Nemesfémipari Közlöny, 1939 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-14 / 1. szám
Hogyan kell felmondani a rögzített adókat? Ha az adózó a rögzített adókivetést valamelyik adóévben az előző évi eredmény figyelembevételével a folyó adóévre vonatkozóan magasnak tartja, legkésőbb január 31-éig jogában áll a rögzített adókivetést felmondani és keresetijövedelem- és vagyonadójának a folyó adóévre történő új megállapítását kérni. (30.000/1938. P. M. 22. §. (3) pont.) A felmondás csupán mindhárom adónemre együttesen történhetik és szükséges hozzá az is, hogy az írásban be urassak tudnivalótt A katonai szolgálatra bevonult munkavállaló után a bevonulás idejére nem kell OTI-járulékot fizetni, feltéve, hogy a bevonulás ténye a bevonulás napjának feltüntetésével az Országos Társadalombiztosító Intézettel kilépést vagy változást jelentő lapon közöltetett. Heti vagy havi jegyzéken jelentő munkaadók a jegyzék Megjegyzés rovatában „Fegyvergyakorlatra bevonult” szavak feltüntetésével hozzák az Intézet tudomására a bevonulás tényét. Aki eddig még nem jelentette munkavállalójának bevonulását, haladéktalanul tegye meg, mert az OTI kivételesen most még tudomásul veszi visszamenően a bejelentést. Ha az alkalmazott leszerel és újra munkába áll, természetesen ezt azonnal jelenteni kell az OTI-nak. * Sűrűn kifejezésre jutott az a téves felfogás, hogy a képesítéshez nem kötött iparágakban és a kereskedelemben alkalmazott tanoncok tanoncszerződés nélkül is foglalkoztathatók. Nehogy ebből az eléggé elterjedt felfogásból helytelen gyakorlat alakuljon ki, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 39.972/1. a. 1938. sz. rendeletében a következőképpen intézkedik: Azt az alkalmazotttat, akit képesítéshez nem kötött kereskedelmi vagy ipari szakmában szakismeret szerzése céljából vagy olyan munkakörben alkalmaznak, amelyet rendszerint tanoncokkal szoktak végeztetni, nevezzék bár az alkalmazottat gyakornoknak, vagy másnak, tanoncnak kell tekinteni. A képesítéshez nem kötött kereskedelmi vagy ipari szakmában alkalmazott tanoncokra és munkaadóikra az 1922: XII. t.-c. VII. fejezetének az 1936 :VII. t.-c.-kel részben módosított rendelkezéseit kell alkalmazni, önként értetődően azoknak a rendelkezéseknek a kivételével, amelyek az ipari képesítés igazolása szempontjából lettek megállapítva. Ehhez képest a képesítéshez nem kötött kereskedelmi vagy ipari szakmában alkalmazott tanoncokkal, illetőleg a kiskorú tanoncok törvényes képviselőjével tanszerződést kell kötni és az ilyen tanoncokkal szemben tanviszonyuk tartama alatt az 1922:XII. t.-c. 92—95. §-aiban megállapított kötelességek, ezek között a tanonciskola látogatásának kötelessége is fennállanak. A tanszerződés kötésének elmulasztása esetében az 1922:XII. t.-c. 128. §-a első bekezdésének 2 pontját, a tanoncokkal szemben az idézett 92—95. §-okban megállapított köelességek valamelyikének megtegése esetében pedig a 128. §. első bekezdésének 4. pontját kell alkalmazni. A képesítéshez nem kötött kereskedelmi és ipari szakmák körében segédi vizsgálat tartásának és segédlevél kiadásának nincs helye. Az ilyen szakmában alkalmazott tanoncok felszabadulása a munkaadó által kiállított szolgálati bizonyítvánnyal történik. Az ilyen szolgálati bizonyítványt az illetékes iparhatóság láttamozhatja, vagy maga is állíthat ki bizonyítványt a tanviszony megszűnéséről. N . Január 31-ig kell felmondani a rögzített kereseti-, jövedelem- és vagyonadót Csak mindhárom adónemet együttesen lehet felmondani. Január a rögzített adók felmondásának hónapja. Ezért szükségesnek tartjuk a rögzített adókra és azok felmondására vonatkozó tudnivalókat alantabb összefoglalva ismertetni. Kiknek az adóját rögzítik? Azoknak az adózóknak a jövedelem-, vagyon- és kereseti adója, akiknek a kereseti-, illetve jövedelemadó alapja az 1938. évi kivetés alkalmával a 10.000 pengőt, vagyonadó alapja pedig a 6000 pengőn aluli kereseti- és jövedelemadóalap mellett 150.000 pengőt, 6—10.000 pengős kereseti- és jövedelemadó mellett pedig a 200.000 pengőt nem érte el és e régi kivetést sem az adózó, sem az adóhatóság nem mondja fel, — az 1939. évre is rögzítve marad. Ez azt jelenti, hogy az 1939. évre ugyanolyan összegű kereseti-, jövedelem- és vagyonadót tartoznak fizetni, mint amennyit rájuk az előző adóévre kivetettek. A 30.000/1927. sz. pénzügyminiszteri rendelet 31. §-ának (4.) pontja szerint a rögzített adóalapokról, illetve adókról az adóhatóság nem köteles minden évben új fizetési meghagyásban értesíteni az adózót. Ha tehát valakinek az adója rögzítve van, akkor —■ amennyiben azt ő maga fel nem mondta, s az adóhatóságtól sem kapott újabb értesítést — változatlan összegben tartozik fizetni 1938. évi adóját. Mikor nem lehet rögzíteni a rögzítési határon aluli adóalapokat sem? Nem lehet az előző évi adóalapot változatlanul fenntartani (rögzíteni) a következő esetekben: 1. Ha az adóalapok a rögzítési határon alul vannak ugyan, de az előző évi kivetés az új kivetési év februárjának végéig még nem vált jogerőssé. 2. Ha a rögzítési határon aluli kivetés jogerős ugyan, de az adóalapot nem teljes év, hanem csonka üzletév eredménye alapján állapították meg. 3. Ha az adózó az adóévet megelőző évben megváltoztatta kereseti vagy jövedelemadó alá eső foglalkozását. 4. Ha az adóztatás helye az adóévet megelőző évben megváltozott. 5. Ha az adózó fél az adóévet megelőző évben vált adókötelessé (30.000/1927. P. M. sz. rendelet 22. §. (2.) bekezdését. 4. pont.) nyújtott felmondásához az adózó egyúttal a folyó évi adókivetés céljaira új kereseti, jövedelem- és vagyonadó bevallást is csatoljon. E bevallásokat az 1938. évi keresetről s az előző évi december hó 31-én megvolt tiszta vagyonról kell benyújtani. A 30.000/1927. sz. P. M. rendelet 23. §-a részletesen felsorolja, hogy az általános kereseti adó fizetésére kötelezett adózó mily adatokat tartozik bevallásába belefoglalni. Viszont ugyan e rendelet 21. §-ának 1. pontjához fűzött utasítás 7. bekezdése a következőket tartalmazza: „Ha valaki nem a hivatalos nyomtatványon állította ki a bevallást, akkor azt csupán ebből az okból nem szabad visszautasítani abban az esetben, ha egyébként a bevallás tartalmilag megfelel a 23. §-ban megállapított követelményeknek.” A rögzítés felmondását, illetőleg az adóbevallást az illetékes m. kir. adóhivatalhoz (Budapesten a kerületi adófelügyelőséghez) kell benyújtani. Mindazoknál, akiknek keresete, vagy vagyona csökkent, jogos a rögzített adó felmondása, mert hiszen kevesebb jövedelem után az eddigi adót fizetni — egyenlő volna az adóemeléssel. Mily indokokra hivatkozhat az adózó rögzített adójának felmondásánál? A 30.000/1927. P. M. sz. rendelet 22. §-ának (2) pontjához fűzött utasítás (1) bekezdése felsorolja azokat az indokokat, amelyekre hivatkozva az adózó a rögzített adókat felmondhatja. E rendelkezés szerint az adóalap újbóli megállapításának kérésére indokul szolgálhat az üzleti forgalomnak versenytársi üzlet keletkezése folytán beállott, vagy fióküzlet megszűnése folytán előálló, vagy esetleg más okból való csökkenése; az üzleti rezsikiadások emelkedése anélkül, hogy annak megfelelően emelkedtek volna az üzleti bevételek is; elemi kár, baleset, vagy üzleti követelés behajthatatlansága folytán beállott üzleti veszteség, az üzlet időleges szüneteltetése által okozott jövedelemcsökkenés; végül az a körülmény, hogy az adóalap már a megállapítás idejekor is aránytalanul magas volt. Természetesen a fenti indokok valamelyikének fenforgását nemcsak állítani, hanem bizonyítani is kell. A fent hivatkozott utasítás (5) bekezdése szerint az adóalap újbóli megállapítására irányuló kérelem nem utasítható vissza azon a címen, hogy a pénzügyi hatóság az adóalapot az adózónak jövedelmi viszonyaihoz képest megfelelőnek tartja, hanem a kellő időben előterjesztett kérelemre feltétlenül újból kell megállapítani az adóalapot. Ugyancsak a fent jelzett utasítás (3) kezdése értelmében, minthogy a végzett adók felmondása esetében új ''»állást kell adni, nem is okvetlenül dükséges külön beadványban felmenni a rögzített adót és ahhoz csatolni új bevallást, hanem az új adókivetésre irányuló kérés esetleg magában az adóbevallásban is előterjeszthető.