Nyomda- és Rokonipar, 1939 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
4. oldal prezentánsai, hogy ezt a kérdést, más fontos szakmai problémánkkal együtt megvitassuk és megteremtsük az alapját a harmonikus együttműködésnek és ezzel a nyomdaipar boldogulásának. Az új év kezdetével meg kell kezdődnie a munkának a nyomdaipar jobb jövőjéért is s mi, kárpátaljai nyomdászok, akik húsz év alatt nemcsak szenvedni, de dolgozni és harcolni is megtanultunk jogos igényeink kivívásáért, szívesen ajánljuk fel szolgálatainkat központi szervezetünknek ahhoz a munkához, melynek most meg kell indulnia a szakmai konszolidáció megvalósítására. Bízom benne, hogy ez az év meghozza Hazánknak az igazság győzelmét, szakmánknak pedig a megújhodást. NYOMDA- ÉS ROKONIPAR Adalékok a „magyar66 szedőgép történetéhez írta : Kertész Árpád (Befejező közlemény ei magyar szedőgépre vonatkozó ismertetésemnek, igen nagy örömömre, visszhangja támadt Pozsonyban, ahonnan Werner Jenő a következőkben közlésre kerülő cikket küldötte, amely 1841-ben Pozsonyban a »Századunk« politikai, tudományos és művészeti folyóirat április 15-iki egyesített 29. és 30. számában jelent meg. Ezt a lapot Balásfalvi Orosz József alapította és szerkesztette és Schmid Antal nyomtatta. A cikk címe: »Még valami a’ betűszedő gép’ tárgyában« és szól következőképpen. A’ bécsi Theaterzeitung’ 67-ik számában ezen cikk olvasható: »El van tehát érve, mit eddig hinni nem akaránk, ’s mitől számos ember érdekében, kik ezáltal kenyerüket vesztik, tartottunk, a’ betűszedőgép fel van találva. Előre lehetett látni, hogy a Gutenberg százados ünnepe által felizgatott figyelem a könyvnyomói ügyre nem fogna előbb nyugodni, mint el nem éretendik a czél egy szaporább szedő rendszert érdeklő. Jelen századunkban, hol mindenki gyorsan menni, kocsizni, repülni akar, hátramaradhatna e a gondolati A betűszedő gép fel van találva, s Angol, Franczia, Poroszhonban, Ausztriában, Bajor és Oroszhonban már szabadalmazva is. ’S a mi leginkább figyelmet érdemel, hogy ismét angolnak kelle lenni, ki azt létrehozza, mit egy német gondolt! (Talán magyart akart mondani, legalább kelle mondania). Kliegl urnak betűszedő gépe Pozsonyban, eszméje szerint szinto oly tökéletes, mint Young úr és társáé Londonban, sőt azt felül is haladja, minthogy egyszersmind szétrakógép is, azaz: a mondatot, mellyet szedett, billentyűs műs szerkezete által ismét szét is szedi. De a szegény embernek nincsen módja! A magyarok 10 forintos részvényekben mintegy 2000 forintot hoztak össze. Ezen öszveg hamar felhasználtatott, s most Kliegl még mindig Pozsonyban ül, ’s mintáján czirkalmaz és czirkalmaz, mialatt Young már 60,000 forintot fordita egykorú találmányára (saját vagyonából) ’s már is mindenütt szabadalom - leveleket nyert gépelyére. A’ gép mintegy 300 Lajos aranyba kerülend. Annyi munkát végez, mint tíz szedő, egy szedő által, kinek e gépre különösen bele kell tanulni. A mostani szedők kénytelenek lesznek ezen gépen újlag kezdeni mesterségüket. A’ betűk alakjában némi változásnak kell történni, azonban nem teljes lehetetlen a Young féle géppel a most szokásos betűket is megtartani. Egy, a’ találmányt még eddigelé akadályozó baj az, hogy csak egy ugyanazon féle írásra van alkalmazva. Ha számokat vagy másféle betűket kell a textusba venni, helyet kell hagyni számukra, ’s utóbb külön szedéssel betölteni. A’ szedőket ezentúl nem betűszedőknek, hanem betűszövőknek nevezendjük, mert a’ szövőszék theoriáját alkalmazó a’ gazdag gyámok a’ szedőgépre. Young még ezen évben szándékozik saját költségén Lipcsében felállítani egy illyen géppéldányt, az ottani könyvkereskedőségnek tettleg megmutatandó, mit eredményez. A’ literaturára nézve ezen találmány következményei megmérhetetlenek. A’ könyvek olcsóbbak lesznek, a’ közönség vásárló kedve jobban felébredend.« — Eddig a czikk. Oda jutottunk e tehát, hogy a’ külföld elragadja előlünk azon kincset, mit mármár miénknek nevezhetünk ?! Sajnos, valóban szomorító! Nem kívánom félreértetni e fájdalmas fohászomat. Abban, hogy más is egykorúlag talál fel valamit, a minek első feltűnését egy hazánkfia előbb nem végezhető művét, hogy ő nem állhatott elé tökéletesen véghezvitt csuda gépével előbb, mint a’ külföldi, ez csakugyan valóban szomorító! Kis tőreimért esedezem kedves olvasó. Nem először szólalok fel ezen ügyben; szóltam a’ múlt nyáron a Sürgönyben, midőn a Bécsben Faber által feltalált beszélő gép és Kliegl betűszedő gépe közt némi hasonlítást tevek, de szóltam jelesen a múlt évi »Századunk« lőik számában, ahol »művészi látogatás« czímű czikkemmel némi figyelmet gerjeszteni szerencsés valók. Megvallom, akkor magasra dagadott keblem, hazafias érzésem édes melegétől, látván csekély soraimnak azon egyelőre sokat jósló sikerét, hogy nagy tekintetű férfiak egyenesen e czikkelynek tulajdoníták a gépek iránti felébredt figyelmüket, melynek következtében sok látogató tiszteli meg a jeles művészt, s e sűrű látogatások nyomán alakult össze a pozsonyi társulat, lelkes pártfogása alá veendő a művésznek munkálatait, s részvények utján pénzsegélyezéssel is gyámolitandó a mű felállítását. Lelkemből örvendék ezen körülményeknek, azt hívén, hogy már elinditva lévén a dolog folyama. Ami % azt semmi többé nem akadályozandja; örvendék abban bízván, hogy hazámat érdeklő kedvencz álomképeimnek egyike valahára teljesülend, az t. i. hogy a világot megajándékozzuk egy, min vérünkből szakadt, honunk emlőin nevelt, és saját erőnkkel nagyra emelt művészi lángész működésével örvendek, s ezt talán hiúság bűne nélkül is tehetem, hogy én is, szerény ismeretlenségben, kölcsönzök egy sziklácskát azon láng meggyújtására, melly a művész világ szemei előtt fényt árasztana honunk homloka körül. De fájdalommal látom, hogy a láng csak pillanatnyi szalmatűz vala, hogy a hevenyében neki lelkesült részvét nem ápolá folytonosan és szilárdul a nagy munkához szükséges erőt, hogy álomképem visszahanyatlani fenyegetődzik az álomország homályai közé, mélyebbre süllendő, mint valaha félhettem volna. Igen uraim! nem tudom, sirassam e ezen esetet, vagy azzal nyugtassam meg magamat, hiszen most nem és várhatóak! Nem lehet hálaérzettel el nem ismerni azon lelkes hazafiak buzgóságát, kik részvétükkel segíték az ügyet, úgy hogy Pozsonyban, és Pesten összesen 280 részvény íratott alá. De azóta az aláírók száma csak eggyel sem szaporodott, csak eggyel sem, s még az aláírottak közül is vannak fizetetlenek. Hol itt a hiba? Bizonyosan a hidegségben. Hol látszik itt azon lelkesség, melly a pártoltügynek minél több pártolót szerezni mindinkább törekszik? Hol azon ügyszeretet, melly az oda ajánlott anyagi segélyen kívül még egy kis fáradságot, egy kis buzdítást, egy kis lelkesítést tud áldozni? Ó! uraim ne gúnyoljanak azon divatos vért fagylaló visszautasítással: ő enthusiast! Vannak bizonyos dolgok, melyekért egész társadalmak, egész hölgyi és úri seregek szokták magukat enthusiasmirozni (hogy már e szóval éljek) s mellyekben a czél: egy kis mulatság, egy estének divatszerü átéldelése. Részemről én, illy dolog iránt lelkesülve buzdulni, hol egy a művészetnek, irodalomnak, tudományosságnak, és valódi, nem képzelt lenge műveltségnek uj világnak aerája rejtezik, illy dolog iránt lelkesülni, s másokat is lehetőleg felszólítani soha sem szégyenlendem. Van vélemény, melly azt tartja, hogy ugyanazon emberek vannak minden jótevő, időszerű s a t. társaságban, s hogy ennél fogva már ezentúl Kliegl gépeinek pártolására nem igen lehet pártolókat szerezni, mivel, ki akart részt venni, már részt is vesz, s ugyanezeket újabban felszólítani, sürgetni nem lehet, mivel végre megunják a sokat. Bocsánatot kérek uraim! ez tévedés. Vannak olyanok számosan, kik nem látván a gépek mintáit fogalommal nem bírnak róla, s azért önkényt nem igen kerülhetnek neki, s ki felszólítsa őket, kinek buzdító szava baráti összeköttetésnél vagy más viszonynál fogva a honi testvérben messzebb vidékire is kihatna, nem volt, nincs. Vannak ollyak, kik nem akarnak részt venni nézeteknél fogva, kiket talán, azon nézetek célszerű megszelídítése mellett, állhatatos buzdítással, s illyennel kell bírni a valódi ügybarátnak, meglehetne nyerni. Van a többi közt olly nézet, melly ezen gépek létesítését egyáltalán kárhoztatja; mivel a nyomtatás megkönnyebbittetvén több rész fog eláradni a világra mint eddig, s mivel annyi meg annyi ember (t. i. a betűszedők) megfosztatnak kenyerektől. Milly szűkkeblű, milly kisszerű nézet ez! nem akarom feszegetni, mit nevez ezen nézet- 1939 január 1