Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-08-01 / 15. szám

1926 augusztus 1 NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 3. oldal Már nem, is panaszolják, hogy milyen áron hódítják el panaszttevőktől az »élelmes« kol­legák a munkáit, csak az a kérésük, hogy a hátrahagyott adósság kiegyenlítését segítse elő a »szerencsés« üzem, mely a lapot újabban készítheti. Hihetetlen! Az az üzem, amely az Egyesület ilyen közbenjárását nem hajlandó megszívlelni, 6-7 hét múlva maga is bűn­bánóan ugyanazt kéri az egyesületi irodától. Mi ennek a magyarázata? A kiadó adós marad X héttel az üzemben. Felkeres egy másikat és lobogtatva egy számra való összeget, mindent elér. Arat, szavahihe­tőséget, szóval mindent. Az új munkavállalóhoz hiába fordul az egye­sületi iroda: »Miért volt olyan könnyelmű az elődje«, ez a válasz. »Ö« nála — az új vállaló­nál — ez nem létezik. Ö nála előre kell fi­zetni. Úgy ám! Hét hétre reá pedig panasszal fordul az egyesületi irodához, mert négy szám árának a tartozásával új hajlékot talált a sajtótermék. Ez, ha nem is mindennapi, — nem akarunk túlozni, — de minden héten legalább egy vagy két eset adódik. Az árról, amelyen az üzemek az ilyen sajtó­termékeket vállalják, most nem beszélünk, ezt a tarifabizottság — reméljük — rövidesen nyélbeüti, azonban felhívjuk a kartársakat, hogy védjék meg egymást és követeljék, hogy új rendelőjük fizesse ki volt nyomdájánál tartozását. Gondoljanak az utolsó hónapok tanulságaira, ma neked, holnap nekem. Persze, ha ez a védelem meglesz, akkor a rendelő nem fog »előleggel« jönni és nem lesz a nyomdaváltoztatásból semmi. AUFENBERG GUSZTÁV WIEN, VII. ZIEGLERGASSE 39 Tel. 33-3-37. Sürg.-cim: Papiertechnik,Wien a legolcsóbban szállít mindennemű köny­vköté­szeti és dobozgyári valamint papír- és lemez­feldolgozó gépeket új és naszkált állapotban 10-15 Eladó nyomda 1 drb 84X64 cm. frankfurti gyorssajtó, 1 drb 40X28 cm. amerikai [taposó], egy 50 cm. Krause-féle kerekes vágógép, egy 42 cm. perforáló, 2 drb számozó, 6 drb regál, cca 5 mm betűanyag és 30 kg réziém­a. Megtekinthető Szigetváron a Szigetvári Könyvnyomda és Lapkiadó R­­ t.-nál. — v JOTTlTZ p/fPIf AjV­ilmos : Ptl QTQ;_C(ljW KOGRfl FIAI T7/\ /_ M/lly BUDAPEST. IV,KOSSUTH LAJOS UTCA 1 ____I----— telefon: J. 154-91 - Grimm Vince. Adatok a magyar litographia történetéhez. Irta: Dr. Bevilaqua Béla. a m. kir. Hadtörténelmi Múzeum adjunktusa. (Folyt. és vége) Mikor 1879 júliusában Görgey Windischgrätz herceg osztrák csapatai elől Debrecenbe vo­nult vissza s a forradalmi országgyűlés a kormánnyal együtt is oda költözött, Grimm is velük ment. Debrecen kiürítése, illetve az orosz előnyomulás után követte Kossuthot Szegedre, majd Temesvárra. A szerencsétlen kimenetelű temesvári ütközet (1849 aug. 9.) illetve a vi­lágosi fegyverletétel (aug. 13.) után a Szemere Bertalan miniszterelnök köré képződött mene­külő csoporttal Orsovára húzódott ő is. A bankjegynyomda vezetése, főleg azonban gyilkoló gunyu röpiratai miatt nem kerülhette volna el a bitófát. Menekülnie kellett. Augusz­tus 19-én Szemere Bertalan beavatta a többi menekülő előtt ismeretlen titokba: abba, hogy nála van a Budáról Debrecenen és Szegeden keresztül Orsovára hozott Szent Korona. A következő éjszakán az Ujorsova feletti Alb­on­­hegy lábánál, a Cserna bedőlt hídja s az or­sóvai templomi torony vonalában egy cserjés alatt elásták a Koronát tartalmazó vasládát. A bizottság tagjai Szemerén és Grimmen kí­vül Házmán Ferenc, volt budai városi fő­jegyző ,országgyűlési képviselő, a­ forradalmi külügyminisztérium osztályfőnöke és Sórodi- E­i­s­c­h­­ Ede, volt székesfehérvári főjegyző, külügyminiszteri tanácsos voltak. A ko­rona rejtekhelyéről Grimm készített tervrajzot. Augusztus 21-én Orsovánál átlépték a török határt. Szemere becsületszavára fogadta meg Grimnek, hogy angol útlevelével Konstantiná­­polyig viszi, ámde Widdinben­ formálisan meg­szökött a jóhiszemű Grimm elől: éjszaka a nyomorúságos török szálloda meztelen folyosó­­kövein alvó Grimmet átlépve, egy dunai bár­kán elsietett. Grimm a Widdinben gyülekező emigránsokhoz csatlakozott, mohamedán hitre tért, hogy a lovagias, nemeslelkű szultán, Abdul Medsid mint török állampolgárt megvéd­­hesse az emigránsokat háborús fenyegetések­kel kikövetelő osztrák kormány elől. Alávetette magát annak az ősi keleti szertartásnak, mely a muzulmán férfiakra 13 éves korukban kö­telező, nem mint az izraelitáknál a csecsemő­korban, éppen úgy, mint Bem tábornok is tette. A határ átlépésénél a velük együtt menekülő gr. Batthányi Kázmér külügyminiszterné, szül. Keglevich Antónia grófnő albumába a követ­kező megható német emlékverset írta, melyet szerény fordításunk igyekezett eredeti, régies formájában visszaadni: »A vándorbot kezünkbe’ már, batyunk vár összefűzve, előttünk áll a hosszú út. Honunkból ,im’ elűzve rálépünk. Nem tudjuk mi vár­ok, ránk ez útnak végén, elhagyva őt, a drága Hont, mely ápolt harcban s békén ... S most nincs egy szem, mely résztvevőn ejtne egy bucsu-könnyet, nincs egyetlen baráti kéz, mely üdvözölne minket. Mi elmegyünk, mert íme it az óra bucsuzóra. Elindulunk, nem várva már csókra, egy búcsúszóra. Nőt és gyermeket itt hagyunk s földet a szent Hazának. Mi vár reánk? Kétes jövő, nyomor, gond, honfibánat. Még sincs megtörve tetterőnk, mert megvan önbizalmunk! Ujjongjon csak bősz ellenünk, mi térdet még sem hajtunk! Hát elmegyünk, de a reményt s a harcot fel nem adjuk, szent szabadságért, szent jogért... vagy hős halálunk haljuk!« Widdinből a Perzsa öböl melletti Al­e­p­­p­o­b­a került, innen kinevezték a török szül­ő Házmán követte Kossuthot a kiutahiahi [kisázsiai] internáló táborba, innen New-Yorkba, majd Londonba került. Az emi­gráció alatt sokat nyomorgott: dohányültetvényeken­ volt nap­számos, majd Newyorkban vásári panorámás. 1867-73 között budai polgármester és orsz képviselő. Az ő javaslatára egye­sítették Pestet, Budát és Óbudát, a Pasaréten róla nevezték el a Házmán Ferenc­ utcát. Sórodi 1862-ben mint török ezredes elesett Bagdadnak a beduinok elleni védelmében.­táni bankjegynyomda igazgatójává. 1866-ban — mikor már amnesztiát is nyert — mint nyugal­mazott török államhivatalnok Pestre jött, hogy a Treichtlingernek hitelbe eladott üzlete ügyeit rendezze. Ez azonban cinikusan szemébe ne­vetett. Ugyanis az 1849-ben kötött jogügyle­teket 1850-ben új szerződésben kellett volna megerősíteni. Grimm Ázsiában volt, a szer­ződést nem újíthatta meg. Treichtlinger ki­használta az emigráns kényszerhelyzetét s ke­zét rátette a szabadságharc alatt a magyar ügyért koldusbotra jutott ember élete mun­kájára. Becsületes volt, s noha 18 éven át két ország bankjegyeit nyomta, oly szegény ma­radt, hogy kénytelen volt Konstantinápolyba visszasietni, nehogy török nyugdíját elveszítse. Ekkor találkozott Ujházy Ferenccel, szabadság­­harc korabeli barátjával, és pedig a Nemzeti Múzeumban. Jegyzeteiben — melyeket dr. Szentiványi Gyula, a Szépművészeti Múzeum főtitkára gyűjtött össze — ezt írja a találko­zásról: »Szegény jó öreg Grimm! Treicht­linger kinevette, semmit sem tudott elérni. Visszasietett Törökországba, nehogy nyugdiját elveszítse.« Úgy látszik, sikerült végkielégítést kapnia, mert 1872-ben — két évvel halála előtt — Pestre jött. Visszavonultan, agglegényi magá­nyosságban halt meg 1874 január 16-án. A Vasárnapi Újság röviden megemlékezett halá­láról. Azonban a kegyeletnélküli utókor sirját megbolygatta: mint fentebb mondottuk, isme­retlen tömegsírba került a »szegény, jó öreg Grimm.« Ez a magyar sors és a magyar be­csület jelképe. 1866 febr. 1-én egy 18 oldalas emlékiratot irt egy ismeretlen barátjához, valószínűleg ne­mes Mayerffy Sándor volt honvédszázadoshoz, melyben rendkívül érdekes és ismeretlen ada­tokat közöl a Szent Korona 1849 aug. 20 -i el­­ásásáról, Duschek Lajos pénzügyminiszternek Kossuth ellen folytatott szerepéről. Ezt az emlékiratot a Mayerffy család levelesládájában sikerült megtalálnunk és pedig a hires szabad­­ságha­rc korabeli Pilvax Károly pesti kávés —­ a Petőfi és barátainak törzskávéja — iratai között, kit a Mayerffy családhoz rokoni kap­csok fűztek. A kézirat a család adományából a M. kir. Hadtörténelmi Múzeum könyvtárába került. A M. kir. Hadtörténelmi Múzeum kezdésére mozgalom indult meg, hogy a kitűnő magyar kőnyomdász, a páratlan becsületességű hivatal­nok és bankjegynyomdai igazgató, a kitűnő író s a világhírű sakkozó pesti üzletének helyén emelkedő palotára emlékét megörökítő emlék­tábla kerüljön. Sírja eltűnt, még a tömegsír helyét sem ismerjük, koszorúnkat csak a mo­dern vasbetonház falára akaszthatjuk, melynek helyén a régi sárga ház állott, ahonnan a sza­badságharc szele a messze Ázsiába ragadta a becsületes magyar litográfust. Érdekes, hogy ugyanabban a házban (ma a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület palo­tája áll helyén a Váci­ utca s a Deák Ferenc­­utca sarkán) lakott 1867—1871 között a sza­badságharc méltatlanul meghurcolt, feddhetlen jellemű fővezére, Görgey Artur. És pedig élete legnélkülözőbb korszakában, mint élet­irója, Králik Lajos pozsonyi jogakadémiai ta­nár írja, szűkölködve. Budapest, 1926 VI. 25. * Ujházy Ferenc jónevű csendéletfestő volt. A késő öregsé­gében 1921-ben halt meg, mint az Érsek-utcai polgári fiúiskola nyugalmazott rajztanára. Hosszú öszszakállú, daliás termetű, jellegzetes aggastyán volt, akit igen sokan ismertek­­feltűnő megjelenése révén. A szabadságharc alatt sok harctéri vázla­tot készített, így a Lánc­hidat felrobbantani akaró Alnoch ez­­redes holttestéről (Főv. Múzeum) is. Nyomdavezetőnek nagy gyakorlattal biró akszidens- szedőt keresek, ki már hasonló állást betöltött. — Ajánlatok fizetési igény, eddigi tevékeny­ség megjelölésével Faragó Sándor könyv­nyomda és papiráruház Szolnok, cimre kérek

Next