Nyomda- és Rokonipar, 1939 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

4. oldal prezentánsai, hogy ezt a kérdést, más fontos szakmai problémánkkal együtt megvitassuk és megteremtsük az alap­ját a harmonikus együttműködésnek és ezzel a nyomdaipar boldogulásának. Az új év kezdetével meg kell kez­dődnie a munkának a nyomdaipar jobb jövőjéért is s mi, kárpátaljai nyomdá­szok, akik húsz év alatt nemcsak szen­vedni, de dolgozni és harcolni is meg­tanultunk jogos igényeink kivívásáért, szívesen ajánljuk fel szolgálatainkat köz­ponti szervezetünknek ahhoz a munká­hoz, melynek most meg kell indulnia a szakmai konszolidáció megvalósítására. Bízom benne, hogy ez az év meghozza Hazánknak az igazság győzelmét, szak­mánknak pedig a megújhodást. NYOMDA- ÉS ROKONIPAR Adalékok a „magyar66 szedőgép történetéhez írta : Kertész Árpád (Befejező közlemény­­ ei magyar szedőgépre vonatkozó is­mertetésemnek, igen nagy örömömre, visszhangja támadt Pozsonyban, ahonnan Werner Jenő a következőkben közlésre kerülő cikket küldötte, amely 1841-ben Pozsonyban a »Századunk« politikai, tu­dományos és művészeti folyóirat április 15-iki egyesített 29. és 30. számában je­lent meg. Ezt a lapot Balás­falvi Orosz Jó­zsef alapította és szerkesztette és Schmid Antal nyomtatta. A cikk címe: »Még valami a’ betűszedő gép’ tárgyá­ban« és szól következőképpen. A’ bécsi Theaterzeitung’ 67-ik számá­ban ezen cikk olvasható: »El van tehát érve, mit eddig hinni nem akaránk, ’s mitől számos ember érdekében, kik ez­által kenyerüket vesztik, tartottunk, a’ betűszedőgép fel van találva. Előre le­hetett látni, hogy a Gutenberg százados ünnepe által felizgatott figyelem a könyvnyomói ügyre nem fogna előbb nyugodni, mint el nem éretendik a czél egy szaporább szedő rendszert érdeklő. Jelen századunkban, hol mindenki gyor­san menni, kocsizni, repülni akar, hátra­maradhatna e a gondolati A betűszedő gép fel van találva, s Angol, Franczia, Poroszhonban, Ausztriában, Bajor és Oroszhonban már szabadalmazva is. ’S a mi leginkább figyelmet érdemel, hogy ismét angolnak kelle lenni, ki azt létre­hozza, mit egy német gondolt! (Talán magyart akart mondani, legalább kelle mondania). Kliegl urnak betűszedő gépe Pozsonyban, eszméje szerint szinto oly tö­kéletes, mint Young úr és társáé London­ban, sőt azt felül is haladja, minthogy egyszersmind szétrakógép is, azaz: a mondatot, mellyet szedett, billentyűs műs szerkezete által ismét szét is szedi. De a szegény embernek nincsen módja! A ma­gyarok 10 forintos részvényekben mint­egy 2000 forintot hoztak össze. Ezen öszveg hamar felhasználtatott, s most Kliegl még mindig Pozsonyban ül, ’s mintáján czirkalmaz és czirkalmaz, mi­alatt Young már 60,000 forintot for­­dita egykorú találmányára (saját vagyo­nából) ’s már is mindenütt szabadalom - leveleket nyert gépelyére. A’ gép mintegy 300 Lajos aranyba kerülend. Annyi mun­kát végez, mint tíz szedő, egy szedő ál­tal, kinek e gépre különösen bele kell tanulni. A mostani szedők kénytelenek lesznek ezen gépen újlag kezdeni mester­ségüket. A’ betűk alakjában némi vál­tozásnak kell történni, azonban nem tel­jes lehetetlen a Young féle géppel a most szokásos betűket is megtartani. Egy, a’ találmányt még eddigelé akadályozó baj az, hogy csak egy ugyanazon féle írásra van alkalmazva. Ha számokat vagy más­féle betűket kell a textusba venni, he­lyet kell hagyni számukra, ’s utóbb kü­lön szedéssel betölteni. A’ szedőket ezen­túl nem betűszedőknek, hanem betűszö­­vőknek nevezendjük, mert a’ szövőszék theoriáját alkalmazó a’ gazdag gyámok a’ szedőgépre. Young még ezen évben szándékozik saját költségén Lipcsében felállítani egy illyen géppéldányt, az ot­tani könyvkereskedőségnek tettleg meg­mutatandó, mit eredményez. A’ litera­­turára nézve ezen találmány következ­ményei megmérhetetlenek. A’ könyvek olcsóbbak lesznek, a’ közönség vásárló kedve jobban felébredend.« — Eddig a czikk. Oda jutottunk e tehát, hogy a’ külföld elragadja előlünk azon kincset, mit már­­már miénknek nevezhetünk ?! Sajnos, valóban szomorító! Nem kívánom félre­értetni e fájdalmas fohászomat. Abban, hogy más is egykorúlag talál fel valamit, a­ minek első feltűnését egy hazánkfia előbb nem végezhető művét, hogy ő nem állhatott elé tökéletesen véghezvitt csuda gépével előbb, mint a’ külföldi, ez csakugyan valóban szomorító! Kis tőreimért esedezem kedves olvasó. Nem először szólalok fel ezen ügyben; szóltam a’ múlt nyáron a Sürgönyben, midőn a Bécsben Faber által feltalált beszélő gép és Kliegl betűszedő­ gépe közt némi hasonlítást tevek, de szóltam je­lesen a múlt évi »Századunk« lőik szá­mában, a­hol »művészi látogatás« czímű czikkemmel némi figyelmet gerjeszteni szerencsés valók. Megvallom, akkor ma­gasra dagadott keblem, hazafias érzé­sem­ édes melegétől, látván csekély so­raimnak azon egyelőre sokat jósló si­kerét, hogy nagy tekintetű férfiak egye­nesen e czikkelynek tulajdoníták a gé­pek iránti felébredt figyelmüket, mel­y­­nek következtében sok látogató tiszteli meg a jeles művészt, s e sűrű látoga­tások nyomán alakult össze a pozsonyi társulat, lelkes pártfogása alá veendő a művésznek munkálatait, s részvények utján pénz­segélyezéssel is gyámolitandó a mű felállítását. Lelkemből örvendék ezen körülményeknek, azt hívén, hogy már elinditva lévén a dolog folyama. Ami %­ azt semmi többé nem akadályozandja; örvendék abban bízván, hogy hazámat érdeklő kedvencz álomképeimnek egyike valahára teljesülend, az t. i. hogy a világot megajándékozzuk egy, min vé­rünkből szakadt, honunk emlőin nevelt, és saját erőnkkel nagyra emelt művészi lángész működésével­ örvendek, s ezt talán hiúság bűne nélkül is tehetem, hogy én is, szerény ismeretlenségben, kölcsönzök egy sziklácskát azon láng meggyújtására, melly a művész világ szemei előtt fényt árasztana honunk homloka körül. De fájdalommal látom, hogy a láng csak pillanatnyi szalmatűz vala, hogy a hevenyében neki lelkesült részvét nem ápolá folytonosan és szi­lárdul a nagy munkához szükséges erőt, hogy álomképem visszahanyatlani fenye­­getődzik az álomország homályai közé, mélyebbre süllendő, mint valaha félhet­tem volna. Igen uraim! nem tudom, si­rassam e ezen esetet, vagy azzal nyug­tassam meg magamat, hiszen most nem é­s várhatóak! Nem lehet hálaérzettel el nem ismerni azon lelkes hazafiak buzgóságát, kik részvétükkel segíték az ügyet, úgy hogy Pozsonyban, és Pesten összesen 280 rész­vény íratott alá. De azóta az aláírók száma csak eggyel sem szaporodott, csak eggyel sem, s még az aláírottak közül is vannak fizetetlenek. Hol itt a hiba? Bizonyosan a hidegségben. Hol látszik itt azon lelkesség, melly a pártoltügynek minél több pártolót szerezni mindinkább törekszik? Hol azon ügyszeretet, melly az oda ajánlott anyagi segélyen kívül még egy kis fáradságot, egy kis buzdí­tást, egy kis lelkesítést tud áldozni? Ó! uraim ne gúnyoljanak azon divatos vért fagylaló visszautasítással: ő enthusiast! Vannak bizonyos dolgok, melyekért egész társadalmak, egész hölgyi és úri seregek szokták magukat enthusiasmirozni (hogy már e szóval éljek) s mellyekben a czél: egy kis mulatság, egy estének di­­vatszerü átéldelése. Részemről én, illy dolog iránt lelkesülve buzdulni, hol egy a művészetnek, irodalomnak, tudomá­nyosságnak, és valódi, nem képzelt lenge műveltségnek uj világnak aerája rejtezik, illy dolog iránt lelkesülni, s másokat is lehetőleg felszólítani soha sem szégyen­­lendem. Van vélemény, melly azt tartja, hogy ugyanazon emberek vannak minden jó­tevő, időszerű s a t. társaságban, s hogy ennél fogva már ezentúl Kliegl gépeinek pártolására nem igen lehet pár­tolókat szerezni, mivel, ki akart részt venni, már részt is vesz, s ugyanezeket újabban felszólítani, sürgetni nem lehet, mivel végre megunják a sokat. Bocsána­tot kérek uraim! ez tévedés. Vannak olyanok számosan, kik nem látván a gépek mintáit fogalommal nem bírnak róla, s azért önkényt nem igen kerül­­hetnek neki, s ki felszólítsa őket, kinek buzdító szava baráti összeköttetésnél vagy más viszonynál fogva a hon­i testvérben messzebb vidékire is kihatna, nem volt, nincs. Vannak ollyak, kik nem akarnak részt venni nézeteknél fogva, kiket talán, azon nézetek célszerű megszelídítése mel­lett, állhatatos buzdítással, s illyennel kell bírni a valódi ügybarátnak, meg­lehetne nyerni. Van a többi közt olly nézet, melly ezen gépek létesítését egy­általán kárhoztatja; mivel a nyomtatás megkönnyebbittetvén több rész fog el­áradni a világra mint eddig, s mivel­­ annyi meg annyi ember (t. i. a betű­szedők) megfosztatnak kenyerektől. Milly szűkkeblű, milly kisszerű nézet ez! nem akarom feszegetni, mit nevez ezen nézet- 1939 január 1

Next