Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-08-01 / 15. szám

1926 augusztus 1 NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 3. oldal Már nem, is panaszolják, hogy milyen áron hódítják el panaszttevőktől az »élelmes« kol­legák a munkáit, csak az a kérésük, hogy a hátrahagyott adósság kiegyenlítését segítse elő a »szerencsés« üzem, mely a lapot újabban készítheti. Hihetetlen! Äz az üzem, amely az Egyesület ilyen közbenjárását nem hajlandó megszívlelni, 6—7 hét múlva maga is bűn­bánóan ugyanazt kérj az egyesületi irodától. Mi ennek a magyarázata? A kiadó adós marad X héttel az üzemben. Felkeres egy másikat és lobogtatva egy számra való összeget, mindent elér. Arat, szavahihe­tőséget, szóval mindent. Az uj munkavállalóhoz hiába fordul az egye­sületi iroda: »Miért volt olyan könnyelmű az elődje«, ez a válasz. »Ö« nála — az uj vállaló­nál — ez nem létezik. Ö nála előre kell fi­zetni. Úgy ám! Hét hétre reá pedig panasszal fordul az egyesületi irodához, mert négy szám árának a tartozásával uj hajlékot talált a sajtótermék. Ez, ha nem is mindennapi, — nem akarunk túlozni, — de minden héten legalább egy vagy két eset adódik. Az árról, amelyen az üzemek az ilyen sajtó­termékeket vállalják, most nem beszélünk, ezt a tarifabizottság — reméljük — rövidesen nyélbeüti, azonban felhívjuk a kartársakat, hogy védjék meg egymást és követeljék, hogy uj rendelőjük fizesse ki volt nyomdájánál tartozását. Gondoljanak az utolsó hónapok tanulságaira, ma néked, holnap nekem. Persze, ha ez a védelem meglesz, akkor a rendelő nem fog »előleggel« jönni és nem lesz a nyomdaváltoztatásból semmi. AUFENBERG GUSZTÁV WIEN, VII. ZIEGLERGASSE 39 Tel. 33-3-37. Sürg.-cim: Papiertechnik,Wien a legolcsóbban szállít mindennemű köny vköté szeti és dobozgyári valamint papír- és lemez­feldolgozó gépeket uj és naszhált állapotban 10-15 Eladó nyomda 1 drb 84X64 cm. frankfurti gyorssajtó, 1 drb 40X28 cm. amerikai [taposó], egy 50 cm. Krause-féle kerekes vágógép, egy 42 cm. perforáló, 2 drb számozó, 6 drb regál, cca 5 mm betüanyag és 30 kg rézlénia. Megtekinthető Szigetváron a Szigetvári Könyvnyomda és Lapkiadó R.-t.-nál. — ü JOTTlTZ p/fPIf Aj Vilmos : Ptl QTQ;_C(ljW KOGRfl FIAI T7/\ /_ M/lly BUDAPEST. IV,KOSSUTH LAJOS UTCA 1 ____I---­— telefon: J. 154-91 ­Grimm Vince. Adatok a magyar litographia történetéhez. Irta: Dr. Bevilaqua Béla. a m. kir. Hadtörténelmi Muzeum adjunktusa. (Folyt. és vége) Mikor 1879 júliusában Görgey Windischgratz herceg osztrák csapatai elől Debrecenbe vo­nult vissza s a forradalmi országgyűlés a kormánnyal együtt is oda költözött, Grimm is velük ment. Debrecen kiürítése, illetve az orosz előnyomulás után követte Kossuthot Szegedre, majd Temesvárra. A szerencsétlen kimenetelű temesvári ütközet (1849 aug. 9.) illetve a vi­lágosi fegyverletétel (aug. 13.) után a Szemere Bertalan miniszterelnök köré képződött mene­külő csoporttal Orsovára húzódott ő is. A bankjegynyomda vezetése, főleg azonban gyilkoló gunyu röpiratai miatt nem kerülhette volna el a bitófát. Menekülnie kellett. Augusz­tus 19-én Szemere Bertalan beavatta a többi menekülő előtt ismeretlen titokba: abba, hogy nála van a Budáról Debrecenen és Szegeden keresztül Orsovára hozott Szent Korona. A következő éjszakán az Ujorsova feletti Allion- hegy lábánál, a Cserna bedőlt hídja s az or­sóval templomitorony vonalában egy cserjés alatt elásták a Koronát tartalmazó vasládát. A bizottság tagjai Szemerén és Grimmen kí­vül Házmán Ferenc, volt budai városi fő­jegyző .országgyűlési képviselő, ai forradalmi külügyminisztérium osztályfőnöke és Lórodi- E i s c h 1 Ede, volt székesfehérvári főjegyző, külügyminiszteri tanácsos voltak* Á ko­rona rejtekhelyéről Grimm készített tervrajzot. Augusztus 21-én Orsovánál átlépték a török határt. Szemere becsületszavára fogadta meg Grimnek, hogy angol útlevelével Konstantiná- polyig viszi, ámde Widdinben' formálisan meg­szökött a jóhiszemű Grimm elől: éjszaka a nyomorúságos török szálloda meztelen folyosó- kövein alvó Grimmet átlépve, egy dunai bár­kán elsietett. Grimm a Widdinben gyülekező emigránsokhoz csatlakozott, mohamedán hitre tért, hogy a lovagias, nemeslelkü szultán, Abdul Medsid mint török állampolgárt megvéd- hesse az emigránsokat háborús fenyegetések­kel kikövetelő osztrák kormány elől. Alávetette magát annak az ősi keleti szertartásnak, mely a müzülmán férfiakra 13 éves korukban kö­telező, nem mint az izraelitáknál a csecsemő­korban, éppen úgy, mint Bem tábornok is tette. A határ átlépésénél a velük együtt menekülő gr. Batthányi Kázmér külügyminiszterné, szül. Keglevich Antónia grófnő albumába a követ­kező megható német emlékverset irta, melyet szerény fordításunk igyekezett eredeti, régies formájában visszaadni: »Ä vándorbot kezünkbe’ már, batyunk vár összefűzve, előttünk áll a hosszú ut. Honunkból ,im’ elűzve rálépünk. Nem tudjuk mi vár óh, ránk ez útnak végén, elhagyva őt, a drága Hont, mely ápolt harcban s békén ... S most nincs egy szem, mely résztvevőn ejtne egy bucsu-könnyet, nincs egyetlen baráti kéz, mely üdvözölne minket. Mi elmegyünk, mert íme üt az óra bucsuzóra. Elindulunk, nem várva már csókra, egy búcsúszóra. Nőt és gyermeket itt hagyunk s földét a szent Hazának. Mi vár reánk? Kétes jövő, nyomor, gond, honfibánat. Még sincs megtörve tetterőnk, mert megvan önbizalmunk! Ujjongjon csak bősz ellenünk, mi térdet még se’ hajtunk! Hát elmegyünk, de a reményt s a harcot fel nem adjuk, szent szabadságért, szent jogért... vagy hős halálunk haljuk!« Widdinből a Perzsa öböl melletti A1 e p- p o b a került, innen kinevezték a török szül­* Házmán követte Kossuthot a kjutahiahi [kisázsiai] internáló táborba, innen New-Yorkba, majd Londonba került. Az emi­gráció alatt sokat nyomorgott: dohányültetvényeken'volt nap­számos, majd Newyorkban vásári panorámás. 1867-73 között budai polgármester és orsz képviselő. Az ö javaslatára egye­sítették Pestet, Budát és Óbudát, a Pasaréten róla nevezték el a Házmán Ferenc-utcát. Lórodi 1862-ben mint török ezredes elesett Bagdadnak a beduinok elleni védelmében. táni bankjegynyomda igazgatójává. 1866-ban — mikor már amnesztiát is nyert — mint nyugal­mazott török államhivatalnok Pestre jött, hogy a Treichtlingernek hitelbe eladott üzlete ügyeit rendezze. Ez azonban cinikusan szemébe ne­vetett. Ugyanis az 1849-ben kötött jogügyle­teket 1850-ben uj szerződésben kellett volna megerősiteni. Grimm Ázsiában volt, a szer­ződést nem újíthatta meg. Treichtlinger ki­használta az emigráns kényszerhelyzetét s ke­zét rátette a szabadságharc alatt a magyar ügyért koldusbotra jutott ember élete mun­kájára. Becsületes volt, s noha 18 éven át két ország bankjegyeit nyomta, oly szegény ma­radt, hogy kénytelen volt Konstantinápolyba visszasietni, nehogy török nyugdiját elveszítse. Ekkor találkozott Ujházy Ferenccel, szabadság- harckorabeli barátjával* és pedig a Nemzeti Múzeumban. Jegyzeteiben — melyeket dr. Szentiványi Gyula, a Szépművészeti Muzeum főtitkára gyűjtött össze — ezt írja a találko­zásról: »Szegény jó öreg Grimm! Treicht­linger kinevette, semmit sem tudott elénnf. Visszasietett Törökországba, nehogy nyugdiját elveszítse.« Úgy látszik, sikerült végkielégítést kapnia, mert 1872-ben — két évvel halála előtt — Pestre jött. Visszavonultan, agglegényi magá­nyosságban halt meg 1874 január 16-án. A Vasárnapi Újság röviden megemlékezett halá­láról. Azonban a kegyeletnélküli utókor sirját megbolygatta: mint fentebb mondottuk, isme­retlen tömegsírba került a »szegény, jó öreg Grimm.« Ez a magyar sors és a magyar be­csület jelképe. 1866 febr. 1-én egy 18 oldalas emlékiratot irt egy ismeretlen barátjához, valószínűleg ne­mes Mayerffy Sándor volt honvédszázadoshoz, mélyben rendkívül érdekes és ismeretlen ada­tokat közöl a Szent Korona 1849 aug. 20 ~i el- ásásáról, Duschek Lajos pénzügyminiszternek Kossuth ellen folytatott szerepéről. Ezt az emlékiratot a Mayerffy család levelesládájában sikerült megtalálnunk és pedig a hires szabad- sághairckorabeli Pilvax Károly pesti kávés —! a Petőfi és barátainak törzskávésa — iratai között, kit a Mayerffy családhoz rokoni kap­csok fűztek. A kézirat a család adományából a M. kir. Hadtörténelmi Muzeum könyvtárába került. A M. kir. Hadtörténelmi Muzeum kezdésére mozgalom indult meg, hogy a kitűnő magyar kőnyomdász, a páratlan becsületességü hivatal­nok és bankjegynyomdai igazgató, a kitűnő iró s a világhírű sakkozó pesti üzletének helyén emelkedő palotára emlékét megörökítő emlék­tábla kerüljön. Sírja eltűnt, még a tömegsír helyét sem ismerjük, koszorúnkat csak a mo­dern vasbetonház falára akaszthatjuk, melynek helyén a régi sárga ház állott, ahonnan a sza­badságharc szele a messze Ázsiába ragadta a becsületes magyar litográfust. Érdekes, hogy ugyanabban a házban (ma a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület palo­tája áll helyén a Váci-utca s a Deák Ferenc- utca sarkán) lakott 1867—1871 között a sza­badságharc méltatlanul meghurcolt, feddhetlen jellemű fővezére: Görgey Artur. És pedig élete legnélkülözőbb korszakában, mint élet­irója, Králik Lajos pozsonyi jogakadémiai ta­nár írja: szűkölködve. Budapest, 1926 VI. 25. * Ujházy Ferenc jónevü csendéletfestö volt. A késő öregsé­gében 1921-ben halt meg, mint az Érsek-utcai polgári fiúiskola nyugalmazott rajztanára. Hosszú öszszakállu, daliás termetű, jellegzetes aggastyán volt, akit igen sokan ismertek (feltűnő megjelenése révén. A szabadságharc alatt sok harctéri vázla­tot készített, igy a Lánc-hidat felrobbantani akaró Alnoch ez* redes holttestéről (Föv. Muzeum) is. Nyomdavezetőnek nagy gyakorlattal biró akszidens- szedőt keresek, ki már hasonló állást betöltött. — Ajánlatok fizetési igény, eddigi tevékeny­ség megjelölésével Faragó Sándor könyv­nyomda és papiráruház Szolnok, cimre kérek

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék