Nyomda- és Rokonipar, 1939 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2. oldal hogy egészséges együttműködés csakis a nyomdaipar törvényes jogainak teljes tiszteletben tartásával képzelhető el. Nélkülözzük azonban a kormányzati tényezők hathatós támogatását — ismét csak az előfeltételek megteremtésében — az úgynevezett háziüzemek munkálkodá­sát illetően. Ennél a kérdésnél, csakúgy mint a lapbeszüntetéseknél, nem arról van szó, hogy talán megoldhatatlan in­tézkedéseket sürgetnénk új munkaalkal­mak teremtésére, hanem csupán régi jo­gos munkaterületünk megvédését kí­vánjuk. A lapbeszüntetésekkel jelentékeny, folytatólagos és állandó munkaalkalmak­tól fosztatott meg a nyomdaipar s nem­csak hogy helyette újak létesítésére nincs kilátása, hanem az irodai és üzleti nyomtatványoknál is olyanok támadják munkaterületét, akiknek versenye sem az oly szükségesnek jelzett ellenőrzési szempontból, sem általános gazdasági ér­dekből nem kívánatos. Az úgynevezett háziüzemekről van szó, amelyeknek száma az utóbbi években minden jogos v­árakozás ellenére, nem hogy csökkent, hanem lényegesen emelkedett. Évek óta cikkezünk erről a kérdésről. Évek óta kérjük, követeljük ennek a régóta vajúdó problémának a megol­dását, sajnos — eredmény nélkül. Szinte érthetetlen előttünk, hogy amikor — a lapbe­szüntetések után méginkább — a legális, ellenőrzésre kötelezett nyomda­ipar napi 6 órán át sem tudja foglal­koztatni munkásait, amikor szinte állan­dóan az élen haladunk a munkanélkü­liség terén, ugyanakkor a háziüzemek altisztjei vígan dolgoznak — minden el­lenőrzés nélkül! — éjjel-nappal a leg­különfélébb nagyságú és típusú sokszo­rosítógépeken. Nem tudjuk megérteni, hogy amikor — igen helyesen! — szi­gorú képesítéshez, mestervizsgához, en­gedélyhez van kötve a sokszorosítóipar gyakorlása, ugyanakkor altisztek és por­tások, kisasszonyok és komptoaristák állítanak elő háziüzemekben »nyomtat­ványokat« s még mindig akörül folyik a vita, hogy többszázezerpengős munka­­mennyiség előállítása mellett ezek a gé­pek »sokszorosító« vagy pedig »irodai« gépeknek nyilváníttassanak. Aminthogy éppúgy érthetetlen előttünk, miért fog­lalkoznak megyei és városi hivatalok folytonosan ilyen sokszorosító gépek be­szerzésének gondolatával, holott mégsem lehet közömbös, hogy ilyen gépekkel egyenlőtlen v­ersenyt támasztanak éppen annak a nyomdaiparnak, amely nem­csak jelentékeny adófizető, hanem a szo­ciális terhek vállalásában is mindig elől­járt és üdv­ös példát mutatott. Új feladatok előtt... Amikor azonban a lapbeszüntetések folytán beállott válságos helyzetünkben a még megmaradt kicsiny munkaterüle­tünket fenyegető jogtalan támadások el­len kérünk és várunk segítséget a kor­mányzati tényezőktől, egyúttal teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy most azután igazában szoros együttműködésre és igaz szolidaritásra van szükség a mi körünkben, ha biztosítani akarjuk szép iparunk boldogulását. Mindenkit a fe­délzetre hívunk dolgozni, munkálkodni, segíteni a nyomdai közösség és így vala­mennyiünk egyéni érdekebeit. Megvédeni jogos munkaterületünket és új munkaalkalmakat teremteni — ezek a feladatok várnak megnagyobbo­dott országunk nyomdaiparára. Súlyos helyzetünk, az elénk tornyo­suló problémák parancsolóan megkíván­ják tőlünk, hogy jó szorosan fogjuk meg egymás kezét, segítsük egymást híven a régi nyomdászhagyományokhoz és ke­ressünk érintkezést mindazokkal, akik­nek munkássága közv­etlenül vagy köz­vetve kihathat iparunkra. Legközelebb álló fegyvertársaink, a lapkiadók, akikkel éppúgy szorosan kell együttműködnünk, mint külföldi kartár­saink. Hiszen csak a közelmúltban szá­moltunk be lapunkban arról az érdekes közös akcióról, amelyet Svájcban lap­kiadók és nyomdák együtt indítottak a különféle sokszorosító készülékek ver­senye ellen. S ezt az együttműködést nemcsak azért tartjuk nálunk is könnyen megvalósíthatónak, mert a mi nagyüze­meink közül is igen sokan napilappal rendelkeznek, hanem — amint ezt már oly sokszor hangoztattuk — azon az alapon is, hogy a lapkiadás érdekei igen sok vonatkozásban párhuzamosan haladnak a nyomdaiparéval. Gondoljunk csak vissza az 1937-ben megrendezett és fényes sikert aratott Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállításra, amikoris az elő­készítő tárgyalásoknál mindkét fél meg­győződhetett arról, hogy a közös célok megvalósítása érdekében milyen sok a tennivaló. Ugyancsak szoros együttműködést kell keresnünk a könyvkiadókkal, mert a nyomdaipar boldogulása szorosan össze­függ a magyar könyv sorsával. Szívesen és örömmel állapítjuk meg e helyen, hogy a közelmúltban már történtek bi­zonyos kezdeményező lépések, a könyv­piacot erősen zavaró és súlyos következ­ményekkel járó »okkáziós árleszállítá­sok« és »kiárusítások« körül is határozott javulás észlelhető, de a magyar könyv széleskörű megkedveltetése, a nyomta­tott betű eddiginél is erőteljesebb pro­pagálása terén még igen sok közösen elvégezhető feladat vár megoldásra. A jövőben minél gyakrabban kellene összejönnünk és eszmecserét folytatnunk reklámszakembereinkkel és grafikus mű­vészeinkkel is. Ma már régen túl va­gyunk azon a tévhiten, hogy »művészek és ötletkiagyalók ne kontárkodjanak bele a mi mesterségünkbe«, s ehelyett igen helyesen mindenki azt vallja a nyomda­iparban, hogy a reklámemberek és gra­fikus művészek minél erőteljesebb be­kapcsolódása jelentékenyen hozzájárulhat a munkaalkalmak szaporításához. El­mondottuk már a papírkereskedők üz­leti ténykedésével kapcsolatosan, hogy mindig produktív bekapcsolódásnak te­kintjük azt a tevékenységet, amely új ötletekkel, új megoldásokkal teremt munkaalkalmakat, mert hiszen a gya­korlatból tudjuk, hogy igen sok hírverési akció, tehát nyomdai munka, egy-egy eredeti megoldású címlapnak, vagy új­szerű kivitelezési módnak köszönhette keletkezését. (Zárójelben azonban, félre­értések elkerülése végett, világosan le kell szögeznünk, hogy csakúgy, mint a papírkereskedőknél, a legélesebben küz­döttünk a törvényellenes munkavállalások ellen, a reklámszakembereknél, grafikus művészeknél is elvárjuk, hogy szigorúan tartózkodni fognak elkalandozásoktól. E figyelmeztetést azért tartjuk szükséges­nek, mert újabban »Service« impresszu­mokkal találkozunk, holott ilyen nyom­dát nem ismerünk.) Ismételjük, igen sokat várunk a re­klámszakemberekkel és grafikus művé­szekkel folytatandó gyakoribb eszme­cseréktől, mert még igen sokat kell együtt dolgoznunk annak az érdekében, hogy a nyomtatványfogyasztó közönséget megnyerjük az egyedül eredményt hozó szakszerű, kvalitásos munkának. A felénk való közeledést várjuk vi­szont az idegenforgalmi propagandáit in­téző hivatalos tényezőktől. Fonák ugyanis a helyzetünk, amikor az eddiginél lénye­gesen erőteljesebb idegenforgalmi pro­pagandát sürgetünk, mert hiszen köny­­nyen érhetne bennünket a vád, hogy ezzel a felajánlkozással csak önös ér­dekeinket akarjuk szolgálni. Éppen ezért várjuk a közeledést, szerény szolgála­taink, gyakorlati tudásunk és tapaszta­lataink igénybevételét, mert amellett, hogy kétségtelenül erősen érdekelve va­gyunk üzleti szempontból is az idegen­­forgalmi propagandánál, a legteljesebb tárgyilagossággal az a meggyőződésünk, hogy a hivatalos tényezők és a nyom­daipar szorosabb együttműködése feltét­lenül javára szolgálna ennek az egész nemzetgazdaság szempontjából oly nagy­fontosságú ügynek. Azok a nemrégiben megjelent statisz­tikai adatok, amelyek hazai idegenfor­galmunk lényeges csökkenéséről számol­nak be, nem szabad, hogy elkedvetlenít­sék a hivatalos köröket. Mi már 1937- ben, idegenforgalmunk még soha nem tapasztalt hatalmas fellendülése idején megjósoltuk, hogy csakúgy, mint a gaz­dasági életben, az idegenforgalom terén is vannak felfelé és lefelé ívelő idősza­kok. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha akár az egyik, akár a másik eset­ben ellankadhat az idegenforgalom nö­velésének legfontosabb eszköze: a pro­paganda. Annak idején cikksorozatban, részlete­sen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és tárgyilagosan, adatokkal alátámasztottan mutattunk rá arra, hogy a főváros pro­pagálását is lényegesen fokozni kellene, de különösen szebbnél szebb vidéki vá­rosaink és fürdőhelyeink ismertetésénél mutatkoznak súlyos hiányosságok. Em­lékezzünk csak vissza arra a nagy fel­tűnést keltett esetre, amikor varsói kö­vetségünk a magyar vidéki városoktól propagandaanyagot kért és csak néhány nagyobb városunk ismertetőjét tudtuk rendelkezésére bocsátani. A Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállí­táson bemutatott magyar idegenforgalmi propagandaanyag kvalitásáról a nagy­számban megjelent külföldi szakemberek a legteljesebb elismerés hangján nyilat­koztak. Ez az elismerés nemcsak a ki­tűnő felkészültségű budapesti nyomda- NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 1939 január 1

Next