Nyomda- és Rokonipar, 1932 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-04 / 1. szám
m Budapest, 1932 január 4.Jar f&Üt 1. szám 3 3 2 XXII. évfolyam . ___. ^ ____ Mélypont felé. - Elmúlt egy év. - Béke a blokált üzemekkel. - Súlyosabb hitelfeltételek. - Tiszta őrület. - A nagyszebeni könyvsajtó. - Glosszák. - Változás a magyar nyomdagépgyártásban. - A Főnökgyesület om : hivatalos közleményei. - Szabályellenes beosztású levelezőlapokra vonatkozó intézkedések. - Vegyes. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN ÉS 15-ÉN. ~ TELEFON: AUT. 819-40 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. MÁRIA VALÉRIA-U. 12 lllllllllllllllllllllllllllll^^ NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDAI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTÖI, KEMIGRÁFIAI KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETIKÖNYV, DOBOZGYÁRI ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MUNKAADÓK LAPJA A jóslás már régen rossz mesterség hírében áll — nincs hitele. Különösen olyan jóslatnak, aminek különben nagyon örülnénk, ha megvalósulna és aminek teljesedését vágyva várjuk, nem adunk hitelt. Most azonban, — amint azt vezércikkekben, közgazdasági folyóiratokban, bankettekről szóló tudósításokban olvashatjuk, — másképp lesz. Igen neves közgazdasági tudósok, gazdasági szakemberek és ismert államférfiak álltak be a jósok sorába, ezek jóslatának talán mégis van valami alapja . Azt jósolják minden alkalomkor, hogy a most beköszöntő új év folyamán eléri a gazdasági válság a mélypontját és hogy azt pedig a viszonyok állandó javulása fogja követni. Említett közéleti nagyságok nyilatkozatai szerint már a következő évnek csak egy részét kell átnyomorogni, keresztül küzdeni és azzal vége az évek óta tartó és állandó roszszabbodásnak, jön a javulás, a világgazdaság visszatér a normális termelés medrébe. Ha ezek a jóslások nem abból származnak, nem abból a feltevésből indulnak ki, hogy így már úgy sem mehet tovább, ennek meg kell változni, akkor szívesen adunk hitelt nekik és türelemmel várjuk a jelzett idő eljövetelét. Egyelőre az öreg katona életfilozófiáját tartva szem előtt, aki mikor szolgálati idejének utolsó, nehezen várt részébe fordult az idő folyton forgó kereke, azzal vigasztalta magát: »ha mindennap szíjat hasítanak a hátamból, akkor is kibírom, míg letellik az időm . ..« Hát, mondjuk, hogy mi is kibírjuk. Olyan régen járjuk már az utat, amely mind rosszabbá válik, mind lehetetlenebb lett rajta a közlekedés, hogy annak a tudata, miszerint nincs messze az az idő, amikor túljutunk a járhatatlan részén, annyi erőt ad, hogy majd csak kibírjuk . . . Ezen a hosszú éveken át járt borzalmas úton, nemcsak a felszerelésünk rongyolódott le, nemcsak értékeink, melyekkel a világégés kezdetén még bírtunk, vesztek el, hanem lemaradt útközben legértékesebb erőnk, amelyet tömörülésünkből és ennek keretén belül fegyelmezettségünkből merítettünk. Az együvé tartozásból merítettük az erőt, amely a haladásunkat elősegítette és amely a boldogulás útján, az egymás megértése idején, nagy eredményeket tudott felmutatni. Szakmai fegyelmezettségünk erkölcsi köteléke felbomlott a súlyos esztendők alatt, mindenki a maga módja, elgondolása szerint járta az akadályokkal tele utakat, nem törődve, keresztezi-e más útját. Ment, elbotlott, ismét feltápászkodott, tovább ment, senki sem törődött vele, mint ahogy ő sem törődött, ha mellette valaki rászorult volna, hogy segítsen elhárítani valamely akadályt, amellyel, ha egyedül nem is, de többedmagával megbirkózott volna. Természetes, hogy egyedül nem rendelkezve annyi erővel, hogy megküzdjön a lehetetlen akadályokkal, helyzete folyton rosszabbodott. Egyesek kidőltek, a többi tovább küzd, vergődik ... És félő, hogy hiába sikerülne az itt még hátralévő nehéz részén keresztülvergődni, hiába érnék el azt a szakaszát, ahonnan már simán haladhatnánk, nem fogunk célt érni, ha nem fogunk össze, ha nem egy irányba, erőink összetevésével igyekezünk a közös érdek, közös cél felé, ki ne volna meggyőződve közülünk, hogy tömörülés nélkül nincs eredmény, nincs boldogulás a gazdasági életben. És mégis! Hiába a vezetők intelme, helyes iránymutatása: a széjjelhúzó szakmaütőket egy irányba terelni, egy és ugyanazon célkitűzéssel, a közérdeknek alárendelt fegyelmezettséggel vezetni — ami nélkül pedig nincs kilátás sikerre — igen nagy feladat. De ezzel, bármily nehéz, meg kell küzdenie a vezetőknek, ezt az ipar megmentése érdekében vállalni kell. Mert ha igaz az, hogy nincs már meszsze a javulás útszakasza, akkor nagyon fontos lenne, hogy idejekorán sorba állnának mindannyian, kik magukat a sokszorosítóiparhoz tartozónak vallják és várják fegyelmezettséggel a vezetők útmutatását. Ebben az iparban igazán furcsán hangzana arról beszélni, hogy egyesülésben rejlik az erő. Joggal rámutathatunk arra, hogy már két évtized előtt, mikor megteremtettük az első tarifánkkat, bebizonyította a szakma, hogy megértette és ki tudta használni a tömörülésben, az egyetértésben és fegyelmezettségben rejlő erőt. Széthúzással és meg nem értéssel végigküzdött évek bizonytalan, elmondhatjuk eredménytelen termelése után itt volna az ideje, hogy józan átlátással kezdjük összekovácsolni szakmánk hajdan olyan fegyelmezett tömörülését. Akik azt hiszik, hogy az általános gazdasági helyzet javulása egyedül rendbe hozhat mindent, és mi egyenként, üzemenként majd csak aratni leszünk hivatva, annyi termés nélküli esztendő után, azok nagyon tévednek. H Ha nem teremtjük meg egységünket, ha nem állunk össze fegyelmezetten, rajtunk az idők javulása sem tud oly mértékben segíteni, hogy úgy talpraállhassunk, mint ahogy azelőtt állottunk. Mert, hogy a pusztulás annyi rossz évét kibírtuk, csak annak köszönhetjük, hogy a gazdasági válság évei előtt megértéssel, egymás iránti bizalommal dolgoztunk és az egész szakma, mint egy együttes, haladt vezetőinek az útmutatása szerint a céltudatos termelés irányában. Haladt előre a gyarapodás, a gazdasági erősbödés jegyében, míg a világégés fegyelmezetten zárt sorait meg nem bontotta. A szakma vezetőinek ezidőszerint legégetőbb és legfontosabb feladata, hogy megteremtsék a kölcsönös megértést és bizalmat a szakmát űzőinek táborában. Hozza meg ennek sikeres megvalósulását az új esztendő. Székely Artúr: Mélypont felé. 1072/73 2 7 7 3 Magyarországi propagandái — csak magyar nyomdai termékkel. A Magyarországon terjesztett és külföldi üzemekben készült propagandatermékeket küldjük be a Főnökegyesületbe!