Nemesfémipari Közlöny, 1930 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-02 / 1. szám

X. évfolyam. Budapest, 1930 január 2­­1. szám. Kontárkérdés A kontárok nagymérvű elszaporodása mellett min­denki joggal azt hinné, hogy a kerületi elöljáróságok nem győzik a jogosulatlan iparűzés folytán elkövetett feljelentések intézését. Köztudomású dolog, hogy min­den iparágban százával vannak kontárok, akik nagy­­mennyiségű munkaalkalmat vonnak el a jogosult ipar­­űzőktől. Egyik másik ipartestület pedig erélyesen ül­dözi a jogosulatlan iparűzőket és minden ilyen eset­ben megteszi a feljelentést a kerületi elöljárósághoz, m­­int rendőri büntető bírósághoz. A kerületi elöljáró­ságok eljárása azonban nem jár kellő gyorsasággal. Sok feljelentés csak hónapok múltán kerül elintézésre, amikor a jogsulatlan iparűző az eredetileg bejelentett lakásán nem található s amikor felkutatására már semmi remény sincs. A Fővárosi Statisztikai Hivatal kimutatásai sze­rint azonban arra lehet következtetni, hogy az iparos­ság és főként az ipartestületek nem üldözik oly erőtel­jesen a jogosulatlan iparűzőket mint kellene. Erre vall az a körülmény, hogy például a fővárosban ez év július havában az első kerületi elöljáróság 89, a II. kerületi 52, a VI. 13, a IV. 48, az V. 63, a VI. 37, a VII. 165, a VIl­. 141, a IX. 37, míg a X. kerületi elöljáróság 54 ipar­rendőri kihágási ügyet intézett el. Ez az egész főváros­ban július hó folyamán 699 ügy­­elintézését jelenti, melynek egy része azonban nem is jogosulatlan ipar­űzésből ered. Még h­a a 699 iparkihágási ügy mind jo­gosulatlan iparűzésből eredne, az is elenyészően csekély lenne a tényleges helyzetihez képest, de tisztában lehetünk azzal, hogy a felsorolt kerületekben egy-egy szakmában sokkal nagyobb a jogosulatlan iparűzések száma, mint amennyiben a kerületi elöljáróságok el­járást folytattak. Nem vitás az sem, hogy ha a kontárok üldözése erőteljesebben folyna, úgy a kerületi elöljáróságok­nak sokkal nagyobb lenne a tevékenységük ezen a té­ren is. Ezt azonban csak úgy lehetne elérni, hogyha a jogosult iparosok is teljes erővel részt vennének a jogo­sulatlan iparű­zők üldözésében. Ez idő szerint ez nincs meg, sőt azt tapasztaljuk, hogy a jogosult iparosok egy része menedéket ad a jogosulatlanoknak, fedezi a kon­tárokat, műhelyeiket megosszák velük, védelmükbe ve­szik őket, sőt mindent elkövetnek, hogy mentesítsék a kontárokat a jogosulatlan iparűzés következményei alól. Nagyon sok iparos pedig tartózkodik attól, hogy a kontárokat feljelentse, ellenük eljárjon, vagy hogy legalább is az Ipartestület tudomására hozza a jogosu­latlan iparűzés esetét. A kontárok elleni küzdelem, — bármennyire is hiá­nyosak az üldözésükre szolgáló rendelkezések —, csak akkor vezetne eredményre, ha az iparosok ipar­testüle­tek útján a legerélyesebben részt ve­sznek abban a mun­kában, mely végeredményben ha nem is a kontármunka teljes megszüntetéséhez, de nagymérvű csökkentéséhez vezethet. Az iparosok a kontárok elleni panaszkodás helyett feljelentésekkel, adatszolgáltatással, a rendőr­őrszemekhez intézett bejelentésekkel és felhívásokkal használhatnak ennek a célnak a legtöbbet s ha minden iparos megfelelően teljesíti a kötelességét, akkor egé­szen bizonyos, hogy a főváros tíz kerületi elöljárósága egy hónap alatt nemcsak 699 iparkihágási ügyben lesz kénytelen ítéletet hozni, hanem sokkal több esetben, ami végeredményében kifizetődő is volna, mert a be­folyó pénzbüntetések összege is­­többjizieeeeegmnegnöve­­kedne. ‡›οК\ \ /w' biztosítsunk a Szövetség útján. Ez saját érdekünk és közös szakmai érdek.

Next