Ipari Művezetők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

IV. évf. 1. --szém­. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA Az ipari teljesítmény fokozása Német­ország­ban. A német Reichskuratorism­ für Wirtschaftlichkeit vezetőségé­nek három tagja nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott, amelyben a német ipari termelés racionalizálásának a háború alatt végzett legfontosabb munkálatait ismertették. Az előadássorozatot Blotenberg Alfréd mérnöknek, a német birodalmi gazdasági minisztérium h. osztályfőnökének előadása vezette be, amelyet nemes Banglui Imre ny. á. altábornagy, a Hadi Műszaki Tanács elnökének és a Racionalizálási Bizottság társelnökének elnöklete alatt a Kereskedelmi és Iparkamara dísz­termében tartottak meg. Az előadó rámutatott arra, hogy bár az ipari termelésben az ezerfelé szétágazó racionalizálási feladatok megvalósítása terén olyan tervszerű eljárás, mint aminőt a mérnökök munkájuk során általában megszoktak, alig lehetséges, de az államilag irányított gazdálkodásban meg lehet állapítani, hogy a különböző raciona­lizálási feladatok elvégzésének mi a fontossági sorrendje. Ma pedig a legfontosabb a teljesítmény növelése. Németországban a Reichsausschuss für Wirtschaftlichkeit mellett a Reichsausschuss für Leistungssteigerung az a szerv, amely az ipari termelés tel­jesítményfokozását mint a birodalmi kormán­y központi szerve, nemcsak irányítja, de bizonyos mértékben ellenőrzi "is. A racionalizálásnak ugyanis ma és a jövőben is az igazi székhelye maga az ipari üzem, ezért Németországban minden­egyes üzemvezetőt felelőssé tesznek azért, hogy a vezetése alatt álló üzemben a teljesítményt a lehető legmagasabb mértékben fokozza. A racionalizálási bizottságnak ezzel kapcsolatban az a feladata, hogy az üzemvezetőknek rendelkezésre bocsássa azokat a tájékoztató adatokat, amelyeket e teljesítményfokozás terén felhasználhatnak. Ma különösen a tömegtermelés növelésére van elsősorban szükség és így a gazdaságos termelésnek azon eszközeit, amelyek a tökéletesebb m­unkaelőkészítésben (Arbeitsvorbereitung, Arbeitslulter Weisung, Arbeitsplatzgestaltung, stb.) és az igen gon­dosan végrehajtott munka- és időtanu­lm­ányokban, a munka legcélszerűbb véghezvitelében (Arbeitsbestgestaltung) jutnak kifeje­zésre: kell elsősorban igénybe­ venni. A munkaerővel való gaz­dálkodás mellett nagy súlyt helyeznek a nyersanyag gazdaságos felhasználására is. Az ipari üzemekben a teljesítményt fokozhatjuk már pusz­tán azáltal is, ha gondoskodunk arról, hogy a műhelyekben a leg­nagyobb tisztaság, a könnyen áttekinthető rend és az üzemi balesetekkel szemben a legnagyobb biztonság uralkodjék. Egyes üzemek pusztán ezen követelmények teljesítésével termelésüket 10-—12 o/o -kal fokozták. Ezután ismertette azokat az eszközöket, amelyeket a német ipari termelés a teljesítmény növelése céljából felhasznál. Ezek közé tartozik a munkások kiképzése is, amellyel különösen ma, amikor a szakmunkáshiány igen nagy, jelentős eredményt értek el, hiszen a német ipar ma 25 millió millikást és alkalmazottat foglalkoztat, s ezek között 1 millió női munkást, kb. 1.7 millió külföldi munkást és 1.5 millió hadifoglyot is alkalmaz, akiket mind be kellett tanítani. Az ipari fejlődés irányvonala ma egyéb­­ként is az, hogy míg a képzett szakmunkások száma csökken, addig a betanított génkezelő munkások száma nagymértékben nő. A munkások továbbképzése s általában az a kérdés, amit Menschenführung elnevezés alatt ismerünk, mind nagyobb jelen­séget nyer. Nagy a jelentősége az üzemi tapasztalatok kicserélésének is. Mindezek v­égeredményben azt a célt is szolgálják, hogy az ár­emelkedést megakadályozzák. Ma Németországban az állam az ipari termelés területén a legnagyobb megrendelő és így megrendeléseivel az ipari termelést nagymértékben irányítja is, ezért igen fontos az, hogy a termelési költségeket maga az állam is figyelemmel kísérhesse és azoknak a növekedését helyes racion­alizálási intézkedések­ke­l me­gakadá­l­yozhassa. Kiemelte végül azt, hogy Németországban ma súlyt helyez­nek arra, hogy a racionalzálásban résztvevő szervek, tehát egy­részről az állam, elsősorban a birodalmi gazdasági minisztérium, a Reichskuratorium für Wirtschaftlichkeit és a teljesítmény fo­kozatúra alakított szerv, másrészről a magángazdaság ezzel foglalkozó szervei, a különböző szabványosító és egységesítő szervek, stb. között a legszorosabb együttműködés biztos­ítta­ssék. Annak a reményének adott végül kifejezést, hogy a német racio­nalizálás tanulságai a magyar gazdasági életnek javára fognak válni.­­ A második előadást a GyOSz nagytermében dr. Judik Jó­zsefnek, a Nemzeti Bank ü­gyv. igazgatójának, a Racionalizálási Bizottság elnökhelyettesének vezetése alatt dr. Friedrich Reuter, a német racionalizálási bizottság elnökhelyettese tartotta, Wirt­schaftliche Betriebsorgan­­ation unter besonderer Berücksichtigung des Rechnungswesens­en címmel. Az árszínvonal megtartásának a feladatát Németországban kétféle módon érték el: először állami rendelkezésekkel, másodszor magukban az üzemekben végrehajtott intézkedésekkel. Az állami rendelkezések között különösen fontos a még 1936-ban kiadott s az árak és a bérek rögzítéséről szóló rendelet. Ezt követte 1938-ban az állami megrendelések árképzésére vonatkozó rendelkezés, azután pedig a német racio­nalizálási bizottság által kidolgozott, a könyvelés és az önkölt­ségszámítás egységesítésére vonatkozó javaslatnak a birodalmi gazdasági miniszter útján rendeletileg kötelező életbeléptetése, vé­gül 1939-ben az ú. n. Kriegswirtschaftsverordnung. Ezek a rendelkezések azok, amelyek hatalmas védőbástyát alkotnak az árak és a bérek emelésére irányuló törekvésekkel szemben. A könyvelési irányelvekre, illetve az egységes számlarendszerre vo­natkozó előírásokat az egyes Wirt­schaftsgruppe-k hajtják végre. Ezzel a­­munkával a német gazdasági élet máris elkészült és most folyik az egyes termelési ágakban az egységes önköltségszámí­tási irányelvek megállapítása. A másik intézkedés pedig az, amelyet magukban az üzemekben hajtottak végre. Ezek között l­eg­fontosabb az üzemek gazdaságos organizáció­ja. Nem elég, hogy ha az üzemek csak egyik vagy másik részét vagy osztályát szer­vezik meg. A mai idők követelményeinek megfelelően az ilyen részmunka sohasem elégséges, mindig az üzem egészét kell meg­felelőim racionalizálni és ebben a munkában a legkisebb munka­folyamatok racionalizálását is el kell végezni. Hangsúlyozta azután az «embernek» a szerepét az ipari termelésben: ő is ki­emeli az ú. n. Menschenführung problémáját, ami mind nagyobb jelentőségre tesz szert. Részletesen ismertette azután a német kormány által kiadott rendeletek alapján készített könyvelési egységesítési munkákat, mert az árak és a költségek összehason­lítása csak akkor lehetséges, ha azokat egységes előírások alapján állították össze. Beszámolt a németországi egységesítési törekvé­se­kről, amelyeknél a legelső lépcsőt a szabványok alkotják, azután a szállítási feltételek, a különböző üzemi szabványok és végül mindazok az előírások, amelyeket, a racionalizálási bizottság és annak különböző szervei állítottak fel. Ezek között a gép­­kártyák jelentőségét emeli ki, amelyeket az ipari termelésben már eddig is több, mint tíz millió példányban használnak. A harmadik előadást Dr. Dipl.-Ing. Günther Bandat, az BKV bécsi intézetének vezetője «Rationalisierungsarbeit im deutschen Kleingewerbe» címmel tartotta. Bandat azt hangsú­lyozta, hogy akkor racionalizálunk helyesen, ha az nemcsak egy üzemnek válik javára, hanem az az egész ország gazdasági éle­tének egyeteme szempontjából is helyes és gazdaságos. Ebből a szempontból egyike a legnehezebb feladatoknak a kisüzemeknek a racionalizálása, legyen ez akár kiskereskedelem, akár kézműves vagy kisipar. Németországban ezen a téren értékes úttörő mun­kát v­égeznek, mert a régi racionalizálási módszereknek a félre­­tételével olyan új utakat­ találtak, amelyekkel a kisüzemek raciona­lizálását is végre lehet hajtani. Részletesen ismertette ezután ezek mibenlétét s az ezekkel elért eredményt. Ez a munka Német­országban is a közelmúltban indult el, de megvan minden remé­nyük arra, hogy ezt a legnagyobb sikerrel tudják majd végre­­­hajtani. Felvételre jelentkeztek. XXXI. BUDAPEST-KŐBÁNYA: Sághy László művezető, Hau­be­r István művezető, Gimesi Gyula művezető, Kaiser Ferenc művezető (Kemény Antal Szerszámgyár). 1 .XVI. CSEPEL: Hantik János művezető, Jancsó László mű­vezető, Kovács József művezető, Markovits György művezető, (Neményi Testvérek Papírgyár Rt.), Körös Gyula (Weiss Man­fred Bt.). 1,XX­V. DOHOG: Edelényi Rezső bányatisztviselő, Tóth Major József bányatisztviselő (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.). AZ 1912. ÉV ELSŐ FELÉBEN MEGJELENIK­ „A gazdaságos üzemvezetés gyakorlata" című könyv, az energia fejlesztése körüli tudnivalóknak korszerű gyűjteménye! — Korlátolt példányszám! ALAPOS! SZAKSZERŰ! * GYAKORLATI! Megrendelhető négyhavi részletre. Előjegyzésben IO°/0 engedmény ! Ára 30 — pengő. Egyetlen üzemi szakember sem nélkülözheti! Az előjegyzés határideje: 1942. január hó 10. Megrendelhető: a Művezetők Országos Szövetsége címén, Budapest, VIIl. kerület, Német­ utca 32. szám. 3

Next