Nyomdaipar Magyarországon, 1914 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

LAPZÁRTA SZERDÁN REGGEL­ - SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SZEKSZÁRD '5 XIII. évfolyam 1914/ január 1 DM DA A NYOMDÁSZAT ÉS ROKONSZAKMÁK ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE --FELELŐS SZERKESZTŐ : MOLNÁR MÓR A LAP FŐMUNKATÁRSA :££gPEl LAJOS ! MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE 10 KOR., FÉLÉVRE 5 KOR . !■ 9o-S / i sfipu 4,Vy . : „HVOHDflIPflR HlGVBRORnáGOtT i.eiwit „NYOMDAIPAR“ címmel fogja mától kezdve lapunk a magyar nyomda­ipar közügyét szolgálni. A lapcím-változás oka a hala­dásnak azon irányzata, mely minél rövidebb és a lehető legjellegzetesebb vonásokkal igyekszik minél többet karakterizálni, a felesleges vonalak lehagyásával. Az év kezdetén. A ránk virradt új esztendővel lapunk a tizen­­h­madik évébe lépett. Tizenkét évvel ezelőtt bontottuk a kezdet nehézségeivel alig megküzdhetve, a szerény iszlót, melyre a romlásnak indult vidéki nyomdaipar útviszonyainak megjavítását, az ipari jogbiztonság egszilárdításáért való szívós küzdelmet jegyeztük fel széveszményül.­­ Célul tűztük ki, hogy a területi széttagoltság ér­­dekversengés által izolált nyomdai munkaadókat­gymáshoz közel hozzuk, bennök a kortársi össze­­tartozandóság, a közös érdekkapcsolat tudatát fel­keltsük és egymással szemben is és mások elleni gazdasági érdekeink minél hatályosabb megvédhetése céljából szervezkedésre bírjuk. Ez a cél lebegett szemünk előtt a lepergett tizenkét esztendő munkájában, é­s az elmúltakat emlékezetünkben felidézve, kellene most, a tizenhar­madik év küszöbén a múlt mérlegét és a jövő küzde­lem- és munkaprogrammját megadnunk. A múltat illetőleg, csak a legszigorúbb tárgyila­gosság alapján, annyit talán az önhittség vádja nélkül megállapíthatunk, hogy a mi sajtóbeli munkánk ha hálás mindig nem is, de meddő sem volt, mert annyit az elénk tűzött célból megvalósíthattunk, hogy vannak immár a vidéki nyomdaiparnak a levegőben élő és munkáló közügyéi s van egy számra és erkölcsi fajsúlyra számottevő és kellő veze­tés mellett hatóképes nyomdatulajdonos csoport, melynek tagjai a felvetődött s megoldást váró köz­kérdések iránt érdeklődnek. Szövetségünk megalakítása már magában véve jele volt az élni és haladni akarásnak s bár a kellő érdeklődés külsőleg nem is nyilvánult meg a Szövetség iránt, de lapunk folytonos agitálása a Szövetségen kívül állók érdeklődését is a Szövetség felé terelte, amit legjobban igazolnak azok a fokozottabban meg­szabott igények, amiket éppen a kívülállók szabnak és hangoztatnak a Szövetséggel szemben. Tehát, bár látszólag a vidéki nyomdaipar a Szövetségen belüliekre és a Szövetségen kívül állókra tagozódik, abban mindkét csoport ma már teljesen egyetért, hogy: szükség van igen­is a szervezkedésre, szükség van egy erős, anyagiakban is rendezett, közös érdekszövetkezésre, egy nyomdatulajdonos-szakszervezetre, mely gazdasági érdekeinket belül és kívül reprezentálja, biztosítsa és megvédje. Csak az a kérdés,­­ érdemetlenül soha nem toltuk a Szövetség szekerét, tehát tisztán boncolhatjuk e kérdést — ez a nyomdatulajdonos-szaksz­ervezet a tíz évvel ezelőtt megalakult V. Ny. O. Sz.-ben keresendő és található-e fel, vagy szükség van egy új szövetkezés létrehozatalára, mert a maival sokan elégedetlenek. Nem ragaszkodunk célra nem vezető eszközök­höz, de semmivel sem látnánk előbb ügyeinket, ha most elsiratjuk a Szövetséget és csinálunk egy másik szövetséget s bizonyos fokig újra kezdjük azt is, amit már elértünk. — Szövetségünknek tízéves fennállása alkalmából a nyomdatulajdonosok zöme ismerte el, hogy a 10 éves fennállás nem volt eredménytelen s a több eredmény el nem érhetésének okai a Szövetségen kívül keresendők. A Szövetség ma mégis csak a kollektív­ alap egyik faktora, a vidéki munkaadók képviselője s mint ilyet, minden érdemétől megfosztva sem lehet félre­dobni. A vidéki munkaadók numerikus kisebbsége van, igaz, ma még a Szövetségben, de erkölcsileg és gazdaságilag az üzemek ereje és többsége, a nagyobb üzemek, melyek hamarabb megérezték a rendezetlen munkás- és munkaviszonyok hátrányait. A gazdasági viszonyok utóbbi években beállott válsága megrongálta aztán a kisebb üzemeket is annyira, hogy ma már azok is érzik és a szövetkezés­ben keresik a megoldást. Csak a nagy nyomdáktól való félelem tart­­hasszá­ll sokakat a Szövetségbe lépéstől, azonban a józanabban­ gondolkodók már itt is belátják, hogy a kis­­üzemiek tulajdonosai belépve a szervezetbe, feltétlenül irányig щ .

Next