Nemesfémipari Közlöny, 1930 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-02 / 1. szám
X. évfolyam. Budapest, 1930 január 21. szám. Kontárkérdés A kontárok nagymérvű elszaporodása mellett mindenki joggal azt hinné, hogy a kerületi elöljáróságok nem győzik a jogosulatlan iparűzés folytán elkövetett feljelentések intézését. Köztudomású dolog, hogy minden iparágban százával vannak kontárok, akik nagymennyiségű munkaalkalmat vonnak el a jogosult iparűzőktől. Egyik másik ipartestület pedig erélyesen üldözi a jogosulatlan iparűzőket és minden ilyen esetben megteszi a feljelentést a kerületi elöljárósághoz, mint rendőri büntető bírósághoz. A kerületi elöljáróságok eljárása azonban nem jár kellő gyorsasággal. Sok feljelentés csak hónapok múltán kerül elintézésre, amikor a jogsulatlan iparűző az eredetileg bejelentett lakásán nem található s amikor felkutatására már semmi remény sincs. A Fővárosi Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint azonban arra lehet következtetni, hogy az iparosság és főként az ipartestületek nem üldözik oly erőteljesen a jogosulatlan iparűzőket mint kellene. Erre vall az a körülmény, hogy például a fővárosban ez év július havában az első kerületi elöljáróság 89, a II. kerületi 52, a VI. 13, a IV. 48, az V. 63, a VI. 37, a VII. 165, a VIl. 141, a IX. 37, míg a X. kerületi elöljáróság 54 iparrendőri kihágási ügyet intézett el. Ez az egész fővárosban július hó folyamán 699 ügyelintézését jelenti, melynek egy része azonban nem is jogosulatlan iparűzésből ered. Még ha a 699 iparkihágási ügy mind jogosulatlan iparűzésből eredne, az is elenyészően csekély lenne a tényleges helyzetihez képest, de tisztában lehetünk azzal, hogy a felsorolt kerületekben egy-egy szakmában sokkal nagyobb a jogosulatlan iparűzések száma, mint amennyiben a kerületi elöljáróságok eljárást folytattak. Nem vitás az sem, hogy ha a kontárok üldözése erőteljesebben folyna, úgy a kerületi elöljáróságoknak sokkal nagyobb lenne a tevékenységük ezen a téren is. Ezt azonban csak úgy lehetne elérni, hogyha a jogosult iparosok is teljes erővel részt vennének a jogosulatlan iparűzők üldözésében. Ez idő szerint ez nincs meg, sőt azt tapasztaljuk, hogy a jogosult iparosok egy része menedéket ad a jogosulatlanoknak, fedezi a kontárokat, műhelyeiket megosszák velük, védelmükbe veszik őket, sőt mindent elkövetnek, hogy mentesítsék a kontárokat a jogosulatlan iparűzés következményei alól. Nagyon sok iparos pedig tartózkodik attól, hogy a kontárokat feljelentse, ellenük eljárjon, vagy hogy legalább is az Ipartestület tudomására hozza a jogosulatlan iparűzés esetét. A kontárok elleni küzdelem, — bármennyire is hiányosak az üldözésükre szolgáló rendelkezések —, csak akkor vezetne eredményre, ha az iparosok ipartestületek útján a legerélyesebben részt vesznek abban a munkában, mely végeredményben ha nem is a kontármunka teljes megszüntetéséhez, de nagymérvű csökkentéséhez vezethet. Az iparosok a kontárok elleni panaszkodás helyett feljelentésekkel, adatszolgáltatással, a rendőrőrszemekhez intézett bejelentésekkel és felhívásokkal használhatnak ennek a célnak a legtöbbet s ha minden iparos megfelelően teljesíti a kötelességét, akkor egészen bizonyos, hogy a főváros tíz kerületi elöljárósága egy hónap alatt nemcsak 699 iparkihágási ügyben lesz kénytelen ítéletet hozni, hanem sokkal több esetben, ami végeredményében kifizetődő is volna, mert a befolyó pénzbüntetések összege istöbbjizieeeeegmnegnövekedne. ‡›οК\ \ /w' biztosítsunk a Szövetség útján. Ez saját érdekünk és közös szakmai érdek.