Nemesfémipari Közlöny, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-28 / 13. szám

A Budapesti Nemesfém és Drágakőcsarnok közgyűlése A Budapesti Nemesfém­ és Drágakőcsarnok vasár­nap tartotta ez évi rendes közgyűlését, amelyen részt vett rónaszéki dr. Trux Jenő min. o. tan., a Csarnok miniszteri biztosa, dr. Halász Tibor min. titkár, a Csarnok h. min. biztosa, Kahle Frigyes bányafőtaná­csos, a fényjelzőhivatal igazgatója és vitéz Gyula Já­nos bányatanácsos. A közgyűlésről a következőkben számol be tudó­sítónk: Kulin­er Gyula, a Csarnok elnöke, délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Elnöki megnyitó: Tisztelt tagtársak! Engedjék meg, hogy legelsősor­ban Kahle Frigyes, m. kir. főfémjelző hivatali igazgató urat üdvözöljem, aki szíves volt mai közgyűlésünkön megjelenni. Köszönjük szakmánk iránti szeretetét és kérjük jóakaratát a jövőre nézve is megtartani. Tisztelt közgyűlés! A Nemesfém- és Drágakőcsarnok immár 5-ik közgyűlését tartja. Nem habozom kijelen­teni, hogy minden közgyűlés előtt szorongó érzés fog el, hogy vájjon vágyakból, óhajokból, reményekből, a­melyeknek teljesülését vártuk a Csarnok megalakítá­sától, beteljesültek-e. Vájjon feladatunk magaslatán állottunk-e, vájjon megtettünk-e mindent a szakma ér­dekében! Minden útszéli közgazdász tudja, hogy min­den államkormányzás csak annyit ér, amennyi jólét és boldogulás háramlik a kormányzatból az állampolgá­rokra. E megdönthetetlen igazságot vonatkoztathatjuk minden intézményre. Minden intézmény kormányzása csak annyit ér, amennyi jólét és boldogulás háramlik a kormányzásból az intézmény tagjaira. Ki merem mon­dani egész őszintén, hogy az óhajainkból, reményeink­ből és vágyunkból vajmi kevés valósult meg, de ki merem mondani az is, hogy mindenkor és mindig és ezt aláhúzom, a vezetőség megtett mindent a szakma jólé­tének és boldogulásának elősegítése érdekében. Ebben a törekvésünkben legelől járt a mi igen tisztelt, sze­retve tisztelt miniszteri biztosunk, dr. rónaszéki Trux Jenő miniszteri osztálytanácsos úr, aki annyi szeretet­tel és ragaszkodással volt és van szakmánk iránt, hogy csak ismétlésekbe kellene bocsátkoznom, ha az érdemeit felsorolnám. Azért hiszem azt, hogy hozzájárul a köz­gyűlés ahhoz, hogy szeretetünk és hálánk jeléül érde­meit közgyűlésünk jegyzőkönyvében megörökítsük.­­ Nem kevesebb szeretettel és odaadással vett részt mun­kánkban dr. Halász Tibor miniszteri titkár úr, ké­rem a közgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítsük. Tisztelt közgyűlés! A Csarnok munkásságáról majd az évi jelentés beszámol önöknek. Megtudhatják, hogy a Csarnok vezetősége féltékenyen őrködik a Csarnok anyagi érdekei felett, de ugyanolyan féltékenyen őr­ködik a Csarnok erkölcsi érdekei felett is. Meg fogják hallani, hogy milyen szakmánk érdekeiben lévő kér­déseket kezdeményeztünk, mit végeztünk, mi sikerült, melyek vannak tárgyalás alatt és reméljük, hogy a tárgyalás alatt lévő kérdéseket is sikerrel fogjuk meg­valósítani, mert biztosan meg fog törni a vezetőség egységes, ki­tartó munkáján. Tisztelt közgyűlés! Egységgel, egymás megértésével, egymás iránti tisztelettel és szeretettel kívánjuk a Csarnok ügyeit­ vezetni, ettől a szellemtől várjuk a szakma legközelebbi anteusi talpraszökkené­­sét és ettől várjuk a szakma mielőbbi jólétét és boldo­gulását. Ehhez kérjük a mindenható Isten segítségét, amikor a Csarnok 5-ik közgyűlését megnyitottnak nyil­vánítom. Most pedig gondoljunk elhunyt tagtársainkra, aki­ket a Mindenható elszólított közülünk. Vigyék el a t. tagok az elhunytak hozzátartozóinak legmélyebb rész­vétünket és kérem a tisztelt közgyűlést, hogy emlékü­ket majd közgyűlési jegyzőkönyvünkben megörökít­sük. Hozzám beérkezett jelentések szerint a közgyűlés határozatképes. Felkérem Berkovits Oszkár főtit­kár urat, terjessze elő az igazgató­bizottság évi jelen­tését. A főtitkár jelentéséhez Weisz Izidor és Singer Adolf szól hozzá, majd Neuwahl Samu, a Szövetség n­. V. elnöke reflektál az elnöki megnyitó beszédre. Teljes egyetértéssel kiváltjuk a szakma ügyeit intézni. A Csarnok keretében tehát a szakma érdekei min­dig méltóan képviseltetnek és­­sok minden megvalósul­hat. Egy azonban biztosan nem valósulhat meg és pe­dig az, hogy hozzá nem értéssel, rosszakarattal, beug­ratásokkal hogy ne mondjam, demagógiával, a széthú­zás magvait a vezetőség tagjai között elhinteni. Büsz­kén merem állítani, hogy a szakma egész vezetősége, a legteljesebb egyetértésben, megértéssel végzik a Csar­nok ügyeit és nincs olyan fontos kérdés, legyen az a Csarnok ügye, vagy a testvérintézmények ügye, ame­lyet kölcsönös megelégedésre el nem intézünk a leg-­­ objektívebb módon. Tehát, aki ezt az egységet meg­­ akarja bontani, nagyon erős koponyájának kell lenni. I © 249 . A Csarnok hivatásának magaslatán áll. N e­u w a­­­d Samu: Igen tisztelt közgyűlés! Enged­jék meg, hogy pár szóval én is hozzászóljak Kuliner elnök úr megnyitójához és az évi jelentésihez. Mulasz­tást követnék el, ha nem szólnék hozzá és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert Kuliner barátom olyan el­nöki megnyitót terjesztett elő, amely méltán megfog­hatta éppen azokat, akiknek valami közük volt a Csar­nok életrehívásában. Azt mondotta, hogy minden egyes közgyűlés előtt szorongó érzés fogja el őt, hogy várjon eleget tett-e és a Csarnok megfelelt-e azoknak a vára­kozásoknak, amelyeket hozzáfűztek és mindjárt arra a konklúzióra jut, hogy sajnálattal állapítja meg, bizony ezekből a reményekből vajmi keveset valósított meg. Engedje meg Kuhtner elnök úr, hogy megnyugtassam őt, mert igenis hivatásának száz százalékig megfelelt, de nemcsak ő felelt meg, hanem a Csarnok is megfelelt mindannak, amiért tulajdonképen életre hívták. Egyről nem szabad megfeledkezni, hogy amint az évi jelen­tésben is bennfoglaltatik, a gazdasági viszonyokért nem mi vagyunk felelősek, hiszen ezt valljuk be és ez nem szégyen bevallani, nincs dolog az üzletekben, kevés árut adnak el. Ezen azután igazán nem tud a Csarnok mindjárt segíteni. De hogy a Csarnok minden tekin­tetben hivatása magaslatán áll, azt igazolja az a pro­grampont is, mely megmondja, hogy a vezetőség tár­gyalásban áll úgy a kereskedelemügyi, mint a pénzügyi kormánnyal, hogy a szakmai exportlehetőséget elő­segítse. Sőt már kilátásba is van helyezve úgy az er­kölcsi, mint az igen hatalmas anyagi támogatás is, hogy a szakmai export kifejlődhessék, illetve kiépül­hessen. Ez akcióval kapcsolatban egy titkot árulok el. Ez az akció négy héttel ezelőtt kezdődött és már négy hét után ott tartunk, hogy az exporthivatal, amely csak 14 nap előtt létesült, letárgyalta, elvben elfogadta előterjesztésünket. Nem tudom elképzelni, ha nekünk nem volna olyan szervünk ,amely bennünket a­ kor­mányhoz sokkal közelebb hoz, mint ahogy valamikor a kormányhoz álltunk, akkor négy hét alatt el lehetne-e intézni mindezt, hisz látom, hogy más szakmák hóna­pokig, évekig kilincselnek, amíg valamit elérnek. Ha rámutatok még arra, hogy az átalányközösség elintézésénél oroszlánrésze volt a Csarnoknak, hogy a Csarnok úgy a vezetésénél, mint az életrehívásában megfelelt azoknak a reményeknek, amelyeket hozzáfűz­tünk, nem kívánok egyebet uraim, mint hogy önök, akik ennek a Csarnoknak tagjai és támaszai, támogas­sák minden körülmények között azt a vezetőséget, a­mely mindig csak azt mutatja, hogy a szakma ügyeit akarja elősegíteni, hogy a szakmát minden körülmé­nyek között keresztül akarja vezetni a nehéz gazdasági viszonyokon, hogy a szakma készen és törhetetlen áll­jon és amikor meg lesz a kereseti lehetőség, amikor megint lesz a munkának értéke, dolgozni tudjon. Én, igen tisztelt uraim, nem mint a Csarnok veze­tőségének tagja, hanem mint az Országos Szövetség ügyvezető­ elnöke mondom, akinek a Csarnok életrehi­

Next