Ipari Művezetők Lapja, 1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

V. évi. 1. Lz ám. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA 3 és előterjeszteni valója van a központi elöljáróságnak. Tudomá­sul véve. Indítványok és kérdések. Elnök bejelenti, hogy a közeledő újév alkalmából a következő szokásos kiadásokra kér felhatal­mazást: jogtanácsos tiszteletdíja 650.— P, tisztviselők számára egy havi fizetés, különböző újévi kiadások 50.—• P. Egyhangú­lag tudomásul véve. Különböző jelentések. Elnök bejelenti, hogy két kiváló szemé­lyünk részesült kormányzói kitüntetésben. Dr. vitéz Jáncsó Ist­ván vitézi orvosnak, Szövetségünk orvosának a Magyar Vörös- kereszt érdemkeresztjét, vitéz Sághy Antal járási vitézi hadnagy­nak, tagtársunknak a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjét adomá­nyozta a Kormányzó Űr. Az elöljáróság lelkesedéssel veszi tudomásul orvosunk és tag­társunk magas kitüntetését és legbensőbb érzéssel köszönti a kitüntetteket. Elnök bejelenti, hogy a székesfővárosnál alkalmazott mű­vezetők ügyében eljárt az illetékes tanácsnokoknál, kikkel hosz- szasabban tárgyalt és megfelelő eredményt ért el. Járt azután az iparügyi minisztériumban. Ahova az illeté­kes államtitkár meghívására jelent meg, ahol a szakmai családi pénztár ügyében tárgyalt. Hosszabb tárgyalás után sikerült meg­győzni az államtitkárt, hogy a művezető nem a munkásokhoz tartozik, hanem az ipari tisztviselők közé és ígéretet eszközölt ki, hogy amint a magántisztviselők családi pénztára megvalósul, a művezetőket azonnal át fogják oda helyezni. Helyesléssel vétetik tudomásul. IVopalelzky alelnök jelenti, hogy az iparegyesület jubileumi ünnepélyen telt részt, amelyen igen előkelő társaság tett részt és az ünnep igen magasszínvonalú volt. Indítványozza, hogy az Iparegyesülctet a mi érdekeink támogatására kérjük fel. (He­lyeslés.) Elnök: A tárgysorozat kimerült és mielőtt az év utolsó ülését bezárná, újból felhívja a jelenlévőket, hogy hassanak oda, hogy a közgyűléseken a tagok lehetőleg teljes számban jelenje­nek meg, mert igen komoly mondanivalója van a központnak a tagokhoz. Ezzel boldog karácsonyi ünnepeket és a lehető leg­boldogabb újévet kívánta, az ülést bezárja. (Éljenzés.) ülés vége 19 óra 30 perckor. GYŰLÉSEK A KÖZPONTBAN: Számvizsgáló bizottság: 1943 január 8-án, pénteken délután 6 órakor. Központi elöljáróság: J943 január 9-én szombaton este 6 órakor. *.-7 .........— —— .......................■■«■■■I«------------­Az „Országos Iparegyes ölet“ százéves é vforcl u 1 <>,j ához. Lapunk decemberi számában már röviden meg­emlékeztünk az «Országos Jparegyesület» százéves ju­bileumáról. A «Magyar Nemzeti Múzeum» dísztermé­ben megtartott jubileumi díszközgyűlésről, melyet József kir. herceg fővédnök nyitott meg és amelyen Kenéz Béla ny. kereskedelmi miniszter, egyetemi ny. r. tanár, egyesületi elnök számolt be az Egyesület százéves történetéről, a kormány, az ipari érdekkép­viseletek, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestü­letek, az ipari és szakegyesületek stb. részvételével folyt le, fényes ünnepi keretek között. Az ünnepi előadók előadásai, úgyszólván, nem­csak ipartörténelmi jelentőségűek, hanem Hazánk ke­reskedelmi és közgazdasági fejlődésének hű tükör­képei, miért is fontosnak véljük, hogy tagjaink az ott elhangzottak nyomán szintén tájékozva legyenek a Hazánk ipari életére nézve igen fontos történelmi értékű eseményekről. Alábbiakban Kenéz Béla egyesületi elnök elő­adásából ismertetünk szemelvényeket: S/.úz esztendővel ezelőtt nagy üstökös-járás volt Magyarorszá­gon. Tündöklő csillagok szemkápráztató serege szikrázott föl a magyar égboltozaton és fényével nemcsak a Kárpátok övezte tér­séget sugározta be, de ámulatba ejtette a külföldet is, ahol már azt szeretnék hinni, jósolni és hirdetni, bogy a fejlődésben vissza­marad! Magyarországra az enyészet végzete vár. Arra persze nem akartak gondolni e hamis Cassandrák, hogy az utolsó évszázadok tespedésének számláját jórészt éppen a magyar sors iránt közöm­bös vagy éppen ellenséges nyugati országok terhére kell írni: asszonyaik békén szőhettek-fonhattak, mesterembereik nyugodtan forgathatlak szerszámaikat, tudósaik, költőiig művészeik zavarta­lanul álmodhattak és alkothattak, mert Keleten ott virrasztóit a magyar és sok emberöltőn át vére hullásával védte szellemi és anyagi javaikat. Méltán is jegyezhette föl a krónikás, hogy vol­tak korok, amikor a magyar férfiak közül ősz fejjel senki sem ment a mennyországba: éltük virágjában hulltak el a harc meze­jén. Ez a véráldozatos teher akasztotta meg az Anjouk és Mátyás király Európaszerte megcsodált kultúrájú birodalmának belső továbbfejlődését, nem pedig a haladásra való fogékonyság vagy éppen képesség hiánya. Hiszen az Üristen — talán kárpótlásul azért, hogy népek országútjára, fajok harcának örökös csataterére állította, talán jutalmul azért, mert történelmi hivatását: a Dunavölgycben az európai egyensúly, a rctid^ a tisztesség és civili­záció őrzését és fönntartását évszázadokon át becsülettel töl­tötte be — kárpótlásul vagy jutalmul lélekszámához mérten a fényes tehetségek csodálatosan nagy számával áldotta nteg. Nincs nemzet a világon, amely olyan rövid idő alatt annyi lángelmét szült volna, mint amennyi száz évvel ezelőtt Magyarországon a közélet porondjára állt. Csak a nagyok legnagyobbjait említem; amikor Széchenyi, Kossuth, Deák, Jókai, Petőfi, Arany, Vörös­marty neveit idézem. És ezek a lét és nemlét határán fölmagasló óriások nagyságukhoz méltó kincsesládát hoztak magukkal és bőkezűen osztogatták annak szellemi drágaköveit. Közteherviselés, törvényelőtti egyenlőség, örökváltság, jobbágyfölszabadítás, vallás- szabadság, a gondolat közlésének szabadsága, az ősiseg eltörlése, a földbirtok hitelképességét és okosabb megművelését biztosító váltó és kereskedelmi törvények tervezésükben és megvalósítá­sukban lélekzetelállító, forradalmi újítást jelentettek akkor, ha ma olyan maguktól értetődők is, mint az, hogy létföltételünket al­kotó levegőréteg vesz bennünket körül. R^g letűnt idők útit nem ismert fokra hevítették a tevékeny hazaszeretetei és, mint Jókai­nak ez úttörők tragédiáját megelevenítő gyönyörű regényében: «És mégis mozog a Föld »-ben olvassuk, valósággal megszemé­lyesítve imádták a hazát, amelynek «arca olyan fényes, mintha Isten volna, mosolygása olyan meleg, mintha a Nap volna, könny­hullása olyan forró, mintha vér volna, ha szemét lehunyja, KLINGER SZELEPEK Fészek és kúp n élkU I Minden célra alkalmas Tökéletes zárás Tartós és Üzembiztos 1 millión felül már üzemben Hicí>. Klinger Aki. Ges. Wien— Gumpoldskirchen Magyarországi lerakata: KLINGER RICH. KFT. Budapest, V.y Alkotmány-utca 18. Telefon: 113—069. Sürgönyeim: Klingerit, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék