Nyomdaipar, 1915 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-06 / 1. szám
1. szám NEM HIVATALOS RÉSZ Kortársaink! Vidéki Nyomdatulajdonosok! Az év végén összeállított zárlat eredménye, jobban mondva eredménytelensége ne a csüggedést, de a jövő munkára való erősebb tudatos felkészültségre törekvést váltsa ki lelkünkből. A nyomdászat a legszebb iparág, a kultúraterjesztés, a fejlődés hatalmas eszköze. Méltatlan és érdemetlen iparára, ki ezt felfogni nem képes. De ki ezt felfogja és átérzi, annak magának is munkásmarokkal kell irányítani ipara előrehaladását, hogy iparunk képes legyen a benne rejlő intellektuális igények követelményeit is kielégíteni. Amilyen előkelő helyet foglal el a nyomdaipar a különféle iparágak között, ugyanolyan előkelő pozíciót kellene, hogy nyújtson művelőinek. Vetkőzzük le végre az önzés oktalan hályogától elménkre borított rövidlátást és egyesült erővel munkáljunk a jobb jövő biztosításán. Lapunkat ezért tartjuk fenn, e cél szolgálatára. Fanatikus hittel csüggünk a jobb jövőn, melyértküzdünk, melynek útjait tehetségünk szerint egyengetjük. Programmunk: országos ipari életünk erkölcsileg tiszta és anyagilag erős alapokon való kiépítése, illetve ennek keretében egy virágzó, fejlődőképes, jövedelmező nyomdaipar megteremtése, melyet sem a munkaadók számítás nélküli egymást gyöngítése, sem a munkásokkal való érdekellentétek nem zavarnak szabad fejlődésében. E célból igyekszünk egyrészt a munkáltatók között a kollégialitás érzését istápolni és szoros fegyverbarátsággá forrasztani, másrészt a munkaadók és munkások között a haladásnál nem nélkülözhető jó egyetértést szolgálni. Kötelességünknek ismerjük iparunk szabadosságának fattyú hajtásait nyesegetni, azokra a kormány és illetékes tényezők figyelmét felhívni, hogy a nyomdaipar törvényileg is megkapja szabályozását. A mai társasélet gazdasági harcok folyamata békében is és az egyes társadalmi osztályokon belül is. Jól és okosan élni jól és okosan dolgozva lehet csak. Kartársainkat felhívjuk, hogy a jobb jövő kivívása érdekében sorakozzanak zászlónk alá. Szűnjék meg végre az eddigi, kartársainkhoz méltatlan állapot! Több belátást és több odaadást követel a jövő megalapozása mindenkitől. Aztán... azt is gondolják meg-legvégül bár — Kartársaink, mint hűséges olvasóink, hogy egy nyomdatulajdonos azzal is tartozik iparának és önmagának, hogy saját szakmája szaklapját ismerje, pártolja és ennek jeléül ne csak elfogadja és reklamálja a lapot, de az előfizetési pénzt is pontosan beküldje. Nem célunk egy iparágat sem lekicsinyelni, de a nyomdászatnál kisebb kulturális nívón álló iparágak művelői kultuszt és becsületkérdést csinálnak szakmai sajtójuk támogatásából és fejlesztéséből. Nyomdatulajdonosnak még inkább kell ennek jelentőségét éreznie. És nyomdatulajdonos előtt azt sem kell magyarázni, hogy a tiszteletpéldányok nem szolgálhatnak lapkiadások alapjául. Az újév küszöbén kérjük tehát cifra szó nélkül, munkára szokott rövid egyenességgel, hogy mélyen tisztelt kartársaink lapunkra előfizetni, lapunkat támogatni és az előfizetéseket pontosan beküldeni szíveskedjenek. Kortársi üdvözlettel a NYOMDAIPAR szerkesztősége és kiadóhivatala. A háború hatása a nyomdaiparra. A nyomdaipart a háború köztudomás szerint vajúdásszerű khaotikus állapotban találta, mondhatnánk, a végleges hanyatlás és újratámadás, a lét és nemlét határán. Addig ugyanis már a szomorú tapasztalatok után eljutottunk, hogy ipari rendezetlenségünket és gyökeres reform behozatalának szükséges és tovább nem halasztható voltát felismertük. A cselekvéshez nem tudtunk azonban hozzákezdeni, midőn ránk zúdult a háború hideg zuhanya. Minden rosszból lehet és kell is azonban valamiféle tanulságot levonni a jövőre nézve, s azt jóra fordítani. A vidéki magyar nyomdaiparnál erősebb, teherbíróbb, virágzóbb iparágak is nagy elváltozásokat szenvednek a háború folytán, nekünk annál inkább lehet tanulságos, hogy hogyan viselkedik a nyomdaipar a háború alatt. „Inter arma, silent Musae.“ A háború fegyverzajában hallgatnak a Múzsák. A nyomdaipar természeténél fogva a kultúrától nyeri foglalkoztatása jó részét, tehát már e részről is nagy munkaalkalomtól esett el a háború következtében iparunk. De a háborúval együtt járó drágaság, takarékosságra való kényszerülés is elsősorban a nyomdaiparra hoz károsodást, mert a test igényeiről nehezen mond le mindenki, enni, ruházkodni egy bizonyos fokig kell, ha még úgy dühöng is a háború, azonban a kultúrigények a legkönnyebben"-fokozhatók. Ki vesz most könyvet, ki nyomat könyvet, a társadalmi, üzleti nyomtatványszükségletet a háború a minimumra redukálta. Vékony pénzűek az újságok, a legkönnyebben beszüntetik az iskolákat, a végsőkig takarékoskodnak a közhivatalok. A szegény nyomdászat tehát marad munka nélkül. Hogy a háború okozta viszonyok teljes és hű képét adhassuk lapunkban, — a vidék nyomdatulaj NYOMDAIPAR 3. oldal