Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1926-07-15 / 14. szám
1926 julius 15 NYOMDA- ÉS ROKONIPAR OSITO * NMKfít * □□oaaDaDnoDDDaoanGDOonoaoDünQaDDQoaüQDDDDDaao ‘Uefefon : József 148-43 és József 148-44 Borideux Gfj. és fjársa a világ legrégi 66 nyomdafesték-gyára íIroda és raktár: ^Budapest, IV. Ferenc József rakpart 27 gyár: 1Budafokon. ^Különlegességek: c.T háromszinnyomó- és fönyvkötőfestékek. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ SÜRGŐSEN ELADÓ 1 drb könyvnyomdai gyorssajtó. Kaiser gyártmány 63x95 cm. nyomófelülettel. 1 drb kőnyomdai gyorssajtó. Faber & Schleucher gyártmány 63x95 cm. könagyságra. 1 drb vágógép 82 cm. széles. Krause gyártmány. 1 drb tűzőgép lábhajtásra. Brehmer gyártmány. 1 drb dombornyomóprés kézi és motorhajtással. Krause gyártmány. Minden géphez megfelelő erősségű motor van. Szedőszekrények, asztalok, fényképező készü- 12-14 lékek és tárgyak igen jutányos áron kaphatók. ÖZV. STEINLEINNÉ ÉS FRANK GRAFIKAI SZAKÜZLET Budapest, VI. Gróf Zichy Jenő utca 6. Telefon: L. 985-02 1 Grimm Vince. Adatok a magyar litographia történetéhez. Irta: Dr. Bevilaqua Béla, a m. kir. Hadtörténelmi Museum adjunktusa. Grimm Vince (1814—1874. január 16.) pesti »kőnyomó« és műkereskedő, a magyar lithographia egyik úttörője volt. A Kossuth-kormány 1848-ban őt bízta meg a »Magyar Alladalmi Bankjegynyomda« vezetésével, mint ilyen, a Duschek Lajos »pénzügyér« minisztériumába beosztott miniszteri tanácsos volt. Nagyvonalú műveltsége, nyelvtudása, rokonszenves, szókimondó egyenes jelleme, páratlan becsületessége az események középpontjába emelték. A szabadságharc s az utána következő emigráció messze idegenbe sodorta, de mindenütt megmaradt annak, ami volt: puritánnak és becsületesnek. A hetvenes évek elején törökországi bujdosásából visszajött Pestre. 1874 január hó 16-án halt meg magányosan és szegényen. A kerepesi temetőben levő sírját 1910 táján egy temetőrendezés kiürítette, így tehát ismeretlen és jeltelen tömegsírban pihen a »szegény jó öreg Grimm«, mint barátja, Ujházy Ferenc festő, a szabadságharc idején honvédfőhadnagy, irta róla a Szépművészeti Múzeum irattárában levő emlékirataiban. * Származásáról a plébániák anyakönyvet, s a Fővárosi Levéltár iratai nem adnak felvilágosítást. Lehet, hogy rokona volt Grimm Rezső (1832—1885) Marastoni híres pesti festőiskolájának tanítványa, aki szintén kőre rajzolt, hányatott életét a Lipótmezőn végezte. 1842-ben hangjegynyomdára kér és kap engedélyt. Ekkor már jónevű litográfus volt. A kőnyomással előállított színtelen és színes műlapok ebben az időben kezdenek divatba jönni. Olcsóságuk s puhább rajtuk gyorsan, háttérbe szorítja a sokkal drágább, de viszont sokkal művészibb értékű rézmetszetet és rézkarcot, valamint a fametszetet. Ennek a jelenségnek gazdasági és társadalmi okai vannak. A francia forradalom idején a polgárság szívesen vásárolta az olajfestményt pótló színben nyomott angol és francia rézmetszeteket. Ezek első nyomai 1773-ra vezetnek vissza. A maguk idejében olcsó s a kevésbé tehetős osztályok által vásárolt dolgok voltak: a művészet forradalmi demokráciájának termékei. Ma előkelő műgyűjtők igen nagy összeget adnak az 1773—1796 közötti időkből való első kiadású műlapokért, főleg a Catherine Gaussier, Smith, Smitt, Decauvilliers stb. nyomdáinak termékeiért. Amint a könyvnyomtatás a XV. század végén a kultúrát levitte azokba a legalsó osztályokba, melyek nem tudták megfizetni a rendkívül drága, pompás kiállítású kéziratos könyveket, úgy a színben nyomott rézmetszet a művészetet népszerűsítette. Természetes, hogy az olcsóbb reprodukció a színvonal sülyedését is eredményezte. Ez a folyamat azonban tovább ment, még olcsóbb technikát keresett és talált a kőlap alkalmazásában, ami 1830—1840 között lett általánossá. A kőtechnikát 1850 táján az acélmetszet váltotta le. A sok finomság kihozására képes rézmetszet (gravure, Kupferstich) a valamivel melegebb és sötétebb tónusú rézkarc (l’art noir — fekete műfaj, gravure en eau fort — kénsavval készült metszet, németül: Schabkunstblatt) után jött a meleg s puha tónusú kőnyomat, ezután a hideg, pontos acélmetszet. 1880 táján jelentkezik a fotografikus után előállított klisé, majd az aluminium, linoleum stb. technikák. Ez a művészet demokratizálódásának folyamata. A kőnyomat megjelenése Magyarországon összeesik a társadalmi és politikai élet demokratikussá válásának korszakával, tehát az 1830—1840 közötti évekkel.* A polgári elem ekkor kezd Pesten is erősödni s a művészettel szemben igényekkel lép fel. Rengeteg illusztrált folyóirat, főleg irodalmi mellékleteket adó divatlap jelenik meg, melyek az akkori nevezetes, társadalmilag szereplő írók, művészek, politikusok arcképeit közlik.. Ezek kőnyomatai rendesen Bécsben készültek. A Pesti Divat- lap 1844-ben (307. lap) valóságos diadallal közli, hogy mellékletei ezentúl nem Bécsben. * A litographia tulajdonképeni feltalálója a müncheni származású Senefelder, aki 1818-ban adta ki „Lehrbuch der Litographie“ c. alapvető munkáját. Műlapokat már 1796- ban nyomott. Elsőnek a franciák kapták fel, Daumier és Gavarni, a világhírű rajzolók népszerűsítették az új technikát. Róla nevezték el a pesti S e n e f eil d e r-egyletet. 3. oldal hanem Pesten, Grimm Vince »magyar nyomtatónál« fognak készülni, »kinek nyomatjai csak olyan jók, mint a Bétsiek.« Mutatóba leközölte Czuczor és Rózsavölgyi kőnyomatú arcképeit, melyeket Barabás Miklós, a híres magyar rajzoló után maga Grimm készített. A két nyomat kiállítása tényleg elsőrangú. Grimm 1843-ban megnyerte a Pesti Iparmű kiállítás bronzérmét. E kiállítást Kossuth kezdeményezésére tervezte a Magyar Védegylet, mely az akkori osztrák és cseh iparral szemben a gyermekkorát élő magyar ipart kívánta fejleszteni. A mozgalomhoz a fejedelmi vagyonú magyar főúr, gróf Batthányi Kázmér, a szabadságharc forradalmi kormányának későbbi külügyminisztere járult hozzá bőkezű anyagi támogatással. Olyan volt ez a szervezkedés, mint az 1905-ben, a véderőviták idején keletkezett emlékezetes Tulipán-mozgalom. A bécsi kormány rossz szemmel nézte a dolgot, mert pl. egy pesti lithográfiai intézet érvényesülése feleslegessé tehette a bécsi behozatalt. Grimm, mint mondottuk, 1842-ben kőnyomású kottanyomásra is berendezkedett. Ez is fontos újítás volt a hangjegyipar terén, mert hamar kiszorította a rendkívül költséges rézmetszetű kottát. 1790 óta ugyanis Weigand és Kopp pesti cég kiadásában jelentek meg rézlemezzel nyomott hangjegyfüzetek, a polgári lakosság azonban ezeket igen nehezen tudta megfizetni. A kőnyomatos kotta ezeknél természetesen sokkal olcsóbb volt. Grimm imaintézete a Zöldkert-utca sarkán állott, vagyis a mai Reáltanoda-utca és Egyetem-utca sarkán, a Pesti Hazai Takarékpénztár belvárosi intézete helyén. A Zöldkert-utca nevét a ferencrendiek ottani kertje után kapta, ebből alakították a régi egyetemi füvészkertet, mely innen szorult ki a mai Üllői-út végére, hol is 1907-ben az új klinikák zsugorították össze mai kis területére. Üzlete a régi Uri-utca (ma Váci-utca) s a pestibudai hajóhídhoz vezető Nagyhíd-utca (ma Deák Ferenc-utca) sarkán, tehát a Pesti Hazai Takarékpénztár palotájában, a Laczkó testvérek ékszerüzlete helyén állott. Ez az üzlet tulajdonképpen u. n. »ipari iroda« (Industrie-Comptoir), vagyis műkereskedés volt, ahol festmények, szobrok, apróbb műtárgyak, régiségek, kották, hangszerek, főleg zongorák, valamint ecsetek, festék, rajzpapír stb. is kaphatók voltak. Grimm irodalmilag is működött. Szellemes és gyilkoló gúnnyal irt a titkos utakon járó osztrák politika, főleg a Zsófia főhercegnő által szított aknamunkák ellen, Írásai sok finomságot, felvilágosodottságot, főleg előkelő és alapos műveltséget mutatnak. Heine és Voltaire hatása érzik meg rajtuk, emellett mindig eredetien hatnak,* kitűnő sakkozó volt. Megnyerte a pestpárisi levelezőjáték első diját (v. ö. Győri Sakktornakönyv Győr, 1925. »Galgóczy Ferenc: A magy. sakkozás és a m. sakkirodalom története.« c. fejezet). Sokat utazott, bejárta egész Európát. Mint pesti polgár, német anyanyelvén kívül kifogástalanul beszélt s itt magyarul, franciául, angolul, törökül és olaszul. A szabadságharc kitörésekor Kossuth a bankjegynyomda igazgatójául nevezte ki miniszteri tanácsosi rangban és fizetéssel. A bankjegyek kliséit ő és Tyroler József litográfus rajzolták. Grimm fontos megbízatása után üzletével felhagyott s azt egy T re ich 11 inger nevű vagyontalan zenésznek, a régi Nemzeti Színház gordonkásának gondjaira bízta. Miniszteri tanácsosi fizetése évi 2500 frt. volt. Munkáját becsületesen végezte. A legnagyobb nehézségek között is tudott papirt szerezni a bankjegynyomáshoz akkor, amikor a felvidéki papírmalmok már osztrák kézen voltak. A pénzügyminiszter, Duschek Lajos, akiről ma már bizonyos, hogy az osztrák kormány embere volt, Grimm munkája elé súlyos akadályokat gördített. Emlékiratai arról tanúskodnak, hogy az u. n. reformkorszak vezető férfiaihoz meleg és közvetlen viszony fűzte. Grimm a tanult iparosból az ország az ország szellemi arisztokráciájának sorába küzdötte fel magát. (Vége köv.) * Theorie der nützlichen Künste. Pest, 1849. Jellaschichiade Ein Heldengedicht Pest, 1849. u. az Leipzig, 1850. Az ő rajza Petőfi „A helység kalapácsa“ című kötete 1847. évi első kiadásának címlapja is. * Tyroler nagyapja volt az 1918. évi októberi forradalomban szerepelt Kéri Pál újságírónak.