Nyomdaipar, 1915 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-06 / 1. szám

1. szám NEM HIVATALOS RÉSZ Kortársaink! Vidéki Nyomdatulajdonosok! Az év végén összeállított zárlat eredménye, jobban mondva eredménytelensége ne a csüggedést, de a jövő munkára való erősebb tudatos felkészültségre törekvést váltsa ki lelkünkből. A nyomdászat a leg­szebb iparág, a kultúraterjesztés, a fejlődés hatalmas eszköze. Méltatlan és érdemetlen iparára, ki ezt fel­fogni nem képes. De ki ezt felfogja és átérzi, annak magának is munkásmarokkal kell irányítani ipara előrehaladását, hogy iparunk képes legyen a benne rejlő intellektuális igények követelményeit is kielégíteni. Amilyen előkelő helyet foglal el a nyomdaipar a különféle iparágak között, ugyanolyan előkelő pozí­ciót kellene, hogy nyújtson művelőinek. Vetkőzzük le végre az önzés oktalan hályogától elménkre borított rövidlátást és egyesült erővel mun­káljunk a jobb jövő biztosításán. Lapunkat ezért tartjuk fenn, e cél szolgálatára. Fanatikus hittel csüggünk a jobb jövőn, melyért­­küzdünk, melynek útjait tehetségünk szerint egyen­getjük. Programmunk: országos ipari életünk erkölcsileg tiszta és anyagilag erős alapokon való kiépítése, illetve ennek keretében egy virágzó, fejlődőképes, jövedelmező nyomdaipar megteremtése, melyet sem a munkaadók számítás nélküli egymást gyöngítése, sem a munkások­kal való érdekellentétek nem zavarnak szabad fejlő­désében. E célból igyekszünk egyrészt a munkáltatók között a kollégialitás érzését istápolni és szoros fegyver­barátsággá forrasztani, másrészt a munkaadók és mun­kások között a haladásnál nem nélkülözhető jó egyet­értést szolgálni. Kötelességünknek ismerjük iparunk szabados­ságának fattyú hajtásait nyesegetni, azokra a kormány és illetékes tényezők figyelmét felhívni, hogy a nyomda­ipar törvényileg is megkapja szabályozását. A mai társasélet gazdasági harcok folyamata békében is és az egyes társadalmi osztályokon belül is. Jól és okosan élni jól és okosan dolgozva lehet csak. Kartársainkat felhívjuk, hogy a jobb jövő kivívása érdekében sorakozzanak zászlónk alá. Szűnjék meg végre az eddigi, kartársainkhoz méltatlan állapot! Több belátást és több odaadást követel a jövő megalapozása mindenkitől. Aztán... azt is gondolják meg-legvégül bár — Kartársaink, mint hűséges olvasóink, hogy egy nyomda­tulajdonos azzal is tartozik iparának és önmagának, hogy saját szakmája szaklapját ismerje, pártolja és ennek jeléül ne csak elfogadja és reklamálja a lapot, de az előfizetési pénzt is pontosan beküldje. Nem célunk egy iparágat sem lekicsinyelni, de a nyomdászatnál kisebb kulturális nívón álló iparágak művelői kultuszt és becsületkérdést csinálnak szakmai sajtójuk támogatásából és fejlesztéséből. Nyomdatulaj­donosnak még inkább kell ennek jelentőségét éreznie. És nyomdatulajdonos előtt azt sem kell magyarázni, hogy a tiszteletpéldányok nem szolgálhatnak lap­kiadások alapjául. Az újév küszöbén kérjük tehát cifra szó nélkül, munkára szokott rövid egyenességgel, hogy mélyen tisztelt kartársaink lapunkra előfizetni, lapunkat támo­gatni és az előfizetéseket pontosan beküldeni szíves­kedjenek. Kortársi üdvözlettel a NYOMDAIPAR szerkesztősége és kiadóhivatala. A háború hatása a nyomdaiparra. A nyomdaipart a háború köztudomás szerint vajúdásszerű khaotikus állapotban találta, mondhat­nánk, a végleges hanyatlás és újratámadás, a lét és nemlét határán. Addig ugyanis már a szomorú tapasz­talatok után eljutottunk, hogy ipari rendezetlenségün­ket és gyökeres reform behozatalának szükséges és tovább nem halasztható voltát felismertük. A cselekvéshez nem tudtunk azonban hozzákez­deni, midőn ránk zúdult a háború hideg zuhanya. Minden rosszból lehet és kell is azonban valami­féle tanulságot levonni a jövőre nézve, s azt jóra fordítani. A vidéki magyar nyomdaiparnál erősebb, teher­bíróbb, virágzóbb iparágak is nagy elváltozásokat szenvednek a háború folytán, nekünk annál inkább lehet tanulságos, hogy hogyan viselkedik a nyomda­ipar a háború alatt. „Inter arma, silent Musae.“ A háború fegyverzajában hallgatnak a Múzsák. A nyomdaipar természeténél fogva a kultúrától nyeri foglalkoztatása jó részét, tehát már e részről is nagy munkaalkalomtól esett el a háború következtében iparunk. De a háborúval együtt járó drágaság, taka­rékosságra való kényszerülés is első­sorban a nyomda­iparra hoz károsodást,­­ mert a test igényeiről nehe­zen mond le mindenki, enni, ruházkodni egy bizonyos fokig kell, ha még úgy dühöng is a háború, azonban a kultúrigények a legkönnyebben­­"-fokozhatók. Ki vesz most könyvet, ki nyomat könyvet, a tár­sadalmi, üzleti nyomtatványszükségletet a háború a minimumra redukálta. Vékony pénzűek az újságok, a legkönnyebben beszüntetik az iskolákat,­­ a végsőkig takarékoskodnak a közhivatalok. A szegény nyomdászat tehát marad munka nélkül. Hogy a háború okozta viszonyok teljes és hű képét adhassuk lapunkban, — a vidék nyomdatulaj­ NYOMDAIPAR 3. oldal

Next