Ipari Művezetők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1942-02-01 / 2. szám

IV. évf. 2. szám, Budapest, 1942. február 1. IPARI MŰVEZETŐK MPJA A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, malmok, textilgyárak, építővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS, FELELŐS SZERKESZTŐ, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. WOPALETZ­KY KÁROLY Megjelenik minden hó 1-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal.­­ Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő. Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Budapest, VIII., Német­ utca 32. sz. I. emelet. Telefon: 132—468. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig.­ ­ Az­ időszerű kérdésekről. Szövetségünknek hosszú ideig tartó fáradságos, fel­világosító munkájába és szorgalmazásába került, míg végre sikerült a művezetők jogviszonyának szabályo­zása tárgyában kiadott 376/ 1940. M. E. sz. kormány­­rendelet megjelenését megérnünk. Az idézett rendelet, bár lényegileg csak rögzítette a több évtizedes gyakorlat alapján kialakult azt a jogszokást, mely szerint az ipari és üzemi műhelyek­ben, üzemekben, vállalatoknál alkalmazott művezetői teendőket végző alkalmazottak szolgálati jogviszony szemponjából a magántisztviselőkkel egyenlő elbírá­lásban részesülnek, a rendelet bizonyos örömet és meg­nyugvást keltett, mert ezután remélhető volt a visz­­szás helyzetek tisztázása és a felesleges pereskedé­sek elkerülése. Sajnos, ebben a reményünkben csalódnunk kellett, mert úgyszólván nap-nap után merülnek fel oly pa­naszok, melyek azt bizonyítják, hogy egyes válla­­­latoknál nem szereztek tudomást a 3760/1940. M. E. számú rendelet érv­ényéről, vagy pedig arra töreksze­nek, hogy a rendelet félremagyarázásával vagy a kö­rülményeknek helytelen beállításával, a művezetők egy részét a rendelet hatálya alól kivonják. így előfordul, hogy 10—15 önálló műhelyi osz­tályt v­ezető műv­ezetőt foglalkoztató gyárvállalat csak egy műv­ezetőt ismer el, a többit pedig más címekéin tart nyilván és ezeket nemcsak jogviszony szempont­jából, hanem egyéb anyagi dolgokban is mostohábban kezeli, mint a vállalat egyéb alkalmazottait. Ugyan ily esetek úgy a fővárosijain mint a vidé­ken előfordulnak, és az ezekből eredő panaszok orvos­lása elől sem a kormányzat tényezői, sem a munka­adói érdektestületek nem zárkózhatnak el, már csak azért sem, mert a m. kir. kormány a szociális programmjának egyik reánk nézve fontos rendeletét bizonyára nem azért adta ki, hogy továbbra is a régi méltatlan helyzet megmaradjon, vagy még rosszab­bodjon, hanem azért, hogy a rendelet az egész vona­lon egységesen érvényre jusson és ezzel a hazafias dolgozó társadalomnak egy értékes rétege a bizony­talanság homályából kiemelve, az őt megillető szociális védelemben részesüljön. A 3760/1940. M. E. sz. rendelet 1. ,§-a szerint az 1884: XVII. t.-e. és az ezt kiegészítő törvények ren­delkezései alá eső ipari üzemben vagy vállalatban alkalmazott üzletvezető, vagy rendszerint legalább 10 alkalmazott munkáját irányító műv­ezető, malomvezető (főmolnár), építési művezető (főpallér), vagy rend­szerint legalább öt alkalmazott munkáját irányító gé­pész (vezetőgépész, főgépész) az idézett rendelet ha­tálya alá tartozik, tehát műv­ezetőnek tekintendő, bár­milyen címmel is ruházták fel és jogviszonyát bármily ürügy alatt, vagy jogcímen akarják elvitatni. Nem helytálló az olyan indokolás, hogy a felsőbb vezetők által kiadott utasítás alapján végzendő ipari vagy üzemi szakmunka vezetése nem tekinthető mű­vezetői munkának. Mint szakmai érdekképviseletnek kötelességünk, hogy az ipari, bányai, kohó- és egyéb üzemi szakmák szakmai vezetőinek érdekei fölött őrködjünk, anélkül, hogy a munkaadói érdekeket veszélyeztetnénk, sőt a munkaadók érdeke is, hogy egységes elvek alapján értékeljék alkalmazottaikat és ezzel lehetetlenné tegyék az átalakulásra is kiható visszásságokat. Szerény felfogásunk szerint minden olyan ipari vagy üzemi szakmában, amelyben a munkák vezeté­sét, irányítását, ellenőrzését stb. gyakorló alkalmazot­tal, szakismeretet, hosszú gyakorlatot, felelősséget és rátermettséget kívánnak és munkakörük lényegesen meghaladja a közönséges ipari munkának az elvég­zése körüli munkát, a 3760/1940. M. E. sz. rendelet hatálya alá tartozik. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy saját hiva­tásunk fontosságának kiemelésével, lekicsinyeljük a felsőbb vezetők (legyen az mérnök vagy kereskedelmi szakmabeli) munkájának az ipari termelés körüli fon­tosságát, azonban az egyes ipari szakmák szempont­jából, a művezető fontossága el nem vitatható. És ezt már számos esetekben a bírói ítéletek is igazol­ták, tehát fontos volna, ha végre ebben a kérdé­s­­ben több megértésre találnánk és a további viták el­kerülhetők lennének. Egyébként ezzel a kérdéssel most az iparügyi minisztériumban is foglalkoznak és reméljük, hogy álláspontunk kifejtése után, a művezetői kart meg­nyugtató megoldást fognak találni.

Next