Nemesfémipari Közlöny, 1941 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

N . A német áruk drágulásának áthárítása A németországi árucikkek gyakori ár­változása a szakmai kereskedelemnek nagy gondot okozott, mert az Árkor­­mánybiztosság rendelete az árakat 1939. évi agusztus 26-i alapon le­rögzítette és ezért egyes cikkeket a nagykereskedők kénytelenek voltak rá­fizetéssel áruba bocsátani. A Nemesfémiparosok, Kereskedők és Órások Országos Szövetsége bead­vánnyal fordult az Árellenőrzés Orszá­gos Kormánybiztosságához és kérte, hogy a változó árak figyelembe vételé­vel bocsáthassák a német árukat eladás­ra. A beadványban foglaltaknak az Ár­­kormánybiztosság helyt adott és meg­engedte, hogy a drágulást a kereskedők átháríthassák a vevőközönségre. Az Ár­­kormánybiztosság engedélye alapján az Országos Szövetség a nagykereskedők­höz a következő értesítést intézte: Tisztelt Kartársunk! A nagykereskedői szakosztály előter­jesztésére az Álkotmánybiztosság hozzá­járult a német szakmai cikkek drágulá­sának áthárításához a következő módo­zatokkal : 1. Az a cég, amely az 1939. augusztus 26-i beszerzési árakhoz viszonyított összes drágulást át akarja hárítani, kö­teles dr. Rónaszéki Trux Jenő, minisz­teri biztos úr őméltóságához (Károly­­körút 3/a.) írásbeli előterjesztést tenni. Ez előterjesztésben igazolni kell úgy az 1939. augusztus 26-i alapbeszerzési árat, mint az azóta bekövetkezett alapbeszer­zési ár drágulását. Az előterjesztés alapján a szakmai Árjegyző Bizottság dönt és a döntésről úgy a kérelmezőt, mint az Árkormánybiztosságot értesíti. Ezzel a fél jogot nyer arra, hogy a drágulásokat az eladási árba bekalkulálja külön­­-os felszámítás nélkül, úgy azonban, hogy e drágulások sem a nagy-, sem a kiskereskedelemben haszon tár­gyát nem képezhetik. Erre a kiskeres­kedő vevőt külön is figyelmeztetni kell. 2. Az így kialakult fix tételhez ter­mészetesen ugyancsak külön felszámítás nélkül bekalkulálható a márka­drágulás 2 és fél százaléka, az áremelkedésre és ennek vámjára eső teljes forgalmiadó, valamint a régi beszerzési árra vonat­kozó forgalmiadó-különbözet. 3. A kalkulációért, a kalkulációs téte­lek helyességéért a felelősség az Ál­­kotmánybiztossággal szemben termé­szetesen továbbra is a cégeket egyénileg terheli. Gyémántpiac hírei A Nemesfémipari Közlöny megírta, hogy a háború következtében az angol birodalom nyers gyémánt termelvényei Amerikába kerültek ki és az Egyesült Államok most rendezkedik be a gyémánt­csiszolásra. Ennek az Amerikában új iparnak a bevezetése azonban nagy ne­hézségekbe ütközik, mert nincsen ele­gendő szakemberük. Egy német kimu­tatás szerint a világon 26.000 csiszoló­munkást tartanak nyilván, az utóbbi években azonban csak 12.000 munkás ta­lált elhelyezkedést az iparban, 1940. év­ben pedig már csak 9000 munkásnak lett volna dolga, ha a belga és holland csi­szolóüzemek dolgoztak volna. A háború következtében természetesen a gyémántszállítás is nagy nehézségek­kel jár. Ma a világ legnagyobb gyémánt­termelő állama a Belga Kongó, amely 1938. évben több mint hétmillió karát gyémántot termelt és Angola, amely hatszázötvenezer karátot, továbbá Bra­zília, amely egyszázötvenezer karát gyémántot termelt, a gyémánt termelé­sének csak egy részét tudta Ameriká­ban elhelyezni, ahol főképen a hadi mű­szerekhez és egyéb hadiszerszámokhoz szükséges nyersgyémántot keresik. Bár a nyersgyémánt kereslete igen erősen felszaporodott, a múlt évi negyvenmillió dollár értékű termelésnek csak egy­negyedrészét tudták felhasználni ipari célokra. A gyémánttermelő üzemek tehát nagy készletekkel rendelkeznek s ezek­nek a készleteknek az elhelyezéséről egyelőre beszélni sem lehet legfeljebb majd csak akkor, ha az Egyesült Álla­mokban megalakul a már tervbe vett új gyémántszindikátus, amely nemcsak az áru feldolgozása, hanem az elhelyezése szempontjából is megfelelő intézkedése­ket fog tenni. Az érdekelt körök remélik azonban, hogy a háború befejezése után ismét Belgium és Hollandia veszi kezébe a gyémánttermelés feldolgozásának irá­nyítását, addig pedig nem szeretnék a bányák és lelőhelyek termelvényeit piacra dobni. A menekült iparossegédek munkakönyve Erdély egy részének visszacsatolása óta egyre gyakrabban jelentkeznek az ipartestületeknél menekült iparossegé­dek és más ipari munkások azzal a ké­relemmel, hogy számukra szakmunkási, vagy éppen segédi minőséget feltüntető munkakönyv állíttassák ki. Ezek közül nagyon sokan más igazolást, mint a rendőrség által kiadott jelentkezési iga­zolványt, nem tudnak felmutatni és szakképzettségük igazolására vagy sem­miféle irattal nem rendelkeznek, vagy olyan, a román hatóságok által kiállított munkakönyvük stb. igazolásuk van, van, amelyből a magyar törvények vo­natkozó rendelkezései által előírt módon szakképzettségük nem állapítható meg. Akik a szakképzettségre vonatkozó okmányokat felmutatni nem tudják, arra hivatkoznak, hogy irataikat mene­külés közben elvesztették, vagy hogy a románok, midőn a határon áttették őket, elvették írásaikat. Az ipartestületek egy része úgy ol­dotta meg a kérdést, hogy a hatáskörébe tartozó esetekben egyelőre „ideiglenes igazolványt” s nem munkakönyvet ad ki az ily menekültek számára. Ez az iga­zolvány hat hónapi érvényű. Szövegében foglaltatik az, hogy a munkakönyv ki­állításához szükséges okmányok hiánya miatt állíttatott ki az igazolvány beje­lentési kötelezettség mellett addig, míg a munkavállaló szabályszerű, a szakkép­zettséget is igazoló munkakönyvet sze­rezhet. Mivel az ily esetek jelentős részében, különösen a már hosszabb szakbavágó gyakorlattal rendelkező segédek és szak­munkások ennek az ideiglenes igazol­ványnak alapján nem kerülhetnek abba a munkabércsoportba, mely őket állítá­saik szerint megilletné, valamint, mert ezek részére előbb vagy utóbb mégis ki kell állítani a végérvényes és a korábbi szakbavágó gyakorlatot is feltüntető munkakönyvét, felterjesztésben kérte az IPOK az iparügyi minisztert, hogy e tárgyban a viszonyoknak megfelelő ren­deletet bocsásson ki. Egyben aziránt is a miniszter intéz­kedését kérte az IPOK, hogy a román munkakönyv, munkaigazolvány, mester­igazolvány, segédlevél, tanoncszerződés mily elbírálás alá esik, illetve, ha ezeket a románok az érdekeltektől elkobozták, mi a helyes eljárás újabb ilyen igazol­ványok esetleges kiállítása tekintetében. 3 FELHÍVÁS VIDÉKI KARTÁRSAINKHOZ! Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a szakmai fázisadó bevezetése technikai akadályok miatt kevés kése­delmet szenved, tehát január 1-én nem léphet életbe. Azért ezúton is felhívjuk a vidéki érdekeltek figyelmét arra, hogy az 1941. évi átalányösszeg megállapításához bruttó forgalom tételeként nem szerepelhet az aranynapló. Ott, ahol az arany­napló adatait is figyelembe akarja venni a helyi forgalmiadó-hivatal, ez ellen tiltakozni kell s ha a tiltakozás nem használ, a Pénzügyminisztériumhoz kell panasszal fordulni. Az idevonatkozó beadványt 2 P-s okmánybélyeggel ellátva a Szövetség titkárságához küldjük be. A KARÁCSONYI VÁSÁR kedvelt cikkei közé tartoztak a világhírű Jung­­lians álló-, ébresztő­-, fali-, konyha- és irodaórák, melyekbő­l egész éven át nagy választék kapható Hubert Józsefnél, Budapest, IV., Károly király­ út 18. sz. alatt.

Next