Nemesfémipari Közlöny, 1940 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-15 / 1. szám

A NEMESFÉMIPAROSOK­, URASOK SZÖVETSÉGE, a drágakő csarnok és az aranyműves IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA XX. évfolyam, 1940. január 15. 1. szám Nemesfémipari munkások a munka­bérek új rendezését kérik az Iparügyi Minisztériumtól Pénteken este tartotta a Mesteregye­sület január havi választmányi ülését Péter Gyula elnöklete alatt. A tárgy­­sorozaton a közgyűlés és a serlegvacsora előkészítése szerepelt, valamint a mun­kások beadványa az Iparügyi Miniszté­riumhoz a munkabérek rendezése ügyé­ben. A közgyűlést és a serlegvacsorát feb­ruár havára határozta a választmány, a végleges dátumot az elnökségre bízta. A tisztikar ajánlására jelölőbizottsági tagokat választották a következőket: Bronczigy Rezső, Szegheő Antal, Schmidt Lajos, Schober Gyula Ernő és Reitzes József. Péter Gyula elnök előterjeszti a mun­kás szakszervezeteknek az iparügyi minisztériumhoz intézett kérelmét a munkabérek rendezése ügyében. A fel­­terjesztés kiterjed az összes szakmai munkás kategóriákra: ezüstművesek, aranyművesek, ékszerészek, órások és ú. n. vegyes munkások. A felterjesztés első része nagy általánosságban tartott ismertetéssel kezdődik, úgy állítván be a helyzetet, hogy a szakmai munka­­lehetőség csupán idényszerű, a mester igyekszik a maga existálását az egész évre biztosítani ebből az idénymunkából, míg a munkások helyzete teljesen tart­hatatlan, bizonytalan és mintegy kiszol­gáltatott a mester kénye-kedvének. Ez az a kiindulás, amelyre az egész munka­bér-rendezési kérelem alapítva van. Ebből az elindulásból következtetik az­után, hogy a most szabadult segéd mi­nimális órabére 80 fill., az 5 éves segéd minimális órabére 1 , 60 fill. stb. legyen. Természetes, hogy ez a beállítás ki­váltotta az egész választmány jogos felháborodását, amelynek elsősorban Schmidt Rezső adott hangot, majd Rosenberg Zoltán közölte, hogy meg fogják találni a méltó visszhangot erre az elfogult és eddig még soha nem ta­pasztalt mester­ellenes beállításra. A választmány különben úgy határozott, hogy szakmai csoportonként fogja le­tárgyalni az egyes munkabér követelé­seket és úgy fog az iparügyi minisz­tériumnak előterjesztést tenni. Látogatás a Csarnok drágakővizsgáló laboratóriumában Régi óhaja volt a szakmának, hogy saját drágakővizsgáló állomással ren­delkezzék, hol szükség esetén gyors fel­világosítást kaphat és ne legyen ebben a tekintetben is külföldre utalva. A Csarnok 1936. évi közgyűlése elhatározta a szükséges készülék beszerzését. Fede­zet hiányában a határozat végrehajtása késett, míg végül is a múlt év folya­mán lehetségessé vált a készülék meg­vásárlása. A Csarnok Tanácsa Haskó Lajost, a Csarnok szerződéses labora­tóriumának vezetőjét bízta meg a készül­­­lékek kezelésével (VI., Paulay Ede­ u. 12.) Meglátogattuk a laboratóriumot és ké­résünkre a laboratórium vezetője a következő felvilágosítással szolgált: — Az eddigi tapasztalataim azt bizo­nyítják, hogy valóban igazuk volt azok­nak, akik a drágakővizsgálat megvaló­sítását sürgették. Négy hónap telt el a vizsgálatok megkezdése óta és ez alatt az idő alatt — dacára annak, hogy a munka megindulásáról a szakma ezideig semmiféle értesítést sem ka­pott — számosan keresték fel a labo­ratóriumot kővizsgálattal. Azok az urak, akik a köveket vizsgáltatták, maguk kitűnő szakemberek, de a vizsgált kövek olyanok voltak, melyeknél a lupéval fel­fegyverzett szem már felmondja a szol­gálatot és hatékonyabb eszközökhöz kénytelen folyamodni. — Megfelelőek-e az új készülékek — kérdezzük. — A készülékek a legelső optikai gyárakból kerültek ki és megbízhatóan teljesítik feladatukat. Működésük azon­ban nem gépies — mint egyesek gon­dolták —, hanem csak adatokat szolgál­tatnak ahhoz, hogy belőlük következtetni lehessen a vizsgált kő minőségére. Kő­vizsgáló felszerelésünk csak a legszük­ségesebbre szorítkozik. Kutató munkára, mint a berlini, vagy párisi intézetek felszerelése, nem elegendőek. A legköze­lebbi lépés a berendezés kiegészítésére egy ultraviolettlámpa és mikrofotogra­­fáló készülék beszerzése volna. Remélem, hogy erre nemsokára lehetőség nyílik.­­ Miért nem történtek intézkedések ezideig a vizsgálatok népszerűsítésére, legalább a szakmán belül ? — A propaganda azért késett, mert csak teljesen felkészülten akartunk a szakma elé lépni. Ugyanis — tekintettel arra, hogy a kővizsgálat arra is hiva­tott, hogy a kövek valódiságára olyszerű bizonyítványt is szolgáltasson, mint a fémjelzés a nemesfémtárgyaknak — megfelelő működési szabályzatot kell készíteni. Ilyen tervezet már elkészült és a Csarnok elnöksége előtt fekszik. Tudomásom szerint a tervezet rövidesen tárgyalás alá kerül és elfogadása után a szabályzat életbe lép, amit természe­tesen a szakmai nyilvánossággal közölni fogunk. —• Várható-e, hogy a szakma a labo­ratóriumot kővizsgálatokkal gyakrabban fel fogja keresni ? — Feltétlenül! Ma csekély a forga­lom drágakövekben és a laboratórium ezirányú tevékenysége is alig ismert. Normális üzleti viszonyok mellett a la­boratórium ilyirányú elfoglaltsága min­dennapos lesz, mint ahogy nemesfém­vizsgálatok ügyében is minden szakma­beli a laboratóriumhoz fordul. A kővizs­gálatok népszerűsítéséhez a laboratórium a maga részéről azzal járul hozzá, hogy lelkiismeretes munkát végez és így igyekszik betölteni feladatát t. i., hogy a drágakőkereskedelmet erkölcsi és anyagi károsodástól megóvni segítse. csörtik a megbízható 15 köves ANKER MAGYAR VEZÉRKÉPVISELET: Bárdos Zoltán BUDAPEST, VII., WESSELÉNYI­ UTCA 35. TEL.: 135-716.

Next