Papír és Írószer, 1936 (16. évfolyam, 1-11. szám)

1936. január

ífeUlan CAR­BON PAPÍR VEZÉRKÉPVISELET Statis Lajos Budapest, V. Vilmos császár­ út 42. A PAPÍRÁRAK burkolt eme­lése. A papíripari vállalatok legutóbbi intéz­kedéseikkel olyan fizetési kondíciókat lép­tettek életbe, melyek végeredményben az árak emelésével azonosak. Eddig ugyanis a szontó készpénzfizetésnél 4 százalék, 30 napra fizetésnél 3 százalék volt, míg az új feltételek egy-egy százalékkal csök­kentették az engedmény kulcsát. Szak­mai körökben a burkolt áremelés érthető visszatetszést keltett, s kívánatos volna, ha a gyáripar legalább aziránt nyújtana biztosítékot, hogy ezzel a lépéssel az ár­emelésre irányuló törekvéseik hosszabb időre végetértek. WWWWWWWWWWWWWWW ADÓSZAKÉRTŐK KIJELÖLÉSE. A pénzügyigazgatóság az igazságos és arányos adóztatás érdekében ez­­­ben is megkereste a MAPIOSz-t, hogy az egyes a­dófelügyelőségek mellé szak­értőket jelöljön ki. A jelöléseket a MAFIOSz elnöksége ejti meg, mely ezúton kéri fel az elmúlt év adóügyi szakértőit, hogy a tisztség elvállalásá­ra vonatkozó készségüket a titkári iro­dával levélbelileg közölni szíveskedje­nek L. E. WATERMAN A „DICSŐSÉG CSARNOKÁBAN” A newyorki egyetem egyik neveze­tes intézménye a „Dicsőség Csarnoka”, melynek helyeit minden öt évben, vá­lasztás útján töltik be a legalább 25 éve halott, legkiválóbb amerikai feltalálók sorából. A legutóbb előterjesztett 75 hírneves feltaláló között szerepel Le­wis Edson Waterman, a töltőtoll tulaj­donképpeni felfedezője, ami minden­esetre megtisztelő nemcsak a feltaláló emlékére, hanem a találmány jelentősé­gére is. ÓVÁS! A Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara ezúton szólítja fel az érdekelt kis­iparosokat és kiskereskedőket, hogy mind­azokat az egyéneket, akik őiket felkeresik és a kamarai kisipari és kiskereskedői hi­telakciótól való kölcsönszerzés ürügye alatt, jutalékot vagy bármilyen címen anyagi szolgáltatást kérnek, adják át a legközelebbi rendőrnek, mert mindazok, akik a kamarai hitelakcióban való részel­­tetés ügyében közbenjáróként szerepelnek, — szélhámosok, papír és írószer ” írta: dr. Moirer Gusztáv. Az 1935. évre visszatekintve, úgy ál­talános gazdasági viszonylatban, mint csak a papír- és az ezzel rokon szak­mákra nézve egy jellemző tünetet fi­gyelek meg. Ez nem más, mint a szembefordulás bizonyos formája a már évek óta tartó és lényegileg ez évben sem enyhült gazdasági válsággal szemben. Az em­beri természet csak egy bizonyos ideig bírja a lemondást, a fal mellett haladó óvatos rizikókerülést, s a vállalkozó­kedv előbb-utóbb, akkor is feléled, ha a szükséges reális feltételek egyébként változatlanul hiányoznak is. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy bizonyos iparágakra nézve nem adó­dott tényleg előnyösebb helyzet, mely valósággal csábít új üzemalapításokra, meglévők bővítésére. Tudvalévő, hogy az elmúlt évben tapasztalt papírhiány a papírgyártásra nézve ily helyzetet teremtett. De amíg itt is nélkülözöm a jövő garanciáját, hogy az, ami ma ren­­tábilisnek látszik, holnap is annak fog-e mutatkozni s nem látok mást, mint legfeljebb azt a felfogást és an­nak mintegy akarását, hogy a mai gaz­dasági nyomorúság fő okát képező au­­tarchikus tendenciák továbbra is fenn­maradnak, addig ha egy más és pedig egy kifejezettebben rokon iparban, a papírfeldolgozás terén, ahol még csak átmenetileg sem javult a helyzet, szin­tén a vállalkozási kedv hirtelen fellob­­banását látom, ezt nem tudom magam­nak mással, csak az emberi természet fenth­ivatkozott sajátságával, vagy ta­lán még a vállalkozók szakmai tájéko­zatlanságával magyarázni. Tudjuk ugyebár, hogy míg a papírgyártásban előállott kedvező helyzet túlnyomó részben az osztrák import kimaradásán alapszik, a papír­feldolgozó iparban osztrák importról eddig sem volt szó. Tény az, hogy a grafikai és rokon­szakmák termékivel szemben az or­szág szükséglete az elmúlt év folyamán nem, vagy csak jelentéktelen mérték­ben emelkedett s nincs semmi kilátás arra, hogy ez a szükséglet a közeljövő­ben lényegesen emelkedjék. Ami új vállalkozás tehát ezen a téren létesül, a meglévők különben sem nagy kenye­réből akar egy jó karajt lehasítani s ezt meg sem kísérelheti másképp, mint saját maga rovására is, az árak további letörésével, melyben a konkurensek feltétlenül követni lesznek őt kénytele­nek! De ha az autarchia túlzásai elleni szempontoktól eltekintünk, nem lehet kifogást emelni egyetlen egy oly új ala­kulással szemben sem, amely új, eddig nálunk nem készült iparcikket akar gyártani s ezzel a külföldi importot fe­leslegessé tenni. Oly cikkeket gyártani azonban, amelyekre már bőségesen megvan és kellő szükséglet hiányában nincs is kihasználva a megfelelő beren­dezés, m oly eljárás, mely az illető iparág egyetemét, az erre vállalkozót beleértve, károsítja. Magyarországon, ha egy utcasarkon új üzlet nyílik, mely némi sikert tud felmutatni, rövid időn belül tíz másik nyílik mellette. És még azt mondják rólunk, hogy ha egyébként szegények is, de ötletben gazdagok vagyunk! Ná­lunk a mi szakmánkban mindenki min­dent gyárt, amit a többiek s ha ma még nem, holnap már mindenesetre ezt fog­ja tenni, óriási a növekvésre való tö­rekvés szélességben, de igen szerény mélységben és magasságban. Ahelyett, hogy specializálódásra és kvalitásra tö­rekednénk, a minél többre való alkal­masság és az olcsó ár tartanak meg­ i­gézve. Kvalitás és reális olcsóság nem hori­zontális, hanem vertikális irányban ke­resendők. A siker titka az elmélyült komoly munka­, mely nem akar min­dent egyszerre markolni, hogy semmit, vagy igen keveset fogjon. Az olcsóbb ár tényleg olcsóbb termelés nélkül pe­dig egy olyan kés, melynek a tenye­rünkben lévő nyele élesebb, mint a pengéje. Szeresd azt az árut, amit csinálsz és úgy csináld mindig, hogy kellemesen lepjed meg vele azt, akinek csinálod. És tudd, hogy mi az, amit csinálsz, mire szolgál, milyen célt tölt be, mert nem csak olcsóbb, hanem szebb és cél­szerűbb is lehet valami s jobban is fo­god magad érezni, ha nem a mások utánzására veszíted a pénzedet, hanem örülhetsz, hogy megérdemelted, amit kerestél. Visszapillantás a szakmai ipar alakulására

Next