Nemesfémipari Közlöny, 1928 (8[9.]. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-03 / 18. szám
Súlyos vádak három nagykereskedő ellen, akik hamis információkkal és alacsony árakkal rontják a piacot A Szövetség nagykereskedő szakosztálya vasárnap tartotta ez évi közgyűlését Kulner Gyula elnökletével. A közgyűlésen csak kis számban vettek részt az érdekeltek, de a kisszámú hallgatóság között is élénk felháborodást keltett az a bejelentés, amelyet Kultner Gyula, a szakosztály elnöke tett meg. E bejelentés szerint komoly panaszok és több konkrét esetből kifolyólag súlyos vádakkal illettek három nagykereskedő céget, akik részben hamis információkat adnak le kereskedőtársaikról, részben pedig az árakat mesterségesen rombolják le. A szakosztály vezetősége komoly ígéretet tett a közgyűlésnek, hogy a bejelentett ügyekben eljár és ha a vádak konkrét, bebizonyulnak, úgy szigorúan el fognak járni a feljelentettekkel szemben. A közgyűlésről a következőkben számolunk be: Kuhtner Gyula elnök mielőtt előterjesztését megtenné, két szomorú körülményről kell megemlékeznie. Az első az, hogy a nagykereskedők olyan árakon adnak el, amelyek kimutathatóan alacsonyabbak, mint a beszerzési árak. Tehát, ha valaki beszerzési áron árusít, máris van 10 százalék effektív vesztesége. Olyan konkurrenciával áll szemben tehát a nagykereskedők ama része, kik legális üzleti haszonra dolgoznak, hogy ez eljárás ellen mindenképen védekezni kell. Mert azok, akik áron alul árusítanak, a ráfizetést sokáig nem bírhatják, kell hogy beálljon a csőd. Addig is azonban el kell mindent követnünk, hogy a tisztességes kereskedelmet megvédelmezzük. Értesíteni kell a pforzheimi gyárakat és a bankokat, hogy az ilyen kereskedőkkel ne kössenek üzletet, mert veszélyeztetve van a pénzük. A másik eset, amit nem lehet elhallgatni s aminek tanúja volt, a héten történt. Egy nagykereskedőről volt szó, egy mindenképen szolvens cégről, akinek váltói visszleszámítolásra már benn voltak a bankban, amikor értesítést kapott, hogy a leszámítolást nem perfektuálják, mert olyan információt kapott a bank a cégről, hogy nem jó. Próbálta személyes súlya latbavetésével elrendezni a kérdést, eredmény nélkül. Mi céljuk lehet azoknak az uraknak, kik alaptalanul rossz információt adnak! Azt hiszik talán, hogy ezzel ők lesznek jobbak? Nem látják, hogy ezekkel az alaptalan, embertelen információkkal saját magukat kezdik ki? A bankok jól tudják, hogy ez a szakma jó, hogy ők erre a szakmára nem fizettek rá és nem is fognak ráfizetni, mi hát a tendencia? Ha egy nagykereskedő fizetéseiben megakad, egy sorozata indul meg a fizetésbeli fennakadásoknak, mely nem tudni hol áll meg. Eléggé meg nem bélyegezhető eljárás ez, ha egyesek titkos célokkal a másik ellen, aki hitelképes, így akarnak manőverezni. Közli, hogy minden ilyen értesülését a szakma nyilvánossága elé viszi és pellengérre állítja a titokban elgáncsolni akarókat. Neuwald Samu, az országos szövetség központi vezetőségének hozza üdvözletét. Rosszulását fejezi ki, hogy a közgyűlésen nem vesznek részt az érdekeltek teljes számmal. Földes Ferenc szerint legtöbb nagykereskedő nincs predesztinálva arra, hogy nagykereskedő legyen. Ebből ered, hogy sehol ilyen szervezetlenség az üzletkötéseknél nincs, mint éppen a nagykereskedőnél. Mindenütt meg vannak már a kondíciókartelek, csakképp nálunk nem. Ami a hamis információk dolgát illeti, az mindenkép nehéz probléma. Ez az, ami minden felelősség nélkül a sötétben tud meghúzódni. Ezeknek a dolgoknak nagyon nehéz a nyomára jutni, mert ha tudomásra jut is egyik vagy másik eset, nagyon nehéz nyilvánosságra hozni A védegylet egészségesen fogta meg a dolgokat, saját tapasztalataik alapján személyi lapokat fekte fel s gondja lesz rá, hogy a bankoknak is ez álljon információszerzés kérdésében rendelkezésre. i Bretner Sándor kaposvári esetről beszél, ahol egy nagykereskedő 57 pengőért olyan ridikült adott el melynek 60 pengő a beszerzési ára. Ugyanez az eladó kínál árut olyan feltételek mellett, amiket tisztességes szándékú kereskedő nem tarthat fenn. Földes Ferenc indítványozza, hogy a Breitner által bejelentett eset kivizsgálására a közgyűlés hármas bizottságot küldjön ki. A közgyűlése bizottságba kiküldi Földes Ferencet, Breitner Sándort és Schulz Izidort. Kultner Gyula azzal fejezi be a vitát, hogy reméli ez a megválasztott hármas bizottság közmegelégedésre fogja elintézni a kérdést, amit megtorlatlanul tűrni, tovább nem lehet. Ezeket az embereket pellengére kell állítani és mindenképen megnehezíteni létezésüket. Napirenden következik az ezüstvám leszállításának kérdése Elsőnek Klein Mózes szól a kérdéshez s tudni óhajtja, hogy a kereskedőket tulajdonképen mi késztette ez állásfoglalásra. Kurz Ferenc megjegyzi, hogy az ezüstgyárosok óriási tőkét invesztáltak az ezüstáru produkálására, elvárhatják a szakmabeliektől, hogy nem hozzák őket olyan szituációk közé, hogy ez invesztáció parlagon maradjon. Neuwald Samu reflektál Klein Mózes felszólalására, hogy megadja a felvilágosítást a detaillisták állásfoglalásának megokolására. Eszerint a detaillisták állásfoglalásának legfőbb oka, hogy az ezüstárugyárosok mind intenzívebben kapcoslódnak be a detaillárusátásba Azt akarják, hogy ha a kiskereskedelem árut vásárol az ezüstgyárosoktól, ne tegyék ki magukat annak, hogy ugyanazok csináljnak nekik konkurrenciát, akik révén remélnek éppen megélhetést. Ebben sok igazság van. Lehetetlen dolog az, hogy én ugyanazon az áron adjam az árut a privátnak, mint adom a kereskedőnek. A kereskedelem és privátkiszolgálás közt disztingválni kell. A nagykereskedelmnek olyan árat kell megállapítani a kiskereskedelem részére, hogy megtalálják a számításaikat. Hogy a privát azonnal fizet, az semmiesetre sem lehet ok arra, hogy a detailistát, aki hitelre vásárol, lenyomjuk. Ezt az álláspontot igazán nem lehet megvédeni. Tény az, hogy a vámleszállításra gondolni nem szabad. A magas vám fejlesztette oda a magyar ezüstnűvesipart, ahol ma áll. De az ezüstárugyárosoknak kell megtalálni azt a plattformot, hogy a kiskereskedelem érdeke védelmet találjon. Itt egy egész társadalmi osztály harcol a megélhetésért, ezt kiküszöbölni semmiesetre sem lehet. Kéri a közgyűlést, hogy ne foglaljon véglegesen állást a kérdésben, adjanak módot az ezüstgyárosoknak, hogy összeegyeztessék saját és a kiskereskedelem érdekeit. Fontos, hogy az ezüstárugyáros határozott nyilatkozatot tegyen: foglalkozik-e priváteladással, vagy nem. Ha igen, akkor kötelezze magát olyan áron való eladásra, mely mellett a kiskereskedelem is élni tudjon. Kultner Gyula, kihirdeti a szakosztály határozatát, mely szerint: a nagykereskedők szakosztálya elvben a vámleszállítás mellett van. Tekintettel azonban arra, hogy a szakosztálynak vannak ezüstműves tagjai, akik nagy áldozatot hoztak az ezüstárutermelés fellendítéséért, egyelőre nem kívánnak határozatot hozni. Nyomatékosan felhívják azonban az ezüstművesek figyelmét, hogy jogosak azok a panaszok, melyek a detailisták részéről elhangzottak, mert legalább is ugyanolyan árban adnak el angróban mint detailban. Tegyenek előterjesztést az ellentétek eliminálására, nehogy a nagykereskedői szakosztály kénytelen legyen a leszállítást célzó indítványt magáévá tenni. A közgyűlés egyhangúlag a jelölőbizottság hivatalos listáját fogadja el. Eszerint: Elnök: Kuliner Gyula. Alelnökök: Földes Ferenc és Schwarcz Adolf. Igazgatótanácstagok: Breitner Sándor, Geréb Gyula, Littmann Sándor, Schulz Izidor és ifj. Schwarz Lajos. Választmányi tagok: Feldmann Arnold, Fürst Ignác,Kurz Ferenc, Mayerhof Manó, Sajó Samu, Weisz Izidor, Friedmann Lázár, Grünbaum Károly, Mayerhof Mátyás, Pataki Vilmos, Ungár Izidor és Zwillinger Adolf. Választmányi póttagok: Goldmann Ferenc, Schwarz László, Tauber Márk, Schwarz Antal, Semmel Ármin, Wieder Izsák. A választás után Kuhner Gyula elnök köszöni meg a közgyűlés bizalmát s felhívja a tagok figyelmét a Csarnok által létesítendő kereset- és munkaképtelenségi csoportra. Az indítványok során Schulz Izidor hívja fel a tagokat a szakosztály gyűléseinek propagálására. ® 373 0