Magyar Óra és Ékszeripar, 1939 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

DQGÄNEOFFIC HIVATALOS-LAPJA DELACORP.D' ношоаш Ä BUDAPEST Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Károly király-út 3/a. Telefon: 135—200. Megjelenik 1-én és 15-én Budapest, 1939. január 1 AMTLICHES GROAN DER BUDAPESTEfi. UHRMACHER­вттшШ ivfioxdu&óxa Mozgalmas és eseményeim esztendőt hagytunk magunk mögött. A világháború lezajlása óta a mai nemzedék alig élt át olyan izgalmas és változatos eseményekkel teli esztendőt, mint az 1938-as év volt. Az elmúlt év első felére esik az önálló Ausztria megszűnése és a Németbirodalomba való beolvadása. Az a szoros gazdasági kapcsolat, melyben Ausztria Magyarországgal az évszázados érintkezés folyamán állott, természetesen megváltozott és ez a változás a hazai óm- és ékszerszakmában is sok vonatkozásban uj helyzetet teremtett. Ugyancsak az év első felében zajlott le az Eucharisztikm Kongresszus, mely a világ minden részéből százezres tömegeket mozgatott meg s szin- pompás képet varázsolt elénk, különösen a fővárosban, ahol a külföldről idesereglett vendégeket őszinte szivvel és örömmel fogadták. Közvetlen a kongresz- szus után nyitották meg a Szent István évet, káprá­zatos pompával ünnepelvén meg a nagy Király halálának 900 éves évfordulóját. A Szent István ünnepség fénypontja volt az iparosság felvonulása zászlókkal, korhű jelmezekkel, céhládákkal és ebben a felvonulásban Testületünk is méltó módon képvi­selte a hazai órásságot. Mindezek az ünnepségek nagy idegenforgalmat idéztek elő, ami szakmánkban is éreztette jótékony hatását. Alig múltak el ezek a nagyarányú nyári esemé­nyek, amikor az ősz folyamán kalászba szökkent húsz esztendő magvetése: Szudétaterületnek Német­országhoz, Felvidéknek Magyarországhoz való vissza­csatolása és ezzel Európa térképe teljesen megvál­tozott. Bár még benne élünk a nagy történelmi események sodrában, mégis egész természetesnek tartjuk, hogy egy millió felvidéki magyar testvérünk közöttünk él és több mint 12.000 négyzetkilométer­nyi magyar terület a maga 11 nagy városával újból a magyar gazdasági egységhez tartozik. Az ujjongó öröm a hazafias ünnepségek szaka­datlan sorozatát váltotta ki, de emellett feltámadt a „Magyar a magyarért” mozgalom is, mely több millió pengővel és természetbeni adományokkal iga­zolta az anyaország magyarjainak lelkes áldozat- készségét. Ebben a nemes mozgalomban az órásság erején felül adózott, hogy segítsen enyhíteni a fel­vidéki testvérek átmeneti szenvedésein. Visszapillantásunkban nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a nagy horderejű szociális rendeleteket, melyeket a kormány kibocsátott évtizedek mulasztá­sait pótolva. A legkisebb munkabérek életbeléptetéséről, az alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról, a családi pótlékról, családi munkabérről szóló rende­letek mindmegannyi forradalmi újítás a magyar ipari és kereskedelmi életben. Kétségtelen, hogy ezek a rendeletek az ipar és kereskedelem teherbíró- képességét alaposan próbára teszik, de az is kétség­telen, hogy az életszínvonal emelése, a nagy tömegek fogyasztóképességének fokozása kamatos kamatokkal fogja a gazdasági életet kárpótolni. Végül adjunk kifejezést annak a reményünknek, hogy a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatásosabb biztosításáról szóló törvény átmeneti zavarain és nehézségein megrázkódtatások nélkül mielőbb átesünk és a most következő 1939-es év kimerült idegeinket megnyugtatja, hogy minden szellemi és anyagi erőnket hazánk, testületünk és családunk felvirágoztatására fordithassuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék