Ipari Művezetők Lapja, 1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

V. évf. 1. Sz­ám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA és előterjeszteni valója van a központi elöljáróságnak. Tudomá­sul véve. Indítványok és kérdések. Elnök bejelenti, hogy a közeledő újév alkalmából a következő szokásos kiadásokra kér felhatal­mazást: jogtanácsos tiszteletdíja 650.— P, tisztviselők számára egy havi fizetés, különböző újévi kiadások 50.­• P. Egyhangú­lag tudomásul véve. Különböző jelentések. Elnök bejelenti, hogy két kiváló szemé­lyünk részesült kormányzói kitüntetésben. Dr. vitéz Jancsó Ist­ván vitézi orvosnak, Szövetségünk orvosának a Magyar Vörös­­kereszt érdemkeresztjét, vitéz Sághy Antal járási vitézi hadnagy­nak, tagtársunknak a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjét adomá­nyozta a Kormányzó Úr. Az elöljáróság lelkesedéssel veszi tudomásul orvosunk és tag­társunk magas kitüntetését és legbensőbb érzéssel köszönti a kitüntetteket. Elnök bejelenti, hogy a székesfővárosnál alkalmazott mű­vezetők ügyében eljárt az illetékes tanácsnokoknál, kikkel hosz­­szasabban tárgyalt és megfelelő eredményt ért el. Járt azután az iparügyi minisztériumban. Ahova az illeté­kes államtitkár meghívására jelent meg, ahol a szakmai családi pénztár ügyében tárgyalt. Hosszabb tárgyalás után sikerült meg­győzni az államtitkárt, hogy a művezető nem a munkásokhoz tartozik, hanem az ipari tisztviselők közé és ígéretet eszközölt ki, hogy amint a magántisztviselők családi pénztára megvalósul, a művezetőket azonnal át fogják oda helyezni. Helyesléssel vétetik tudomásul. Z­opaletzky alelnök jelenti, hogy az iparegyesület jubileumi ünnepélyen tett részt, amelyen igen előkelő társaság tett részt és az ünnep igen magas színvonalú volt. Indítványozza, hogy az Iparegyesületet a mi érdekeink támogatására kérjük fel. (He­lyeslés.) Elnök: A tárgysorozat kimerült és mielőtt az év utolsó ülését bezárná, újból felhívja a jelenlévőket, hogy hassanak oda, hogy a közgyűléseken a tagok lehetőleg teljes számban jelenje­nek meg, mert igen komoly mondanivalója van a központnak a tagokhoz. Ezzel boldog karácsonyi ünnepeket és a lehető leg­boldogabb újévet kívánta, az ülést bezárja. (Éljenzés.) ülés vége 19 óra 30 perckor. GYŰLÉSEK A KÖZPONTBAN: Számvizsgáló bizottság: 1943 január 8-án, pénteken délután 6 órakor. Központi elöljáróság: 1943 január 9-én szombaton este 6 órakor. *.-7 .........— —— .......................■■«■■■I«------------­ Az „Országos Iparegyes­ület“ százéves é­vford­­u­l­ó­ój­ához. Lapunk decemberi számában már röviden meg­emlékeztünk az «Országos Iparegyesület» százéves ju­bileumáról. A «Magyar Nemzeti Múzeum» dísztermé­ben megtartott jubileumi díszközgyűlésről, melyet József kir. herceg fővédnök nyitott meg és amelyen Kenéz Béla ny. kereskedelmi miniszter, egyetemi ny. r. tanár, egyesületi elnök számolt be az Egyesület százéves történetéről, a kormány, az ipari érdekkép­viseletek, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestü­letek, az ipari és szakegyesületek stb. részvételével folyt le, fényes ünnepi keretek között. Az ünnepi előadók előadásai, úgyszólván, nem­csak ipartörténelmi jelentőségűek, hanem Hazánk ke­reskedelmi és közgazdasági fejlődésének hű tükör­képei, miért is fontosnak véljük, hogy tagjaink az ott elhangzottak nyomán szintén tájékozva legyenek a Hazánk ipari életére nézve igen fontos történelmi értékű eseményekről. Alábbiakban Kenéz Béla egyesületi elnök elő­adásából ismertetünk szemelvényeket: S­.az esztendővel ezelőtt nagy üstökös­járás volt Magyarorszá­gon. Tündöklő csillagok szemkápráztató serege szikrázott föl a magyar égboltozaton és fényével nemcsak a Kárpátok övezte tér­séget sugározta be, de ámulatba ejtette a külföldet is, ahol már azt szeretnék hinni, jósolni és hirdetni, hogy a fejlődésben vissza­marad! Magyarországra az enyészet végzete vár. Arra persze nem­ ­ akartak gondolni e hamis Cassandrák, hogy az utolsó évszázadok tespedésének számláját jórészt éppen a magyar sors iránt közöm­bös vagy éppen ellenséges nyugati országok terhére kell írni: asszonyaik békén szőhettek-fonhattak, mesterembereik nyugodtan forgathatták szerszámaikat, tudósaik, költőiik művészeik zavarta­lanul álmodhattak és alkothattak, mert Keleten ott virrasztott a magyar és sok emberöltőn át vére hullásával védte szellemi és anyagi javaikat. Méltán is jegyezhette föl a krónikás, hogy vol­tak korok, amikor a magyar férfiak közül ősz fejjel senki sem ment a mennyországba, éltük virágjában hulltak el a harc meze­jén. Ez a véráldozatos teher akasztotta meg az Anjouk és Mátyás király Európaszerte megcsodált kultúrájú birodalmának belső továbbfejlődését, nem pedig a haladásra való fogékonyság vagy éppen képesség hiánya. Hiszen az Úristen — talán kárpótlásul azért, hogy népek országútjára, fajok harcának örökös csataterére állította, talán jutalmul azért, mert történelmi hivatását, a Duna völgyében az európai egyensúly, a rezide­a tisztesség és civili­záció őrzését és fönntartását évszázadokon át becsülettel töl­tötte be — kárpótlásul vagy jutalmul lélekszámához mérten a fényes tehetségek csodálatosan nagy számával áldotta m­eg. Nincs nemzet a világon, amely olyan rövid idő alatt annyi lángelmét szült volna, mint amennyi száz évvel ezelőtt Magyarországon a közélet porondjára állt. Csak a nagyok legnagyobbjait említem, amikor Széchenyi, Kossuth, Deák, Jókai, Petőfi, Arany, Vörös­marty neveit idézem. És ezek a lét és nemlét határán fölmagasló óriások nagyságukhoz méltó kincsesládát hoztak magukkal és bőkezűen osztogatták annak szellemi drágaköveit. Közteherviselés, törvényelőtti egyenlőség, örökváltság, jobbágyfölszabadítás, vallás­­szabadság, a gondolat közlésének szabadsága, az ősiség eltörlése, a földbirtok hitelképességét és okosabb megművelését biztosító váltó és kereskedelmi törvények tervezésükben és megvalósítá­sukban lélekzetelállító, forradalmi újítást jelentettek akkor, ha ma olyan maguktól értetődők is, mint az, hogy létfeltételünket al­kotó levegőréteg vesz bennünket körül. Rég letűnt idők átit nem ismert fokra hevítették a tevékeny hazaszeretetet és, mint Jókai­nak ez úttörők tragédiáját megelevenítő gyönyörű regényében: «És mégis mozog a Föld »-ben olvassuk, valósággal megszemé­lyesítve imádták a hazát, amelynek h arca olyan fényes, mintha Isten volna, mosolygása olyan meleg, mintha a Nap volna, könny­hullása olyan forró, mintha vér volna, ha szemét lehunyja. KLINGER SZELEPEK F­észek és kúp n­élkü­l Minden célra alkalmas Tökéletes zárás Tartós és Üzembiztos 1 millión felül már üzemben Hirtd. Klinger Aki. Ges. Wien— Gumpoldskirchen Magyarországi lerakata: KLINGER RICH. KFT. Budapest, V.­ Alkotmány­ utca 18. Telefon: 113—069. Sürgönyeim: Klingerit, Budapest.

Next