Nemesfémipari Közlöny, 1927 (8. évfolyam, 1-30. szám)

1927-01-11 / 1. szám

су Vili évfolyam. Budapest, 1927. január 11. I II V Uft' ешаеит 1 ш Főszerkesztő: Dr. Szekeres János. Felelős szerkesztő: Berkovits Oszkár. Lapunk díjtalanul jár a Nemesfei Iparosok­, Kereskedők és Órások Országos Szövetsége tagjainak. Tagsági díj egész évre 150.000 korona. Előfizetési dij szakmabeli segédeknek évi 100.000 K., nem szakmabelieknek évi 200.000 K. Csehszlovákiá­ban évi 100 cseh K. Romániában 800 lei, Jugoszláviában 200 dinár, egyéb külföldre 25 svájci frank. ямтрс Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VII., Károly-körút 3., félem. TELEFON: József 124 —26, és Jóssef 62­0. Megjelenési idő: kéthetenként pénteken. Pénzkin­jj.­illények Schulz Jenő pénztáros, VII., Wesselényi ui fi. cim­ért- Küldendők. — Postatakarékpénztári csekk-számla: ti. a. A Nemesléraijtarosok, Keresk­edelm és Diások Országos Szövetsége, a Kemeslémi és Drágakőcsarnok, аг Arany- és Ezü­stmilves iparle­llület, az Utösiparfestület, az Ék­szer- és É­rágakőkeresketiek Köre és az É­kszerÉsz Sport Club hivatalos lapja. Kötelező fényűzés­­adó-átalány írta: Sándor Sándor. Nemegyszer voltunk k­évtelenek kifejezésre juttatni azokat a visszásságokat, melyek szinte na­ponta adódtak azáltal, hogy a közigazgatás, bár­mely percben belenyúlhatott és bele is nyúlt­­ a kereskedelmi életbe. A különböző adónyomozások és ellenőrzések folytán állandóan ki voltunk téve az idegen és legtöbbször nem jóakarattá szemek firta­tásának, melyek a bürokrácia ridegségével vizsgál­ták üzleti könyveinket. A legnagyobb becsületes­ség, a legelőrelátóbb óvatosság nem volt elegendő biztosíték az ellen, hogy egy adóvizsgálat a vádlot­tak padjára és ezzel a tönk szélére juttasson ben­nünket. Hibás volt a rendszer, mely úgyszólván vérdíjat tűzött ki a kereskedelemre és hiábavaló volt minden panaszunk és tiltakozásunk az erősza­kos eljárások ellen. Sohasem akartunk kibújni a törvényes kötele­zettségek alól, csak azt akartuk, hogy tisztességes emberek módjára, jóhiszeműen kezeljenek bennün­ket. Csak azt akartuk, hogy ne legyünk kitéve öt­letszerű zaklatásoknak. Csupán az ellen tiltakoz­tunk, hogy azzal az apriori feltevéssel kezeljenek bennünket­, mintha minden kereskedő notórius adó­­eltitkoló volna. Súlyos megaláztatás volt ez a rend­szer és súlyos anyagi veszedelmet jelentett szá­munkra. Ez a rendszer a legszigorúbb önmegtaga­dásra szoktatott bennünket drákói szigorával. Nem magunkért, hanem az adókért kellett dolgoznunk. Függetlenül az egyesek szorgalmától és teherbírá­sától, mindenkinek egységes kulcs szerint kellett lerónia azt az adót, mely minden szakma közül a miénket érintette legsúlyosabban: a fényűzési adót; a bürokrácia ugyan angyali naivitásában azt mondta, hogy ezt az adót amúgy is a vevőre hárít­juk. De hová tűntek azok az idők, amikor ez még igaz volt. A hét kövér esztendőre a kétszer két sovány esztendő következett, mikor örülnünk kellett, ha beszerzési áron tudtunk árusítani, hogy pénzünket megforgathassuk, kötelezettségeinket teljesíthessük és elsősorban adóinkat fizethessük. Mert elsősor­ban és mindenekelőtt mindig az adókat kellett fi­zetnünk. Erre kötelezett bennünket becsületes adó­morálunk és erre kényszerített bennünket a kérlel­hetetlen retorzió damokkis kardja. Nem volt appel­láta és magyarázat. Le kellett róni a forgalom tíz százalékát még akkor is, ha ez a forgalom veszte­séges eladásokból származott. Ezért kértük annyiszor ennek a rendszernek a­ felszámolását és az átalányrendszer életbelépteté­sét. És talán a tisztultabb, leghiggadtabb viszonyok előjelének szabad tekintenünk, hogy életbe lépett a kötelező fényűzési adóátalány rendszere, mely igazságosabb, célszerűbb adózást jelent az eddigi­vel szemben anélkül, hogy a kincstár érdekei sérel­met szenvednének. Ez a rendszer az állam és az adózó kereskedelem közötti összhang megteremté­sét jelenti. Ezért üdvözöljük az öröm fellélegzésé­vel ezt a lépést abban a reményben, hogy nem ma­rad egyedül azon az úton, mely végül annak a fel­ismeréséhez kell, hogy vezesse az illetékes ténye­zőket, hogy az állam megerősödését nemcsak az államháztartás egyensúlya, hanem az adózó pol­gárság gazdasági ereje is jelenti. A Szövetségünk vezetőségét köszöntj­ük nagy munkája befejezése után. Megnyugodva hogy szakmánk érdekeinek letéteményesei lettek annak, amire vállalkoztak, megfő- Régi pénzt, érmeket és ásatásokat veszünk — —— — Hirni . Régi pénz- és éremkereskedés. Vezető: Fejér József. Budapest, Vill. ker., József körút 66. szám, I. 10/a. — Telefon: József 123—34.

Next