Nyomda- és Rokonipar, 1931 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2. [2.] oldal NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 1931 január 1 ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||illlllll!lllllllllllllllll!lllllllllllllllli:illlllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllll!lllllllllllll!ll!l!llllll!illllllllllllll!llllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIHIII Uj esztendőt talán sohasem vártunk még ennyire türelmetlenül és sóvárogva, mint a mostanit. Könnyebben, mintegy a felszabadulás érzésével, még sohasem búcsúztunk a régitől, mint az elmúlt esztendőtől. A búcsúzást, az elmúlt esztendő eseményeinek ismertetését, a régi szokástól eltérően, rövidre akarjuk fogni. Miért a fájó sebeket ismét érinteni? Hiszen nem jelentett az elmúlt esztendő részünkre mást, mint súlyos, meddő küzdelmet a puszta létért, óriási, heroikus erőfeszítést a fennmaradásért. S ebben az eresztenciánkért folytatott harcunkban tisztán a saját erőnkre voltunk utalva. Az elmúlt esztendő majd minden fázisa újabb és újabb terheket jelentett a mi iparunk részére, minden jogos kívánságunk, változást és könnyítést célzó kérésünk pedig a pusztában elhangzott jajkiáltás volt. Ne tekintsünk tehát vissza! Gondoljunk a bibliai intelemre s ne nézzünk hátra. Mert ha tisztán látjuk, hogy súlyos gondokkal, szorgalmas, fáradságos munkával mily rettenetesen lesújtó, szomorú eredményt értünk el üzemeinkben, úgy biztosan csóbálvánnyá válunk. Búcsúzzunk tehát ettől a szomorú óesztendőtől minél előbb! Búcsúzzunk sietve, gyorsan és röviden, mint az udvariatlan, kellemetlen és nem szívesen látott vendégtől. Annál nagyobb örömmel és hozsannával köszöntjük az uj esztendőt. Tarsolya még csukva, tartalma még titokzatosan ismeretlen — talán jót hozott a mi számunkra. Talán könnyítések, a közterhek enyhítése, jogos kívánságaink meghallgatása, panaszaink orvoslása — no és talán közmunkák is fognak ebből a tarsolyból kikerülni. Talán ez a tarsoly tartalmazza méltányos és kedvező elintézését számtalan — eddig ad acta tett — beadványunknak. Hisszük és reméljük, hogy rövidesen előkerülnek azok a régen várt intézkedések, melyek a hatósági üzemek konkurenciájának határt szabnak és a közmunkák kiírásánál, illetve kiadásánál a magánipart is figyelembe veszik. Fogadjuk tehát az ismeretlen jövevényt, az új esztendőt szeretettel és bizalommal. A mii célkitűzésünk pedig csak egy lehet: egyesült erővel tovább küzdeni iparunk jogos kívánságaiért, sérelmeink reparálásáért. Erősítsen bennünket ebben a küzdelmünkben az a tudat, hogy iparunk igen fontos missziót teljesít. Feledjük el a múlt esztendő minden félreértését, keserűségét, igazságtalanságát és igazunk tudatában összefogva, harcoljunk fennmaradásunkért. Soha még új esztendőnek nem volt oly könnyen megoldható feladata, mint a mostan beköszöntött új évnek: jobbnak lenni a réginél. Mert a rossz a mi iparunkban már régen elérte a superlativust, míg a javulás — az általános gazdasági helyzet javulásától függetlenül — egy kis megértéssel könnyen elképzelhető. Megértéssel: nyomdai munkák kiadásában, munkaalkalmak teremtésében, a nyomdaipar elviselhetetlen terheinek csökkentésében. Ennek a megértésnek a reményében kívánunk lapunk olvasóinak és barátainak egy jobb és eredményesebb új esztendőt. In. t. Knet Izidor válasza a „Tesz“-nek. A TESz Ipar- és Mezőgazdaságpártoló Szakosztálya a magyar nyomdaiparhoz körlevelet intézett, melyre Kner Izidor könyvnyomdája (Gyoma) levélben válaszolt. E levél tartalmát az alábbiakban teljes egészében közöljük: T. TESz ipar- és mezőgazdaságpártoló szakosztálya, Budapest. Köszönettel vettük CXXX/855/930. sz., e hó 9-én kelt becses soraikat, amelyekre a következőket válaszoljuk: Cégünknek sokévtizedes tradíciója, hogy a magyar áruk bevezetését a legmesszebbmenő módon támogatja. Már sok évvel a háború előtt egy ízben 5000 kis üveg tintát küldtünk szét ingyen az ország öszszes községi jegyzői hivatalainak azzal, hogy kérjük azt új tollal kipróbálni és tudomásul venni, hogy ezentúl külföldi tintát nem, fogunk szállítani. Az 1911—12. évekbenkir. közjegyző jelenlétében gyártattuk ki évi szükségletünket Poprádon és Péterfalván, saját vizjegyünkkel ellátva s egy csapásra szorítottuk ki akkori jelentős forgalmunkból a külföldi papirost. Most, a változott viszonyok között is elsők voltunk, akik erre a rendszerre ismét áttértünk s felhatalmazzuk önöket, hogy erre nézve a M. Kir. Kereskedelmi Minisztérium XV. ügyosztályánál, valamint a Diósgyőri Papírgyár Rt.-nál közvetlen információkat szerezni meg bíztassanak. Közvetlen bizonyítékául annak, hogy szakmánkban ezen a téren egy cég sem megy el olyan messzire, mint mi, bátrak vagyunk beküldeni legújabb papiros- és irószerárjegyzékünket, utalva az annak 2. oldalán közöltekre, valamint az 1929. évi szeptember 2-án kiadott körlevelemet és mintakollekciómat, amelynek költsége (habár az trónokat a Schuler-gyár ingyen, a gumiuikat a Szénássy-cég féláron adta), egyáltalában nem áll arányban az ezen cikkekben elérhető forgalommal sem. Bizonyítani tudom tehát, hogy ezen a téren tudom a kötelességemet és minden lehetőt elkövetek a magyar gyártmányok érdekében, ami nem különös érdem, hanem jól átgondolt önérdek és hazafias kötelesség is. A b. körlevelükben fölvetett kérdésben azonban különvéleményem van. Minden gondolkodás nélkül hajlandók vagyunk minden áldozatra minden olyan magyar cikk érdekében, amely fogyasztási cikk, amelynél tehát nem vagyunk megkötve semeddig sem s a szerzett tapasztalatokat minden tekintetben a leggyorsabban lehet érvényesíteni és a hibákat korrigálni. A legnagyobb óvatossággal kell azonban eljárni minden olyan dolognál, amely nem fogyasztási cikk, hanem az invesztíció alkotórészét képezi. Egy kevéssé átgondolt gépbeszerzés hosszú időre megbéníthat egy üzemet és annak versenyképességét rendkívül kedvezőtlen módon befolyásolhatja! Rendkívül fontos érdek tehát éppen a hazai ipar fejlődése érdekében, hogy minden üzem beszerzendő új gépeit minden mellékszemponttól és befolyástól mentesen úgy válogathassa meg, ahogy az a konkrét feladatnak és az üzemi viszonyainak éppen megfelel. Égig üzemi, ha csak kissé helyesen és szakszerű szempontok szerint van vezetve, valósággal eleven organizmus, amelynek megvan a maga fejlődéstörténete, vannak betegségei, amelyek nagy körültekintéssel gyógyíthatók. Az esetek legnagyobb többségében sorsdöntő kérdés az, hogy egy meglevő üzemhez vásárolt újabb gép formátuma, lényeges tulajdonságai, fordulatszáma, teljesítőképessége milyen. Felfogásunk szerint a gépet csak az válogathatja meg, aki az üzem összes gépeinek teljesítőképességével, hibáival, a kiegészítésénél felmerülő új szempontokkal és speciális üzemi feladatokkal tisztában van. Természetesen vannak esetek, amikor ezek a kérdések nem lényegesek, ezekre az esetekre teljesen elegendők a fennálló vámvédelemi által biztosított korlátozások. Ott azonban, ahol az üzemi vezetője ezen túlteszti magát és drágább áron is valamely külföldi gépet vásárol, tehát külön amortizációs terhet vállal magára, erre bizonyosan speciális oka van, mert enélkül semmisesetre sem tenné meg. A fennálló vámvédelmen túl való beavatkozást tehát, a magam részéről, túlzottnak, károsnak, sőt egyenesen fejlődésellenesnek és egy bizonyos szempontból veszedelmesnek is tartom. Egy olyan rendelkezésnek ugyanis, amely azt követelné meg, hogy bizonyos munkák csak magyar gépeken állíthatók elő, kihatása lenne a meglevő gépparkra is! Márpedig meglevő, használható gépek új gépekre való kicserélése, a mai súlyos tőkehiány mellett, kibírhatatlan teher lenne a nyomdaipar érdekelt üzemeire, de az érdekelteken kívül az egész iparra is, mert az áron alul piacra kerülő régi gépek megkönnyítik tőkegyenge kezeknek új üzemek alaputását. E téren például a németek már a használt gépek összevásárlásánál és megsemmisítésénél tartanak, amire mi persze nem is gondolhatunk, pedig ez a kérdés a szakma egyik legfontosabb problémáját képezi. E soraim a világért sém jelentenek bizalmatlanságot a fennálló magyar gyár gépeivel szemben, amelyeket közvetlen tapasztalatból ismerni szerencsém nincsen, de amelyekről jó információim vannak. Csupán azt jegyzem meg, hogy ma az egész külföldi nyomdagépgyártás is forrongásban van, minden vonalon érdekes új jelenségek mutatkoznak, amelyekkel a gyárak is számolnak és igen messzemenő módon igyekeznek alkalmazkodni az üzemek gyakorlati tapasztalataihoz. Éppen ezért minden külföldi gyárnak saját kísérleti nyomdája is van, ahol maga próbálja ki a gépeket. Sőt tudok olyan gyárról is, amelynek házinyomdájában ott állanak a konkurrencia gyártmányai is, hogy az azokon szerzett tapasztalatokat saját gépein érvényesítse. Hogy ezt hazai gyárunk megteszi-e, azt — őszintén szólva — nem tudom, pedig más után gépei fejlesztéséhez eljutni sohasem fog tudni. Tény az, hogy a külföldi gyárak egyre jobban igyekeznek a szériagyártás előnyeit érvényesíteni megrendelőik javára, mert más utón használható és megfizethető gépeket előállítani nem lehet. Utóvégre nem tehető fel az, hogy a hazai nyomdaipar animozitással viseltetne a hazai gyárral szemben. Ilyen állítást meg-