipari Művezetők Lapja, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

0­. évf­. 1­. szám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA Vitéz Várvölgyi Ferenc úr ilyenforma­ megállapítása nem helytálló, mert a vezető tisztviselő fogalomnak tisztázása Szö­vetségünket igenis érdekli, mégpedig a következő okokból: 1. Szövetségünk tagjainak nagyobb része már 40—50 éve az általuk betöltött művezetői, főgépészi, főmolnári, üzem­vezetői, műhelyfőnöki, gyárvezetői, vagy egyéb szaktiszt­viselői állásuk után vállalatuknak kinevezett tisztviselői, sőt igen gyakran olyan főtisztviselői is, kiknek irodai munkát végző tisztviselők vannak alárendelve. 2. Az a körülmény, hogy egyes szakmákban, vagy vállalatok­nál kedvezőtlenebb elbírálásban részesítenek egyes mű­vezetőket, nem szolgálhat példaképpen és nem általánosít­ható. Ez legfeljebb szükségessé teszi, hogy ez a kérdés általános megelégedést keltő, mielőbbi elintézést nyerjen. 3. Éppen a munkaidőrendelettel kapcsolatban egyes szakmák­ban tagjaink egy részét oly vezető tisztviselőknek minő­sítették, kiknek túlóradíj nem jár. 4. Mi voltunk azok, kik az olyan általános minősítés ellen, mely egyes tagjaink anyagi megrövidítésével jár, tiltakoz­tunk, a túlóradíj fizetésénél a 6000 pengős fizetési felső határhoz ragaszkodtunk és ennek a kérdésnek a sürgős rendezését illetékes helyen szorgalmaztuk. 5. A vitéz Vágvölgyi Ferenc úr által az iparügyi miniszter úrnak javasolt havi 300 pengős fizetési felső határt hely­telenítjük és elfogadhatatlannak tartjuk. Egyben még megjegyezzük, hogy a közleményben idézett Ganz-gyár a túlóradíj fizetése szempontjából a rendelet helyes értelmében és a mi felfogásunknak is megfelelően jár el és tag­jaink részéről ilyirányú panaszok nem fordultak elő. Anniál inkább fordultak elő panaszok a 2-ik és 3-ik pontban említett okokból. Igen kérjük a vitatkozó feleket, hogy bárminemű ügyeiket egymás között intézzék el és bennünket hagyjanak ki a vitából. Hazafias tisztelettel Művezetők Országos Szövetsége Kauert Rezső, titkár, Hella Mihály, elnök. Reméljük, hogy a nyilatkozatunkban kifejtett álláspontunkat a vitában résztvevők azzal a jóakarattal veszik tudomásul, hogy a vitás kérdéseket közös jó­indulattal és egymás iránti kartársi szeretettel és egyet­értéssel szorgalmazzák és tartózkodnak ogy kijelenté­sektől, melyek az egyes alkalmazotti kategóriáknak vagy az összességnek csak kárára lehetnek. * A vitában résztvevő Keresztényszocialista Magán­tisztviselők Országos Szövetsége kérdést intézett az iparügyi miniszter úrhoz és arra a következő vá­laszt kapta: Tárgy: a vezetőállást betöltő alkalmazottak meg­határozása. 39.495—1939. 11. sz. A Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetségének, Budapest. A fenti tárgyban előterjesztett kérdésére a kö­vetkezőkről értesítem: Azt, hogy kit kell vezető állást betöltő alkalma­zottnak tekinteni, sem az 1937-XXI. törvénycikk, sem az ennek részbeni végrehajtása tárgyában kiadott 3000—1938. Ip. M. számú rendelet nem határozza meg, mert — az említett törvény javaslatának indo­kolása szerint — azt «általános érvénnyel meghatá­rozni nem lehet... a vezetőállás elhatárolása ... sok esetben csak az alkalmazott munkaköre alapján tör­ténhetik meg». Ezért a kért meghatározást itt sem ad­hatom meg, csupán — tájékoztatásul — rámutatok azokra a főszempontokra, amelyeket a kérdésnek egyes meghatározott esetekben eldöntésekor irányadóknak kell venni. Az 1937:XXI. törvénycikk s az annak alapján kiadott rendeletek szempontjából vezetőállást be­töltő alkalmazott az, aki az egész üzletet, üzemet vagy vállalatot vagy annak valamely önálló részét vezeti és irányítja. Az üzlet, üzem vagy v­állalat önálló részének pe­dig csak azt a részt lehet ebből a szempontból tekin­teni, amely a többi résztől annyira független, hogy azok leválása esetében, mint önálló vállalkozás is, meg­állhatna. Az úgynevezett osztályvezetők, osztályigaz­gatók tehát rendszerint nem a vezető állást betöltő alkalmazottak. A vezetés, irányítás, önálló, a szóbanforgó al­kalmazottak felelősségére gyakorolt rendelkezési jogot jelent. Mindenesetre vezetőállást betöltő alkalmazott­nak kell tekinteni azt az alkalmazottat, akit valamely jogszabály kötelező rendelkezése folytán mint felelős üzletvezetőt jelentenek be. Más kérdés, hogy arra az alkalmazottra, aki a fentiek értelmében vezetőállást betöltő tisztviselő­nek nem tekinthető, az 1937: XXI. törvénycikk és az annak alapján kiadott rendeletek hatálya azért nem terjed ki, mert az illető alkalmazott évi illetménye (törzsfizetése, lakáspénze és rendszeres pótléka) a hat­­­ezer pengőt meghaladja. Az előadottakra figyelemmel a t. Szövetség be­adványában 1—4. alatt felsorolt ismérvek a vezető tisztviselői minőség megállapítására egymásukban véve nem elégségesek. Budapest, 1939. évi október hó 31-én. M. kir. Iparügyi Miniszter. A válaszlevél — bár nem tisztázza 100°/6-ig a helyzetet — a mi felfogásunkat teljesen fedi, mert egyrészt kifejti, hogy még az úgynevezett osztály­­vezetők vagy osztályigazgatók sem tartoznak azok közé az alkalmazottak közé, kiknek még akkor sem jár túlóradíj, ha fizetésük a 6000 pengőt nem éri el. Még kevésbbé lehet tehát művezetőket, főmolná­rokat, főgépészeket stb.-ket ily címen a túlóradíjtól elütni. 3 Panaszos tag­társaink figyelmébe! A magánalkalm­azotti törvények és kormányren­deletek helyes végrehajtásának ellenőrzésére bizott­ságok állíttattak fel. Ezeknek a bizottságoknak a hivatása a munka­időre, a túlmunka díjazására, a legkisebb munka­bérre és a fizetett szabadságra vonatkozó panaszok elbírálása és orvoslása. Vitás esetben ezek a bizottságok állapítják meg a vezető állásának minősítettek közül azok panaszá­nak jogosultságát is, kiks­ek évi összilletm­énye 6­0­0­0 pengőn alul van és mégis kizárattak a kormány­rendeletek védelme alól. A budapesti bizottság címe: Magánalkalmazotti törvények végrehajtási utasításait ellenőrző bizottsága. Budapest, Központi városháza. * Vidéki panaszosoknak az ottani illetékes bizott­sághoz kell fordulniok.

Next