Nyomda-és Rokonipar, 1922 (12. évfolyam, 13-24. szám)

1922-07-01 / 13. szám

V/ „ , f —­fy ^wmw? N/ U 7 T­­VJ fQfffl '“’XII. évfolyam (js­Zy Budapest, 1922 július 1 szám/ mimiiiiimiiiiiimiiiinmiiiMiíiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimuniiiiiiiiiiiniitiiiiniiiiinimiiiimtuMiMininiiniiiiiniiiiiiiiiniiin...muimmnmnmtmimmm­­mtmnTHmnmmmdiJW NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDÁI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTÖI, KÉMI­­GRÁFIAI, KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETI KÖNYV ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MEGJELENIK MINDEN HÓNAP fcjl Bfiügjfef fi fi I fi Dl I fi KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, n­1-ÉN ÉS 15-ÉN :: PfiVil HMM LHIJH V., MÁRIA VALÉRIA-U. 12.1.4. A közgyűlési bankett. Felejthetetlenül szép estét rendezett a társaskör múlt hó 28-án a saját, valamint a főnökegyesület közgyűlése alkalmából, melyet még bensősége­sebbé és melegebbé tett az a körül­mény is, hogy egyben ünnepeltük Tranger József kollégánkat, egye­sületünk és a társaskör alelnökét, amiért a legfelsőbb elismerésben részesült, kereskedelmi főtaná­csossá neveztetvén ki. A mi köztudomásúan demo­kratikus világnézetünk perkorres­­kál mindenféle cimbórságot, de amikor ilyen embert ér kitünte­tés, abban a munka megbecsü­lését látva, örvendünk. Nem ér­zem magamat hivatva, de képe­sítve sem arra, hogy Tranger József érdemeit kellőképpen mél­tathassam, mert azok régen túl­nőttek azokon a kereteken, me­lyeken belül kizárólag a ma­gunkénak vallhatnánk őt. Az ő univerzális tudása jóval túl a grafikai iparon is megnyilvánul. Hogy egyebet ne említsek, a vámpolitikai központnál kifejtett működésével az egész hazai iparnak és kereskedelemnek fel­becsülhetetlen szolgálatokat tett. Kétségtelen, hogy munkásságá­nak javarészét a grafikai iparnak szentelte és ezért nem mehetünk el megemlékezés nélkül kitünte­tése mellett Tranger Józsefet nem a születési előjog, sem a protekció juttatta a magas mél­tósághoz, hanem önzetlen mun­kálkodása a közért és így való­jában self-made-man­­. A városligeti Gundel-vendéglő díszterme teljesen megtelt a gra­fikai ipar elitjével, de nagy szám­ban voltak képviselve a szakmán kívül állók is, kik szintén részt kértek a mindenki által becsült Tranger József ünnepeltetéséből. Az első fogás után Schwarz Félix, a főnökegyesület elnöke állott fel szólásra nemes veretű szavakban emlékezett meg az ünnepelt érdemei­ről, kiemelvén annak puritán jellemét, vasszorgalmát A mai idők — úgy­mond — nem alkalmasak bankettek rendezésére, úgy érezzük azonban, hogy ez az esemény még a mai rezig­nált állapotunkban is össze kell hogy hozzon bennünket Ugyancsak meleg szavakban emlékezett meg Kohl Ferenc kartársunk kereskedelmi taná­csossá történt kitüntetéséről is és fel­kérte jelenlevő fiát, hogy tolmácsolja édes­apjának mindnyájunk jókíván­ságát. Ezután Péter Jenő társelnök ked­vesen poetikus hangon köszöntötte Trangert. Gyermekkorunk szép évei tárulnak szemeink elé, —­ mondta — amint bámulva néztük a Rigler-üzlet kirakatüvegei mögött elhelyezett „Cas­­tell“-ek és „Koh-i-noor“-ok tömegeit, a különféle füzetek és képek kalei­­deszkópszerű változatait és áhítva gondoltunk arra a férfira, aki mind­ezeket teremtette. Elek Emil a társaskör nevében üdvözölte a kitüntetettet formás be­szédben. Míg a külföldön — mondta többek között — a grafikai ipar műve­lői között se szeri, se száma azoknak, akiket legfelsőbb elismerésben része­sítenek, addig nálunk ünnepszámba megy, ha néha-néha egyet kiemelnek közülünk Helyes érzékkel választották ki az illetékesek Tranger Józsefet, aki méltán érdemelt kitüntetést. A Nyomda- és Rokonipar megbízá­sából Kellner Albert, egyesületünk alelnöke,gratulált rendkívül szelle­mesen az ünnepeknek, aki a lap alapítása körül fáradozott és a szerkesztő-bizottságban is ki­veszi részét a munkából. Braun Vilmos, a Grafikai Intézet igazgatója, a testvérválla­­latok nevében mondott ezután talpraesett beszédet. Székely Artur főtitkár szólt még a jelenvoltakhoz, emlékez­tetvén őket a másnapi köz­gyűlésre, illetve egyesületünk fontosságára, melynek működése mindig olyan intenzív és ered­ményteljes, amely mértékben tagjaink azt erkölcsileg és anya­gilag támogatják. A perspektívák - úgymond — olyanok, hogy a közeljövőben még fokozottabb erőkifejtésre lesz szükség és ép­pen ezért fokozottabb támoga­tásra lesz szükségünk a tagok részéről is. Végül Schwarz Félix elnökre emelte poharát. Tranger József állott most föl és a meghatottságtól látható elfogódottsággal köszönte meg az üdvözléseket. A tőle meg­szokott bonhomiával adta elő, mennyire nem kereste ezt a kitüntetést, sőt valósággal hada­kozott ellene, de végül mégis csak utolérte a „végzet“. „To­vábbra is az maradok, aki voltam eddig“ — fejezte be beszédét. Frenetikus taps és éljenzés követte Tranger szavait, bizony­ságául annak, hogy a nyomdász­társadalom őszintén becsüli és szí­vébe zárta. Befejezésül, általános kérelemre, N­e­u­f­e­l­d Dezső kartársunk,­ szelle­mes persziflázs kíséretében köszön­tötte Tranger Józsefet. Ezután még sokáig maradtak együtt kedélyes hangulatban a jelen voltak és csak későn oszlott szét a társaság az estély minden kellemességének emlékeivel. Heimter Kálmán, TRANGER JÓZSEF

Next