Ipari Művezetők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
IV. évf. 1. --szém. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA Az ipari teljesítmény fokozása Németországban. A német Reichskuratorism für Wirtschaftlichkeit vezetőségének három tagja nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott, amelyben a német ipari termelés racionalizálásának a háború alatt végzett legfontosabb munkálatait ismertették. Az előadássorozatot Blotenberg Alfréd mérnöknek, a német birodalmi gazdasági minisztérium h. osztályfőnökének előadása vezette be, amelyet nemes Banglui Imre ny. á. altábornagy, a Hadi Műszaki Tanács elnökének és a Racionalizálási Bizottság társelnökének elnöklete alatt a Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében tartottak meg. Az előadó rámutatott arra, hogy bár az ipari termelésben az ezerfelé szétágazó racionalizálási feladatok megvalósítása terén olyan tervszerű eljárás, mint aminőt a mérnökök munkájuk során általában megszoktak, alig lehetséges, de az államilag irányított gazdálkodásban meg lehet állapítani, hogy a különböző racionalizálási feladatok elvégzésének mi a fontossági sorrendje. Ma pedig a legfontosabb a teljesítmény növelése. Németországban a Reichsausschuss für Wirtschaftlichkeit mellett a Reichsausschuss für Leistungssteigerung az a szerv, amely az ipari termelés teljesítményfokozását mint a birodalmi kormány központi szerve, nemcsak irányítja, de bizonyos mértékben ellenőrzi "is. A racionalizálásnak ugyanis ma és a jövőben is az igazi székhelye maga az ipari üzem, ezért Németországban mindenegyes üzemvezetőt felelőssé tesznek azért, hogy a vezetése alatt álló üzemben a teljesítményt a lehető legmagasabb mértékben fokozza. A racionalizálási bizottságnak ezzel kapcsolatban az a feladata, hogy az üzemvezetőknek rendelkezésre bocsássa azokat a tájékoztató adatokat, amelyeket e teljesítményfokozás terén felhasználhatnak. Ma különösen a tömegtermelés növelésére van elsősorban szükség és így a gazdaságos termelésnek azon eszközeit, amelyek a tökéletesebb munkaelőkészítésben (Arbeitsvorbereitung, Arbeitslulter Weisung, Arbeitsplatzgestaltung, stb.) és az igen gondosan végrehajtott munka- és időtanulmányokban, a munka legcélszerűbb véghezvitelében (Arbeitsbestgestaltung) jutnak kifejezésre: kell elsősorban igénybe venni. A munkaerővel való gazdálkodás mellett nagy súlyt helyeznek a nyersanyag gazdaságos felhasználására is. Az ipari üzemekben a teljesítményt fokozhatjuk már pusztán azáltal is, ha gondoskodunk arról, hogy a műhelyekben a legnagyobb tisztaság, a könnyen áttekinthető rend és az üzemi balesetekkel szemben a legnagyobb biztonság uralkodjék. Egyes üzemek pusztán ezen követelmények teljesítésével termelésüket 10-—12 o/o -kal fokozták. Ezután ismertette azokat az eszközöket, amelyeket a német ipari termelés a teljesítmény növelése céljából felhasznál. Ezek közé tartozik a munkások kiképzése is, amellyel különösen ma, amikor a szakmunkáshiány igen nagy, jelentős eredményt értek el, hiszen a német ipar ma 25 millió millikást és alkalmazottat foglalkoztat, s ezek között 1 millió női munkást, kb. 1.7 millió külföldi munkást és 1.5 millió hadifoglyot is alkalmaz, akiket mind be kellett tanítani. Az ipari fejlődés irányvonala ma egyébként is az, hogy míg a képzett szakmunkások száma csökken, addig a betanított génkezelő munkások száma nagymértékben nő. A munkások továbbképzése s általában az a kérdés, amit Menschenführung elnevezés alatt ismerünk, mind nagyobb jelenséget nyer. Nagy a jelentősége az üzemi tapasztalatok kicserélésének is. Mindezek végeredményben azt a célt is szolgálják, hogy az áremelkedést megakadályozzák. Ma Németországban az állam az ipari termelés területén a legnagyobb megrendelő és így megrendeléseivel az ipari termelést nagymértékben irányítja is, ezért igen fontos az, hogy a termelési költségeket maga az állam is figyelemmel kísérhesse és azoknak a növekedését helyes racionalizálási intézkedésekkel megakadályozhassa. Kiemelte végül azt, hogy Németországban ma súlyt helyeznek arra, hogy a racionalzálásban résztvevő szervek, tehát egyrészről az állam, elsősorban a birodalmi gazdasági minisztérium, a Reichskuratorium für Wirtschaftlichkeit és a teljesítmény fokozatúra alakított szerv, másrészről a magángazdaság ezzel foglalkozó szervei, a különböző szabványosító és egységesítő szervek, stb. között a legszorosabb együttműködés biztosíttassék. Annak a reményének adott végül kifejezést, hogy a német racionalizálás tanulságai a magyar gazdasági életnek javára fognak válni. A második előadást a GyOSz nagytermében dr. Judik Józsefnek, a Nemzeti Bank ügyv. igazgatójának, a Racionalizálási Bizottság elnökhelyettesének vezetése alatt dr. Friedrich Reuter, a német racionalizálási bizottság elnökhelyettese tartotta, Wirtschaftliche Betriebsorganation unter besonderer Berücksichtigung des Rechnungswesensen címmel. Az árszínvonal megtartásának a feladatát Németországban kétféle módon érték el: először állami rendelkezésekkel, másodszor magukban az üzemekben végrehajtott intézkedésekkel. Az állami rendelkezések között különösen fontos a még 1936-ban kiadott s az árak és a bérek rögzítéséről szóló rendelet. Ezt követte 1938-ban az állami megrendelések árképzésére vonatkozó rendelkezés, azután pedig a német racionalizálási bizottság által kidolgozott, a könyvelés és az önköltségszámítás egységesítésére vonatkozó javaslatnak a birodalmi gazdasági miniszter útján rendeletileg kötelező életbeléptetése, végül 1939-ben az ú. n. Kriegswirtschaftsverordnung. Ezek a rendelkezések azok, amelyek hatalmas védőbástyát alkotnak az árak és a bérek emelésére irányuló törekvésekkel szemben. A könyvelési irányelvekre, illetve az egységes számlarendszerre vonatkozó előírásokat az egyes Wirtschaftsgruppe-k hajtják végre. Ezzel amunkával a német gazdasági élet máris elkészült és most folyik az egyes termelési ágakban az egységes önköltségszámítási irányelvek megállapítása. A másik intézkedés pedig az, amelyet magukban az üzemekben hajtottak végre. Ezek között legfontosabb az üzemek gazdaságos organizációja. Nem elég, hogy ha az üzemek csak egyik vagy másik részét vagy osztályát szervezik meg. A mai idők követelményeinek megfelelően az ilyen részmunka sohasem elégséges, mindig az üzem egészét kell megfelelőim racionalizálni és ebben a munkában a legkisebb munkafolyamatok racionalizálását is el kell végezni. Hangsúlyozta azután az «embernek» a szerepét az ipari termelésben: ő is kiemeli az ú. n. Menschenführung problémáját, ami mind nagyobb jelentőségre tesz szert. Részletesen ismertette azután a német kormány által kiadott rendeletek alapján készített könyvelési egységesítési munkákat, mert az árak és a költségek összehasonlítása csak akkor lehetséges, ha azokat egységes előírások alapján állították össze. Beszámolt a németországi egységesítési törekvésekről, amelyeknél a legelső lépcsőt a szabványok alkotják, azután a szállítási feltételek, a különböző üzemi szabványok és végül mindazok az előírások, amelyeket, a racionalizálási bizottság és annak különböző szervei állítottak fel. Ezek között a gépkártyák jelentőségét emeli ki, amelyeket az ipari termelésben már eddig is több, mint tíz millió példányban használnak. A harmadik előadást Dr. Dipl.-Ing. Günther Bandat, az BKV bécsi intézetének vezetője «Rationalisierungsarbeit im deutschen Kleingewerbe» címmel tartotta. Bandat azt hangsúlyozta, hogy akkor racionalizálunk helyesen, ha az nemcsak egy üzemnek válik javára, hanem az az egész ország gazdasági életének egyeteme szempontjából is helyes és gazdaságos. Ebből a szempontból egyike a legnehezebb feladatoknak a kisüzemeknek a racionalizálása, legyen ez akár kiskereskedelem, akár kézműves vagy kisipar. Németországban ezen a téren értékes úttörő munkát végeznek, mert a régi racionalizálási módszereknek a félretételével olyan új utakat találtak, amelyekkel a kisüzemek racionalizálását is végre lehet hajtani. Részletesen ismertette ezután ezek mibenlétét s az ezekkel elért eredményt. Ez a munka Németországban is a közelmúltban indult el, de megvan minden reményük arra, hogy ezt a legnagyobb sikerrel tudják majd végrehajtani. Felvételre jelentkeztek. XXXI. BUDAPEST-KŐBÁNYA: Sághy László művezető, Hauber István művezető, Gimesi Gyula művezető, Kaiser Ferenc művezető (Kemény Antal Szerszámgyár). 1 .XVI. CSEPEL: Hantik János művezető, Jancsó László művezető, Kovács József művezető, Markovits György művezető, (Neményi Testvérek Papírgyár Rt.), Körös Gyula (Weiss Manfred Bt.). 1,XXV. DOHOG: Edelényi Rezső bányatisztviselő, Tóth Major József bányatisztviselő (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.). AZ 1912. ÉV ELSŐ FELÉBEN MEGJELENIK „A gazdaságos üzemvezetés gyakorlata" című könyv, az energia fejlesztése körüli tudnivalóknak korszerű gyűjteménye! — Korlátolt példányszám! ALAPOS! SZAKSZERŰ! * GYAKORLATI! Megrendelhető négyhavi részletre. Előjegyzésben IO°/0 engedmény ! Ára 30 — pengő. Egyetlen üzemi szakember sem nélkülözheti! Az előjegyzés határideje: 1942. január hó 10. Megrendelhető: a Művezetők Országos Szövetsége címén, Budapest, VIIl. kerület, Német utca 32. szám. 3