Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-07-15 / 14. szám

1926 julius 15 NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 3. oldal Grimm Vince. Adatok a magyar litographia történetéhez. Irta: Dr. Bevilaqua Béla, a m. kir. Hadtörténelmi Muieum adjunktusa. Grimm Vince (1814—1874. január 16.) pesti »kőnyomó« és műkereskedő, a magyar litho- graphia egyik úttörője volt. A Kossuth-kormány 1848-ban őt bízta meg a »Magyar Alladalmi Bankjegynyomda« vezetésével, mint ilyen, a Duschek Lajos »pénzügyér« minisztériumába beosztott miniszteri tanácsos volt. Nagyvonalú műveltsége, nyelvtudása, rokonszenves, szóki­mondó egyenes jelleme, páratlan becsületessége az események középpontjába emelték. A sza­badságharc s az utána következő emigráció messze idegenbe sodorta, de mindenütt meg maradt annak, ami volt: puritánnak és becsü­letesnek. A hetvenes évek elején törökországi bujdosásából visszajött Pestre. 1874 január hó 16-án halt meg magányosan és szegényen. A kerepesi temetőben levő sírját 1910 táján egy temetőrendezés kiürítette, igy tehát ismeretlen és jeltelen tömegsírban pihen a »szegény jó öreg Grimm«, mint barátja, U j h á z y Ferenc festő, a szabadságharc idején honvédfőhad­nagy, irta róla a Szépművészeti Muzeum irat­tárában levő emlékirataiban. * Származásáról a plébániák anyakönyvez, s a Fővárosi Levéltár iratai nem adnak felvilágosí­tást. Lehet, hogy rokona volt Grimm Rezső (1832—1885) Marastoni hires pesti festőisko­lájának tanítványa, aki szintén kőre rajzolt, hányatott életét a Lipótmezőn végezte. 1842-ben hangjegynyomdára kér és kap engedélyt. Ekkor már jónevü litográfus volt. A kőnyomással előállított színtelen és szí­nes mülapok ebben az időben kezdenek di­vatba iönni. Olcsóságuk s puhább rajzuk gyor­san, háttérbe szorítja a sokkal drágább, de vi­szont sokkal művészibb értékű rézmetszetet és rézkarcot, valamint a fametszetet. Ennek a jelenségnek gazdasági és társadalmi okai van­nak. A francia forradalom idején a polgárság szívesen vásárolta az olajfestményt pótló szín­ben nyomott angol és francia rézmetszeteket. Ezek első nyomai 1773-ra vezetnek vissza. A maguk idejében olcsó s a kevésbé tehetős osztályok által vásárolt dolgok voltak: a mű­vészet forradalmi demokráciájának termékei. Ma előkelő műgyűjtők igen nagy összegét ad­nak az 1773—1796 közötti időkből való első kiadású mülapokért, főleg a Cathérine Gaus- sier, Smith, Smitt, Decauvilliers stb. nyomdáinak termékeiért. Amint a könyvnyomtatás a XV. század végén a kultúrát levitte azokba a legalsó osztályokba, melyek nem tudták meg­fizetni a rendkívül drága, pompás kiállítású kéziratos könyveket, úgy a színben nyomott rézmetszet a művészetet népszerűsítette. Természetes, hogy az olcsóbb reprodukció a színvonal sülyedését is eredményezte. Ez a folyamat azonban tovább ment, még olcsóbb technikát keresett és talált a kőlap alkalma­zásában, ami 1830—1840 között lett általá­nossá. A kőtechnikát 1850 táján az acél­metszet váltotta le. A sok finomság ki­hozására képes rézmetszet (gravure, Kupfer­stich) a valamivel melegebb és sötétebb tó­nusú rézkarc (l’art noir — fekete műfaj, gra­vure en eau fort — kénsavval készült metszet, németül: Schabkunstblatt) után jött a meleg s puha tónusu kőnyomat, ezután a hideg, pon­tos acélmetszet. 1880 táján jelentkezik a foto- grafikus utón előállított klisé, majd az alu­minium, linoleum stb. technikák. Ez a művé­szet demokratizálódásának folyamata. A kő­nyomat megjelenése Magyarországon összeesik a társadalmi és politikai élet demokratikussá válásának korszakával, tehát az 1830—1840 közötti évekkel.* A polgári elem ekkor kezd Pesten is erősödni s a művészettel szemben igényekkel lép fel. Rengeteg illusztrált folyó­irat, főleg irodalmi mellékleteket adó divat- lap jelenik meg, melyek az akkori nevezetes, társadalmilag szereplő írók, művészek, politi­kusok arcképeit közlik.. Ezek kőnyomatai ren­desen Bécsben készültek. A Pesti Divat- 1 a p 1844-ben (307. lap) valóságos diadallal közli, hogy mellékletei ezentúl nem Bécsben, * A litographia tulajdonképeni feltalálója a müncheni szár­mazású Senefelder, aki 1818-ban adta ki „Lehrbuch der Litographie“ c. alapvető munkáját. Mülapokat már 1796- j ban nyomott. Elsőnek a franciák kapták fel, Daumier és 1 Gavarni, a világhíré rajzolók népszerüsitették az uj tech­nikát. Róla nevezték el a pesti S e n e f eJl d e r-egyletet. tOSITO * IIMlifít * □□oaaDaDnoDDDaoanGDOonoaoDünQaDDQoaüQDDDDDaao ‘Uefefon : József 148-43 és József 148-44 ßorideux Gfj. és fjávsa a világ legrégi66 nyomdafesték-gyára íIroda és raktár: ^Budapest, tV.t Ferenc József rakpart 27 Qyár: íBudafokon. ^Különlegességek: c.Tfáromszinnyomó- és fcönyvkölő- festékek. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ SÜRGŐSEN ELADÓ 1 drb könyvnyomdái gyorssajtó. Kaiser gyártmány 63x95 cm. nyomófelülettel. 1 drb kőnyomdai gyorssajtó. Faber & Schleucher gyártmány 63x95 cm. könagyságra. 1 drb vágógép 82 cm. széles. Krause gyártmány. 1 drb tűzőgép lábhajtásra. Brehmer gyártmány. 1 drb dombornyomóprés kézi és motorhajtással. Krause gyártmány. Minden géphez megfelelő erősségű motor van. Szedöszekrények, asztalok, fényképező készü- 12-14 lékek és tárgyak igen jutányos áron kaphatók. ÖZV. STEINLEINNÉ ÉS FRANK GRAFIKAI SZAKÜZLET Budapest, VI. Gróf Zichy Jenö-utca 6. Telefon: L. 985-02 hanem Pesten, Grimm Vince »magyar nyom­tatónál« fognak készülni, »kinek nyomatjai tsak olyan jók, mint a Bétsiek.« Mutatóba leközölte Czuczor és Rózsavölgyi kőnyomatu arcképeit, melyeket B a r a b á s Miklós, a hi­res magyar rajzoló után maga Grimm készített. A két nyomat kiállítása tényleg elsőrangú. Grimm 1843-ban megnyerte a Pesti Ipar­mű k i á 11 i t á s bronzérmét. E kiállítást Kos­suth kezdeményezésére tervezte a Magyar Védegylet, mely az akkori osztrák és cseh iparral szemben a gyermekkorát élő magyar ipart kívánta fejleszteni. A mozgalomhoz a fejedelmi vagyonú magyar főur, gróf Batthányi Kázmér, a szabadságharc forra­dalmi kormányának későbbi külügyminisztere járult hozzá bőkezű anyagi támogatással. Olyan volt ez a szervezkedés, mint az 1905-ben, a véderőviták idején keletkezett emlékezetes Tu­lipán-mozgalom. A bécsi kormány rossz szem­mel nézte a dolgot, mert pl. egy pesti litho- grafiai intézet érvényesülése feleslegessé tehette a bécsi behozatalt. Grimm, mint mondottuk, 1842-ben kőnyo- másu kottanyomásra is berendezkedett. Ez is fontos újítás volt a hangjegyipar terén, mert hamar kiszorította a rendkívül költsé­ges rézmetszetü kottát. 1790 óta ugyanis Weigand és Kopp pesti cég kiadásában jelentek meg rézlemezzel nyomott hangjegy­füzetek, a polgári lakosság azonban ezeket igen nehezen tudta megfizetni. A kőnyomatos kotta ezeknél természetesen sokkal olcsóbb volt. Grimm imüintézete a Zöldkert-utca sarkán állott, vagyis a mai' Reáltanoda-utca és Egye­tem-utca sarkán, a Pesti Hazai Takarékpénztár belvárosi intézete helyén. A Zöldkert-utca nevét a ferencrendiek ottani kertje után kapta, ebből alakították a régi egyetemi füvészkertet, mely innen szorult ki a mai Ullői-ut végére, hol is 1907-ben az uj klinikák zsugorították össze mai kis területére. Üzlete a régi Uri-utca (ma Váci-utca) s a pest-ibudai hajóhidhoz vezető Nagyhid-utca (ma Deák Ferenc-utca) sarkán, tehát a Pesti Hazai Takarékpénztár palotájában, a Laczkó testvérek ékszerüzlete helyén állott. Ez az üzlet tulajdonképpen u. n. »ipari iroda« (Industrie-Comptoir), vagyis m ü- kereskedés volt, ahol festmények, szob­rok, apróbb műtárgyak, régiségek, kották, hangszerek, főleg zongorák, valamint ecsetek, festék, rajzpapir stb. is' kaphatók voltak. Grimm irodalmilag is működött. Szellemes és gyilkoló gúnnyal irt a titkos utakon járó osztrák politika, főleg a Zsófia főhercegnő által szított aknamunkák ellen. írásai sok finom­ságot, felvilágosodoítiságot, főleg előkelő és alapos műveltséget mutatnak. Heine és Vol­taire hatása érzik meg rajtuk, emellett min­dig eredetien hatnak,* Kitűnő sakkozó volt. Megnyerte a pest­párisi levelezőjáték első diját (v. ö. Győri Sakktornakönyv Győr, 1925. »Galgóczy Fe­renc: A magy. sakkozás és a m. sakkiro­dalom története.« c. fejezet). Sokat utazott*, bejárta egész Európát. Mint pesti polgár, né­met anyanyelvén kívül kifogástalanul beszélt s irt magyarul, franciául, angolul, törökül és olaszul. A szabadságharc kitörésekor Kossuth a bankjegynyomda igazgatójául nevezte ki mi­niszteri tanácsosi rangban és fizetéssel. A bankjegyek kliséit ő és Tyroler József litográfus* rajzolták. Grimm fontos megbíza­tása után üzletével felhagyott s azt egy T r e i c h 11 i n g e r nevű vagyontalan zenész­nek, a régi Nemzeti Színház gordonkásának gondjaira bízta. Miniszteri tanácsosi fizetése évi 2500 frt. volt. Munkáját becsületesen végezte. A legnagyobb nehézségek között is tudott pa­pirt szerezni a bankjegynyomáshoz akkor, ami­kor a felvidéki papirmalmok már osztrák kézen voltak. A pénzügyminiszter, Duschek Lajos, akiről ma már bizonyos, hogy az osztrák kormány embere volt, Grimm munkája elé súlyos akadályokat gördített. Emlékiratai arról tanúskodnak, hogy az u. n. reformkorszak vezető férfiaihoz meleg és köz­vetlen viszony fűzte. Grimm a tanult iparos­ból az ország az ország szellemi arisztokráciá­jának sorába küzdötte fel magát. (Vége köv.) * Theorie der nützlichen Künste. Pest, 1849. Jellaschichiade Ein Heldengedicht Pest, 1849. u. az Leipzig, 1850. Az ö rajza Petőfi „A helység kalapácsa“ cimü kötete 1847. évi első kiadásának címlapja is. * Tyroler nagyapja volt az 1918. évi októberi forradalom­ban szerepelt Kéri Pál újságírónak. í

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék