Magyar Óra és Ékszeripar, 1935 (13. évfolyam, 13-24. szám)
1935-07-01 / 13. szám
4. oldal MAGYAR ÓRA- ÉS ÉKSZERIPAR 13. szám. (Ha a rendelet azoktól az egyesületektől akarja megszabadítani a polgárokat, melyek burkoltan politikát űznek, az ellen részünkről semmi beleszólásunk sincs, bár erre nézve is az a véleményünk, hogy az ilyen szervezeteknél is csak az fizet tagdíjat, aki az ilyen egyesületnek tagja kíván maradni. Mindenesetre el kell készülnünk az elkövetkezendő időben arra, hogy a rendelettel szemben a szakma érdekeit megvédjük, ahol kell megértő bölcsességgel, ahol kell, gerincességgel. Ennek sikere jelenti annak lehetőségét, hogy bajainkon magunk erejével próbálkozunk segíteni. Ezért a segítő eszközért kell minden szakmai vezetőnek harcba szállni. xB^kjQJUfÜVIDJj Múlt számunkban Weinberger Lajos kartársunk tollából megjelent cikkre egy ifjú kartárs válaszol. A válaszból közöljük az alábbi szemelvényeket: Ma olyan nehéz időket élünk, annyira szükségünk van minden fillérre, hogy akaratunkon kívül majd mindannyian árrombolók vagyunk. Önnek tökéletes erről a felfogása, de szerintem nem betartható. Hiszen Ön is megírja, hogy „nekünk nincs munkánk, adókat, béreket azonban fizetnünk kell és talán mint egyszerű polgárembernek élnünk is kellene”. — Ugye ez az igazság? Behoznak órát javítani, pl. rugótöréssel. Félek kimondani az érte járó 3.— pengőt, mert kikapja a kezemből és elszalad. Miután határozottan felvilágosítom a baj felől és kimondom az érte járó összeget, kijelenti, hogy a felénél nem gondolt többet érte. Kéri az órát vissza és akkor viszi tovább, miután nekem szükségem van a munkára, — mint ahogy Önnek is — lemegyek 50 fillérrel, ő is megembereli magát, de 2.— pengőnél sajnos már igazán nem tud többet adni érte, ha tudom, csináljam meg, ha nem, adjam vissza neki, mert sietős a dolga stb. Üsse kő! (Talán a rugót még ki is lehet fordítani.) Megtörtént az árrombolás. — Elkészül az óra is, de nem viszik el, itt marad sokszor 3—4 hónapig is. (Nincs pénzük az embereknek.) Így van ez, mélyen tisztelt Weinberger úr! Ezt a rugótörést el is engedhettem volna, de ha bemegy bármelyik kollégához, az mind elvállalja. Ezen nincs is mit csodálkozni, bár én teljesen az ön nézetét vallom, mert az a helyes, de az ma nem keresztülvihető, őszintén ajánlom tehát önnek is: „ha csak egy mód van rá — nem kiengedni.” Ma ez az én jelszavam, de úgy hiszem, többen vallják. Aztán nagyon is sokan vagyunk. Nem lehetne hosszabb időre megtagadni a tanonc felvételt vagy a szabadulási vizsgát? * Nem akarunk légüres térben mozogni és főleg nem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha a gyakorlati élet nem ismeretében az íróasztal mellől prédikálunk jó erkölcsöket. Tény, hogy még soha olyan nehéz időket nem élt az órásság, mint napjainkban. De akármennyire is hangoztatjuk a kontárok által okozott károkat, el kell ismernünk, hogy az órajavítást nagy általánosságban mégis csak az órások végzik. Miért ne lehetne tehát más szakmák mintájára a mi szakmánkban is árvédő egyezményt létesíteni és bizonyos minimális árakat biztosítani?! Állítjuk, hogy még a mai súlyos viszonyok között is minden órás, ha nem is busásan, de rendesen megélhetne munkájából, ha némely, vagy sok kortárs nem abban versenyezne, hogy állandóan lefelé licitál az árakkal, hanem tisztességes áron tisztességes munkát szállítana. Tisztességes polgári haszonra való törekvés, ez legyen a jelszava az ifjú generációnak és csatlakozzék ahhoz a mozgalomhoz és vegyen részt abban a munkában, mely az 50 filléres, 1—2 pengős javítási árakat akarja kiirtani. Ha meg is tudjuk érteni és sok esetben méltányolni azt a jelszót, hogy „ha csak egy mód van rá — nem kiengedni”, de soha nem szűnünk meg hadakozni az 1—2 pengős javítási árak hirdetése ellen, mert ezeknek az alacsony áraknak a közönség tudatában való megrögzítése olyan destruálása az órásság anyagi és erkölcsi nívójának, melyből soha nem lehet kilábolni. Postatakarékpénztári számla 1831 Telefon J. 423-75 és J. 423-76 Sürgönyeim: AFFINERIE BUDAPEST SCHEID G. A. I ÍzseFi Arab • hétköznap V28-tól V24-ig. vasárnap . Üzleti árak : szombaton Vastól 2-ig ünnepnap zárva Budapest, VII., Holló utca 6. sz. Saját kohó. Arany-, ezüstötvényező és választó intézete Ékszeralkatrészek gyára. — Beváltás a legmagasabb napi áron.