Ipari Művezetők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1942-02-01 / 2. szám
IV. évf. 2. szám, Budapest, 1942. február 1. IPARI MŰVEZETŐK MPJA A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, malmok, textilgyárak, építővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS, FELELŐS SZERKESZTŐ, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. WOPALETZKY KÁROLY Megjelenik minden hó 1-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő. Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Budapest, VIII., Német utca 32. sz. I. emelet. Telefon: 132—468. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztőség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemények a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig. Az időszerű kérdésekről. Szövetségünknek hosszú ideig tartó fáradságos, felvilágosító munkájába és szorgalmazásába került, míg végre sikerült a művezetők jogviszonyának szabályozása tárgyában kiadott 376/ 1940. M. E. sz. kormányrendelet megjelenését megérnünk. Az idézett rendelet, bár lényegileg csak rögzítette a több évtizedes gyakorlat alapján kialakult azt a jogszokást, mely szerint az ipari és üzemi műhelyekben, üzemekben, vállalatoknál alkalmazott művezetői teendőket végző alkalmazottak szolgálati jogviszony szemponjából a magántisztviselőkkel egyenlő elbírálásban részesülnek, a rendelet bizonyos örömet és megnyugvást keltett, mert ezután remélhető volt a viszszás helyzetek tisztázása és a felesleges pereskedések elkerülése. Sajnos, ebben a reményünkben csalódnunk kellett, mert úgyszólván nap-nap után merülnek fel oly panaszok, melyek azt bizonyítják, hogy egyes vállalatoknál nem szereztek tudomást a 3760/1940. M. E. számú rendelet érvényéről, vagy pedig arra törekszenek, hogy a rendelet félremagyarázásával vagy a körülményeknek helytelen beállításával, a művezetők egy részét a rendelet hatálya alól kivonják. így előfordul, hogy 10—15 önálló műhelyi osztályt vezető művezetőt foglalkoztató gyárvállalat csak egy művezetőt ismer el, a többit pedig más címekéin tart nyilván és ezeket nemcsak jogviszony szempontjából, hanem egyéb anyagi dolgokban is mostohábban kezeli, mint a vállalat egyéb alkalmazottait. Ugyan ily esetek úgy a fővárosijain mint a vidéken előfordulnak, és az ezekből eredő panaszok orvoslása elől sem a kormányzat tényezői, sem a munkaadói érdektestületek nem zárkózhatnak el, már csak azért sem, mert a m. kir. kormány a szociális programmjának egyik reánk nézve fontos rendeletét bizonyára nem azért adta ki, hogy továbbra is a régi méltatlan helyzet megmaradjon, vagy még rosszabbodjon, hanem azért, hogy a rendelet az egész vonalon egységesen érvényre jusson és ezzel a hazafias dolgozó társadalomnak egy értékes rétege a bizonytalanság homályából kiemelve, az őt megillető szociális védelemben részesüljön. A 3760/1940. M. E. sz. rendelet 1. ,§-a szerint az 1884: XVII. t.-e. és az ezt kiegészítő törvények rendelkezései alá eső ipari üzemben vagy vállalatban alkalmazott üzletvezető, vagy rendszerint legalább 10 alkalmazott munkáját irányító művezető, malomvezető (főmolnár), építési művezető (főpallér), vagy rendszerint legalább öt alkalmazott munkáját irányító gépész (vezetőgépész, főgépész) az idézett rendelet hatálya alá tartozik, tehát művezetőnek tekintendő, bármilyen címmel is ruházták fel és jogviszonyát bármily ürügy alatt, vagy jogcímen akarják elvitatni. Nem helytálló az olyan indokolás, hogy a felsőbb vezetők által kiadott utasítás alapján végzendő ipari vagy üzemi szakmunka vezetése nem tekinthető művezetői munkának. Mint szakmai érdekképviseletnek kötelességünk, hogy az ipari, bányai, kohó- és egyéb üzemi szakmák szakmai vezetőinek érdekei fölött őrködjünk, anélkül, hogy a munkaadói érdekeket veszélyeztetnénk, sőt a munkaadók érdeke is, hogy egységes elvek alapján értékeljék alkalmazottaikat és ezzel lehetetlenné tegyék az átalakulásra is kiható visszásságokat. Szerény felfogásunk szerint minden olyan ipari vagy üzemi szakmában, amelyben a munkák vezetését, irányítását, ellenőrzését stb. gyakorló alkalmazottal, szakismeretet, hosszú gyakorlatot, felelősséget és rátermettséget kívánnak és munkakörük lényegesen meghaladja a közönséges ipari munkának az elvégzése körüli munkát, a 3760/1940. M. E. sz. rendelet hatálya alá tartozik. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy saját hivatásunk fontosságának kiemelésével, lekicsinyeljük a felsőbb vezetők (legyen az mérnök vagy kereskedelmi szakmabeli) munkájának az ipari termelés körüli fontosságát, azonban az egyes ipari szakmák szempontjából, a művezető fontossága el nem vitatható. És ezt már számos esetekben a bírói ítéletek is igazolták, tehát fontos volna, ha végre ebben a kérdésben több megértésre találnánk és a további viták elkerülhetők lennének. Egyébként ezzel a kérdéssel most az iparügyi minisztériumban is foglalkoznak és reméljük, hogy álláspontunk kifejtése után, a művezetői kart megnyugtató megoldást fognak találni.