Nemesfémipari Közlöny, 1927 (8. évfolyam, 1-30. szám)
1927-01-11 / 1. szám
су Vili évfolyam. Budapest, 1927. január 11. I II V Uft' ешаеит 1 ш Főszerkesztő: Dr. Szekeres János. Felelős szerkesztő: Berkovits Oszkár. Lapunk díjtalanul jár a Nemesfei Iparosok, Kereskedők és Órások Országos Szövetsége tagjainak. Tagsági díj egész évre 150.000 korona. Előfizetési dij szakmabeli segédeknek évi 100.000 K., nem szakmabelieknek évi 200.000 K. Csehszlovákiában évi 100 cseh K. Romániában 800 lei, Jugoszláviában 200 dinár, egyéb külföldre 25 svájci frank. ямтрс Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VII., Károly-körút 3., félem. TELEFON: József 124 —26, és Jóssef 620. Megjelenési idő: kéthetenként pénteken. Pénzkinjj.illények Schulz Jenő pénztáros, VII., Wesselényi ui fi. cimért- Küldendők. — Postatakarékpénztári csekk-számla: ti. a. A Nemesléraijtarosok, Kereskedelm és Diások Országos Szövetsége, a Kemeslémi és Drágakőcsarnok, аг Arany- és Ezüstmilves iparlellület, az Utösiparfestület, az Ékszer- és Érágakőkeresketiek Köre és az ÉkszerÉsz Sport Club hivatalos lapja. Kötelező fényűzésadó-átalány írta: Sándor Sándor. Nemegyszer voltunk kévtelenek kifejezésre juttatni azokat a visszásságokat, melyek szinte naponta adódtak azáltal, hogy a közigazgatás, bármely percben belenyúlhatott és bele is nyúlt a kereskedelmi életbe. A különböző adónyomozások és ellenőrzések folytán állandóan ki voltunk téve az idegen és legtöbbször nem jóakarattá szemek firtatásának, melyek a bürokrácia ridegségével vizsgálták üzleti könyveinket. A legnagyobb becsületesség, a legelőrelátóbb óvatosság nem volt elegendő biztosíték az ellen, hogy egy adóvizsgálat a vádlottak padjára és ezzel a tönk szélére juttasson bennünket. Hibás volt a rendszer, mely úgyszólván vérdíjat tűzött ki a kereskedelemre és hiábavaló volt minden panaszunk és tiltakozásunk az erőszakos eljárások ellen. Sohasem akartunk kibújni a törvényes kötelezettségek alól, csak azt akartuk, hogy tisztességes emberek módjára, jóhiszeműen kezeljenek bennünket. Csak azt akartuk, hogy ne legyünk kitéve ötletszerű zaklatásoknak. Csupán az ellen tiltakoztunk, hogy azzal az apriori feltevéssel kezeljenek bennünket, mintha minden kereskedő notórius adóeltitkoló volna. Súlyos megaláztatás volt ez a rendszer és súlyos anyagi veszedelmet jelentett számunkra. Ez a rendszer a legszigorúbb önmegtagadásra szoktatott bennünket drákói szigorával. Nem magunkért, hanem az adókért kellett dolgoznunk. Függetlenül az egyesek szorgalmától és teherbírásától, mindenkinek egységes kulcs szerint kellett lerónia azt az adót, mely minden szakma közül a miénket érintette legsúlyosabban: a fényűzési adót; a bürokrácia ugyan angyali naivitásában azt mondta, hogy ezt az adót amúgy is a vevőre hárítjuk. De hová tűntek azok az idők, amikor ez még igaz volt. A hét kövér esztendőre a kétszer két sovány esztendő következett, mikor örülnünk kellett, ha beszerzési áron tudtunk árusítani, hogy pénzünket megforgathassuk, kötelezettségeinket teljesíthessük és elsősorban adóinkat fizethessük. Mert elsősorban és mindenekelőtt mindig az adókat kellett fizetnünk. Erre kötelezett bennünket becsületes adómorálunk és erre kényszerített bennünket a kérlelhetetlen retorzió damokkis kardja. Nem volt appelláta és magyarázat. Le kellett róni a forgalom tíz százalékát még akkor is, ha ez a forgalom veszteséges eladásokból származott. Ezért kértük annyiszor ennek a rendszernek a felszámolását és az átalányrendszer életbeléptetését. És talán a tisztultabb, leghiggadtabb viszonyok előjelének szabad tekintenünk, hogy életbe lépett a kötelező fényűzési adóátalány rendszere, mely igazságosabb, célszerűbb adózást jelent az eddigivel szemben anélkül, hogy a kincstár érdekei sérelmet szenvednének. Ez a rendszer az állam és az adózó kereskedelem közötti összhang megteremtését jelenti. Ezért üdvözöljük az öröm fellélegzésével ezt a lépést abban a reményben, hogy nem marad egyedül azon az úton, mely végül annak a felismeréséhez kell, hogy vezesse az illetékes tényezőket, hogy az állam megerősödését nemcsak az államháztartás egyensúlya, hanem az adózó polgárság gazdasági ereje is jelenti. A Szövetségünk vezetőségét köszöntjük nagy munkája befejezése után. Megnyugodva hogy szakmánk érdekeinek letéteményesei lettek annak, amire vállalkoztak, megfő- Régi pénzt, érmeket és ásatásokat veszünk — —— — Hirni . Régi pénz- és éremkereskedés. Vezető: Fejér József. Budapest, Vill. ker., József körút 66. szám, I. 10/a. — Telefon: József 123—34.