Nemesfémipari Közlöny, 1928 (8[9.]. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-03 / 18. szám

Súlyos vádak három nagykereskedő ellen, akik hamis információkkal és alacsony árakkal rontják a piacot A Szövetség nagykereskedő szakosztálya vasárnap tartotta ez évi közgyűlését Kul­ner Gyula elnökletével. A közgyűlésen csak kis számban vettek részt az érde­keltek, de a kisszámú hallgatóság között is élénk felhá­borodást keltett az a bejelentés, amelyet Kultner Gyu­la, a szakosztály elnöke tett meg. E bejelentés szerint komoly panaszok és több konkrét esetből kifolyólag súlyos vádakkal illettek három nagykereskedő céget, akik részben hamis információkat adnak le kereskedő­társaikról, részben pedig az árakat mesterségesen rom­bolják le. A szakosztály vezetősége komoly ígéretet tett a köz­gyűlésnek, hogy a bejelentett ügyekben eljár és ha a vádak konkrét, bebizonyulnak, úgy szigorúan el fog­nak járni a feljelentettekkel szemben. A közgyűlésről a következőkben számolunk be: Kuhtner Gyula elnök mielőtt előterjesztését meg­­­tenné, két szomorú körülményről kell megemlékeznie. Az első az, hogy a nagykereskedők olyan árakon adnak el, amelyek kimutathatóan alacsonyabbak, mint a be­szerzési árak. Tehát, ha valaki beszerzési áron árusít, már­is van 10 százalék effektív vesztesége. Olyan kon­­kurrenciával áll szemben tehát a nagykereskedők ama része, kik legális üzleti haszonra dolgoznak, hogy ez el­járás ellen mindenképen védekezni kell. Mert azok, akik áron alul árusítanak, a ráfizetést sokáig nem bírhat­ják, kell hogy beálljon a csőd. Addig is azonban el kell mindent követnünk, hogy a tisztességes kereskedelmet megvédelmezzük. Értesíteni kell a pforzheimi gyárakat és a bankokat, hogy az ilyen kereskedőkkel ne kösse­nek üzletet, mert veszélyeztetve van a pénzük. A másik eset, amit nem lehet elhallgatni s aminek tanúja volt, a héten történt. Egy nagykereskedőről volt szó, egy mindenképen szolvens cégről, akinek váltói visszleszámítolásra már benn voltak a bankban, ami­kor értesítést kapott, hogy a leszámítolást nem perfek­tuálják, mert olyan információt kapott a bank a cég­ről, hogy nem jó. Próbálta személyes súlya latbavetésé­­vel elrendezni a kérdést, eredmény nélkül. Mi céljuk lehet azoknak az uraknak, kik alaptalanul rossz infor­mációt adnak! Azt hiszik talán, hogy ezzel ők lesznek jobbak? Nem látják, hogy ezekkel az alaptalan, em­bertelen információkkal saját magukat kezdik ki? A bankok jól tudják, hogy ez a szakma jó, hogy ők erre a szakmára nem fizettek rá és nem is fognak ráfizetni, mi hát a tendencia? Ha egy nagykereskedő fizetései­ben megakad, egy sorozata indul meg a fizetésbeli fennakadásoknak, mely nem tudni hol áll meg. Eléggé meg nem bélyegezhető eljárás ez, ha egyesek titkos cé­lokkal a másik ellen, aki hitelképes, így akarnak ma­nőverezni. Közli, hogy minden ilyen értesülését a szak­ma nyilvánossága elé viszi és pellengérre állítja a ti­tokban elgáncsolni akarókat. Neuwal­d Samu, az országos szövetség központi vezetőségének hozza üdvözletét. Rosszul­ását­ fejezi ki, hogy a közgyűlésen nem vesznek részt az érdekeltek teljes számmal. Földes Ferenc szerint legtöbb nagykereskedő nincs predesztinálva arra, hogy nagykereskedő legyen. Ebből ered, hogy sehol ilyen szervezetlenség az üzlet­kötéseknél nincs, mint éppen a nagykereskedőnél. Min­denütt meg vannak már a kondíciókartelek, csakképp nálunk nem. Ami a hamis információk dolgát illeti, az mindenkép nehéz probléma. Ez az, ami minden felelős­ség nélkül a sötétben tud meghúzódni. Ezeknek a dol­goknak nagyon nehéz a nyomára jutni, mert ha tudo­másra jut is egyik vagy másik eset, nagyon nehéz nyilvánosságra hozni A védegylet egészségesen fogta meg a dolgokat, saját tapasztalataik alapján személyi lapokat fekte fel s gondja lesz rá, hogy a bankoknak is ez álljon információszerzés kérdésében rendelkezésre. i B­re­­­tner Sá­ndor kaposvári esetről beszél, ahol egy nagykereskedő 57 pengőért olyan ridikü­lt adott el melynek 60 pengő a beszerzési ára. Ugyanez az eladó kínál árut olyan feltételek mellett, amiket tisztességes szándékú kereskedő nem tarthat fenn. Földes Ferenc indítványozza, hogy a Breitner ál­tal bejelentett eset kivizsgálására a közgyűlés hármas bizottságot küldjön ki. A közgyűlés­­e bizottságba ki­küldi Földes Ferencet, Breitner Sándort és Schulz Izi­dort. Kultner Gyula azzal fejezi be a vitát, hogy re­méli ez a megválasztott hármas bizottság közmegelé­gedésre fogja elintézni a kérdést, amit megtorlatlanul tűrni, tovább nem lehet. Ezeket az embereket pellengére kell állítani és mindenképen megnehezíteni létezésüket. Napirenden következik az ezüstvám leszállításának kérdése Elsőnek Klein Mózes szól a kérdéshez s tudni óhajtja, hogy a kereskedőket tulajdonképen mi kész­tette ez állásfoglalásra. Kurz Ferenc megjegyzi, hogy az ezüstgyárosok óriási tőkét invesztáltak az ezüstáru produkálására, elvárhatják a szakmabeliektől, hogy nem hozzák őket olyan szituációk közé, hogy ez invesz­táció parlagon maradjon. Neuwald Samu reflektál Klein Mózes felszólalá­sára, hogy megadja a felvilágosítást a detaillisták ál­lásfoglalásának megokolására. Eszerint a detaillisták állásfoglalásának legfőbb oka, hogy az ezüstárugyáro­­sok mind intenzívebben kapcoslódnak be a detaillárusá­­tásba Azt akarják, hogy ha a kiskereskedelem árut vá­sárol az ezüstgyárosoktól, ne tegyék ki magukat annak, hogy ugyanazok csináljnak­ nekik konkurrenciát, akik révén remélnek éppen megélhetést. Ebben sok igazság van. Lehetetlen dolog az, hogy én ugyanazon az áron adjam az árut a privátnak, mint adom a kereskedőnek. A kereskedelem és privátkiszolgálás közt disztingválni kell. A nagykereskedelmnek olyan árat kell megállapí­­tani a kiskereskedelem részére, hogy megtalálják a szá­­mítás­aikat. Hogy a privát azonnal fizet, az semmieset­re sem lehet ok arra, hogy a detailistát, aki hitelre vá­sárol, lenyomjuk. Ezt az álláspontot igazán nem lehet megvédeni. Tény az, hogy a vámleszállításra gondolni nem szabad. A magas vám fejlesztette oda a magyar ezüstnűvesipart, ahol ma áll. De az ezüstárugyárosok­nak kell megtalálni azt a plattformot, hogy a kiskeres­kedelem érdeke védelmet találjon. Itt egy egész társa­dalmi osztály harcol a megélhetésért, ezt kiküszöbölni semmiesetre sem lehet. Kéri a közgyűlést, hogy ne fog­laljon véglegesen állást a kérdésben, adjanak módot az ezüstgyárosoknak, hogy összeegyeztessék saját és a kis­kereskedelem érdekeit. Fontos, hogy az ezüstárugyáros határozott nyilatkozatot tegyen: foglalkozik-e privát­eladással, vagy nem. Ha igen, akkor kötelezze magát olyan áron való eladásra, mely mellett a kiskereskede­lem is élni tudjon. Kultner Gyula, kihirdeti a szakosztály határozatát, mely szerint: a nagykereskedők szakosztálya elvben a vámleszállítás mellett van. Tekintettel azonban arra, hogy a szakosztálynak vannak ezüstműves tagjai, akik nagy áldozatot hoztak az ezüstárutermelés fellendíté­séért, egyelőre nem kívánnak határozatot hozni. Nyo­matékosan felhívják azonban az ezüstművesek figyel­mét, hogy jogosak azok a panaszok, melyek a detailis­­ták részéről elhangzottak, mert legalább is ugyanolyan árban adnak el angróban mint detailban. Tegyenek előterjesztést az ellentétek eliminálására, nehogy a nagykereskedői szakosztály kénytelen legyen a leszállí­tást célzó indítványt magáévá tenni. A közgyűlés egyhangúlag a jelölőbizottság hivata­los listáját fogadja el. Eszerint: Elnök: Kuliner Gyula. Alelnökök: Földes Ferenc és Schwarcz Adolf. Igazgatótanácstagok: Breitner Sán­dor, Geréb Gyula, Littmann Sándor, Schulz Izidor és ifj. Schwarz Lajos. Választmányi tagok: Feldmann Ar­nold, Fürst Ignác,­­Kurz Ferenc, Mayerhof Manó, Sajó Samu, Weisz Izidor, Friedmann Lázár, Grünbaum Ká­roly, Mayerhof Mátyás, Pataki Vilmos, Ungár Izidor és Zwillinger Adolf. Választmányi póttagok: Goldmann Ferenc, Schwarz László, Tauber Márk, Schwarz An­tal, Semmel Ármin, Wied­er Izsák. A választás után Kuh­ner Gyula elnök köszöni meg a közgyűlés bizalmát s felhívja a tagok figyelmét a Csarnok által létesítendő kereset- és munkaképtelen­ségi csoportra. Az indítványok során Schulz Izidor hívja fel a ta­gokat a szakosztály gyűléseinek propagálására. ® 373 0

Next