Magyar Óra és Ékszeripar, 1941 (19. évfolyam, 2-24. szám)

1941-02-01 / 3. szám

3 szám. MAGYAR ORA- ÉS ÉKSZERIPAR 3. oldal LEIPZIfiUtIRODA­LMI VÁSÁR 1941 AVÁSZI VÁSÁR: MÁRCIUS 2­7-IG //izrfe‘ ‘ з KönHej&látogatása jól gyümölcsöző vállalkozás vizumkedvezmények — Vasúti kedvezmények ЩШж Jelentkezési határidő: február 4 Minden felvilágosítást megad: a Leipzigi Vásár magyarországi kirendeltsége, m i­ i Budapest, IV., Váci­ utca 1-3. félem. 6. (Bejárat: Tü­rr István­ u. 8.) Telefon: 380-540. Orás-óranagykereskedőket ! Az ipar és kereskedelem hivatása, hogy a nagy­­közönség szükségleteit igényei szerint minden tekin­tetben kielégítse. Az igényes közönséget nehezebb, a kevésbbé igényest könnyebb kielégíteni. Az iparosság és a kereskedők tábora éles szemmel figyeli, mire van szükség, s annak megfelelőleg alkot, dolgozik, avagy szerzi be árucikkeit. Nem könnyű feladat, amit az iparos- és kereskedőrend magára vállalt, de minden fórum elismeréssel állapíthatta meg, hogy a magyar iparos és kereskedő magas színvonalúan felelt és felel meg hivatásának. Órák tekintetében a magyar közönség nagyon igényes. Jó órának, sőt azt tapasztaljuk, egész életre szóló órának beszerzésére vágyik mindenki. Hogy a közönségnek ez a vágya mennyire elégíthető ki, azt az óraszerkezet igazi szakértője, az órásiparos álla­píthatja meg. Kell, hogy az órakereskedelem ebben a kérdésben az órásiparos véleményét fogadja el. Ha a szakértő véleményét nem kéri ki, avagy figyelmen kívül hagyja, talán véletlenül — vak tyúk mód­jára — jól, de nem tudatos lelkiismeretességgel szol­gálja ki a vásárló közönséget. Nem közömbös sem az egyéni óravásárló, sem a nemzetgzadaság szempontjából, hogy milyen órát kap a közönség. Silány, vagy gyenge áru nyújtásával tu­datosan megkárosítjuk az egyént, de kevesbítjük a magyarság kezén levő értékeket is, mert a határon túlra engedett jó áru — legyen az búza, állat, gép, népművészeti termék vagy bármilyen árucikk — nem kapja meg a külföld nyújtotta gyenge áruban a megfelelő ellenértéket. Hogy a külföldi óraipar jó ellenértéket adjon, azt az órásság segítségével könnyen el lehet érni. Erre legegyszerűbb mód, ha az óranagykereskedelmi tevé­kenység kifejtéséhez első feltételként az órásszak­tudást követeljük meg. Az órás-óranagykereskedő a szaktudásával, lelkiismeretességével jól fogja ki­választani azt a szerkezetet, melyet érdemes lesz a magyar közönség részére a határon átengedni. Fónay Jenő: A kézművesipar gazdasági helyzete Az Ipartestületek Országos Központja a január 26-i közgyűlése előtt részletes jelentésben számol be a kézműves­ipar helyzetéről és a központ munkájáról. Az IPOK évi je­lentése ismerteti az iparügyi minisztérium kisipari program­ját és a kézművesipar törekvéseit, kimerítő statisztikai ada­tokkal képet ad a kézművesipar gazdasági viszonyairól. Megállapítja a jelentés, hogy a megnagyobbodott Magyar­­ország kézművesiparossága közel negyedmillió önálló kéz­művesmestert és legalább ugyanannyi alkalmazottat számlál és termelésének értéke csaknem egymilliárd pengőre becsül­hető. A kisipar helyzetének javulása már 1939-ben elmaradt a nagyipar kedvező fejlődésétől és a háborús gazdasági vi­szonyok következtében lényegesen rosszabb helyzetbe jutott, mint az előző években volt. Beszámol az IPOK évi jelentése az egyes kézművesipari szakmák helyzetéről, ismerteti a vidéki ipartestületek gazda­sági helyzetjelentéseit, az erdélyi kézművesipar újjászerve­zését, a vidéki közigazgatási hatóságok beszámolóit. Az évi jelentés további fejezetei részletes képet nyújtanak az ipar­­testületi intézmény fejlődéséről, az ipari közigazgatásról, a munkaalkalmakról és közmunkákról, az anyagellátás és ár­­szabályozás, a szövetkezeti szervezés, kisipari kivitel, munka­bér és munkaidő, hitelellátás, adózás, az öregségi biztosítás, szakoktatás, nemzetközi kapcsolatok kérdéseiről. Ismerteti az IPOK jóléti intézményeinek örvendetes fejlődését, az iroda ügyforgalmát és számadásait. A jelentést az iparügyi ható­ságok, érdekképviseletek, ipartestületek címtára egészíti ki. A foglalkozás megjelölése A folyamatban levő népszámlálás nagy súlyt helyez a foglalkozás és szakképzettség pontos megállapítására. A foglalkozás tüzetes megnevezése a népszámlálási Szám­lálólap 18/a. pontja, a szakképzettség helyes bejegyzése a Számlálólap 18/g. pontja alatt történik. Iparunkban a foglalkozást a következőkép jegyezzük be: a) Akik 1923. XI. 1. előtt kaptak tanonci és segédi idő letöltése után az órás­ipar űzésére iparigazolványt: önálló órásmester; b) akik 1923. XI. 1. és 1936. VII. 15. közötti időben szak­­képzettségük alapján kaptak az órásipar űzésére iparigazol­ványt: önálló szakképzett órásiparos; c) akik 1926. után mestervizsgát tettek, mesterlevéllel rendelkeznek, s önállóan űzik az ipart: önálló órásmester; d) azok, akik az 1884:XVII. t.-c. alapján más képesítés alapján az órásipar űzésére is kaptak iparigazolványt, a szakképzettségüket jelentő ipar mellett feltüntethetik: órás­iparos. e) A segédek, mégha mesterlevelük van is, de nem ön­álló iparűzők, az órássegéd megjelölést írhatják. f) A tanoncok foglalkozásként: órástanonc megnevezést használjanak. A szakképzettségi rovatba (18/g pont) az önálló iparűzők és segédek „órás” megjelölést használjanak, míg az órás­tanulók ebbe a rovatba az órás képzettséget nem jelezhetik.

Next