Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-08-01 / 15. szám

á. •qauzoAau qBUUOZSBq uaqjaja pjajzn jriu-B ‘SBp(B zb zb ZSa|ßatU UOqnfBqUniUi JOqqB ‘ZS3| fißn Z3 Bq § 'qaualpafq -ns bjbíoaiu qqefiuosaB[Bfia( Böua.unquoq b fißoq ‘ßasqnzs BJJE ZS3[ UI3U UE|B} JOjpjB S3 qBSSBqpBßoj |aSS3paßajaßaul jze fißoq hUBjfnfiu jfiuainjjsatiaj qqof [»uiiu. ‘qqBUB|Ejsi?0oj ~pj pamui qauqiojapuajßam qauazzaqafißj ‘sp [auqaqafißa ap ‘[auqasajoq b qcsaiuau qassajaAjaj a|apa; uapupui qojeieqiuniui jjazßaAja zb fißoq ‘qRiqtqnqieq joqiui ‘pof fiam qqtjopuoq -iub| -ub(b qouBAiq aqauqafißy saaizs uiiojefifteq qapzsij ibuiuioi -Eq|e za jafipui 'jeuio[eqp zb jzb ja uiopEqpBßqBq uiajq “uoffpf aqzsaj jjo} e a; zsafia zb fißoq 'qafuajjoj fißn ßpp -uiut jeqa; saAopq y -jei iBfiuripjjeq trae 'qauxa aiadazoq a| zsaßa zb qozß fißoq ‘pq qiAO| fißn jaqaAi jjgj e fißoq 'qpuaj -jojfiaui uBaqßfio "uaqjaznj fißa qBUUEA si qaAt jjgj jjaqaiu qaAi zsaßa uaqfi[aiu 'uaqpasa uBfqo jefBqunui pjoqAfiupq b gaqjifiuuqqßara si |3A3;a|3Atim saAoptqi b zsßpuiofiu y ■qBujBUzsBq jauas^joq qaAfiugq moraj qesa jsaznjeßjed<; -jaAfiuoq b qiznj (bjiszbB) aijaAOzspzrq joqqs ‘uafißap spjjej sazry b fißoq ‘qpfuBAiq pzB bjj ‘sazrijjojp b qquoqufiß lausaznjBUjaa y qruaq Bqeuojoq OOO'ÖI bjb isaznj qaujazrij jjomofiu ucsojided Bbjsba b lEuojoq (MYZI bjb isaznj b qaujaznj youiofiu uosojjded sapuaj ai 000l •qrzoqBA bjb (sezojapuayoq) saznj b Joq -uafqi ‘Jiizsaq uosojided qqeßEjsEA jaznj fi[auiB|BA loqimy qaj 5fBjiB|Bj mau fiam fipdeu re ui b ja daß ojjej aqqojo zb — souíbs — jjayn "zsaj sadaq UBqB[Bj]Bfißa bjjb souop(E[nj qaqapia zb UBqBfiuBiq aqojqajejjEj opueppjoj ajja zb ‘iiaqaui qEJBEqiumu osopo ibui b sniBfißn Bq ‘pujojpd qaq [síin jzb URjfqoj ^auiiu ‘qi[BA BUUBiJEjBqjBUzsEq uasalpj daß e JoqiuiR ‘opa jjb Joqqe fqauiB ‘[ajaj isppRiq fißeu b zb aqafofiuadjas ßa|iaui b qisa ireqqesofqns pBqqos ßam jauua 3Q qaq lupojod si [aqqazsaj -jßqjB qqe[n safißa s iubjjbj ireqJBqoi ‘puBjiABf jzb fißoq sa qij -moj si ja daß b [BUKpBpBuzsEq souojfqoj qsuuB fißoq ‘bjjb qBiqopuoß mau usqos jjapam SBjBßojfBq 0|ea uadaß y qazzaq jram ‘iuzaßaA[a apaA qunpnj UBqqBSJofiß [cqqos jBqunmßam -oj fißoq ‘zb qqBqupßap qaudaß ojBfiojÍBq b afiuo|3 •qfpoj -quafißaiq paAaßasqqq tsbjjr; uaqmazn sa isazjazsaq qadaß b BuzsEq sapamjajqqoj b ‘|3zzaq jram ‘mjBqnpojd qunpnj jaqqoj peqqos uadaß b fißoq ‘qBUUB bjbobp jjarn ‘fißa uaquopnq bjb qaufqam ‘jtizsaq jBABqunm izaq uaqjasauana iqizßaA jjnfißa 681 -opomm d S3 }3ZSdfO)/<u(uoy v : puoui<$isz zsdAdtf 081 mert ez a fűzésnél könnyebben nyitható ki, mint a tört iv. Ä háborút megelőző évben egy 10 íves hollenderezett oktáv munkának az önköltsége 19 K 70 f volt; ma pedig 513.740 koronát tesz ki, vagyis a békebelinek körülbelül 2600-szorosát. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy egy brosúráért akkor 1000 részenkint 3 koronától 3 korona 20 fillérig fizettek, következésszerüen annak ma 78.000, illetőleg 83.200 koronába kellene kerülnie. Mégis mit látunk ezzel szem­ben? Äzt látjuk, hogy ma 60.000 koronáért készítenek ilye­neket s a legritkább esetben lehet 80.000 koronás árról hallani. Felmerül tehát itt a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka? Szerény véleményem szerint az, hogy szakmánkban je­lenleg igen kevés a munka s ebből kifolyólag kartársaink megragadnak minden alkalmat, .hogy, magukat munkával ellás­sák s ezért kénytelenek az árakat alaposan leszorítani. De hogy lehet azt megtenni, hogy valóban rá ne fizes­sünk, kérdezhetjük tovább. Úgy, hogy a kollacjonálást, préselést és stuccolást elhagyjuk s akkor az ezért a munkáért különben járó költséget sem kell felvennünk. Ez természetesen a munka rovására megy, amit rendes, lelki­ismeretes könyvkötő kerülni fog. Ä fűzés után az ivek a faprésbe kerülnek, ahol azokat miegenyvezzük s mindaddig benne hagyjuk, míg az enyv rajta megszárad. Itt meg kell jegyeznem, hogy vannak könyv­kötők, akik a préseléstől eltekintenek s egyszerűen anélkül készítik a könyvet. Hogy ez mennyire árt a könyv külső csinjának, azt még a laikus is észre veszi, mikor a könyv külsejét bírálja. Száradás után az iveket a présből kivesszük s az egyes könyveket szétszedve, borítékba akasztjuk. Nem mulaszthatom el, hogy ki ne térjek a borítéknál és címlapoknál előforduló visszásságokra is. Megtörténik, hogy a fedél- vagy címlap sorai nincsenek úgy beosztva, hogy 188 Révész Zsigmondi A könyvkötészet és a kalkuláció. 181 oo 00 ■-* cr p P TU' •O O ffo. M Q3 N «H­­ÍH <J p, P - ^ h— sT5» P . i “ Co O N a. § S a­pj. Q, K ^ll £: ja CT* o•t

Next