Papír és Írószer, 1936 (16. évfolyam, 1-11. szám)
1936. január
ífeUlan CARBON PAPÍR VEZÉRKÉPVISELET Statis Lajos Budapest, V. Vilmos császár út 42. A PAPÍRÁRAK burkolt emelése. A papíripari vállalatok legutóbbi intézkedéseikkel olyan fizetési kondíciókat léptettek életbe, melyek végeredményben az árak emelésével azonosak. Eddig ugyanis a szontó készpénzfizetésnél 4 százalék, 30 napra fizetésnél 3 százalék volt, míg az új feltételek egy-egy százalékkal csökkentették az engedmény kulcsát. Szakmai körökben a burkolt áremelés érthető visszatetszést keltett, s kívánatos volna, ha a gyáripar legalább aziránt nyújtana biztosítékot, hogy ezzel a lépéssel az áremelésre irányuló törekvéseik hosszabb időre végetértek. WWWWWWWWWWWWWWW ADÓSZAKÉRTŐK KIJELÖLÉSE. A pénzügyigazgatóság az igazságos és arányos adóztatás érdekében ezben is megkereste a MAPIOSz-t, hogy az egyes adófelügyelőségek mellé szakértőket jelöljön ki. A jelöléseket a MAFIOSz elnöksége ejti meg, mely ezúton kéri fel az elmúlt év adóügyi szakértőit, hogy a tisztség elvállalására vonatkozó készségüket a titkári irodával levélbelileg közölni szíveskedjenek L. E. WATERMAN A „DICSŐSÉG CSARNOKÁBAN” A newyorki egyetem egyik nevezetes intézménye a „Dicsőség Csarnoka”, melynek helyeit minden öt évben, választás útján töltik be a legalább 25 éve halott, legkiválóbb amerikai feltalálók sorából. A legutóbb előterjesztett 75 hírneves feltaláló között szerepel Lewis Edson Waterman, a töltőtoll tulajdonképpeni felfedezője, ami mindenesetre megtisztelő nemcsak a feltaláló emlékére, hanem a találmány jelentőségére is. ÓVÁS! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ezúton szólítja fel az érdekelt kisiparosokat és kiskereskedőket, hogy mindazokat az egyéneket, akik őiket felkeresik és a kamarai kisipari és kiskereskedői hitelakciótól való kölcsönszerzés ürügye alatt, jutalékot vagy bármilyen címen anyagi szolgáltatást kérnek, adják át a legközelebbi rendőrnek, mert mindazok, akik a kamarai hitelakcióban való részeltetés ügyében közbenjáróként szerepelnek, — szélhámosok, papír és írószer ” írta: dr. Moirer Gusztáv. Az 1935. évre visszatekintve, úgy általános gazdasági viszonylatban, mint csak a papír- és az ezzel rokon szakmákra nézve egy jellemző tünetet figyelek meg. Ez nem más, mint a szembefordulás bizonyos formája a már évek óta tartó és lényegileg ez évben sem enyhült gazdasági válsággal szemben. Az emberi természet csak egy bizonyos ideig bírja a lemondást, a fal mellett haladó óvatos rizikókerülést, s a vállalkozókedv előbb-utóbb, akkor is feléled, ha a szükséges reális feltételek egyébként változatlanul hiányoznak is. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy bizonyos iparágakra nézve nem adódott tényleg előnyösebb helyzet, mely valósággal csábít új üzemalapításokra, meglévők bővítésére. Tudvalévő, hogy az elmúlt évben tapasztalt papírhiány a papírgyártásra nézve ily helyzetet teremtett. De amíg itt is nélkülözöm a jövő garanciáját, hogy az, ami ma rentábilisnek látszik, holnap is annak fog-e mutatkozni s nem látok mást, mint legfeljebb azt a felfogást és annak mintegy akarását, hogy a mai gazdasági nyomorúság fő okát képező autarchikus tendenciák továbbra is fennmaradnak, addig ha egy más és pedig egy kifejezettebben rokon iparban, a papírfeldolgozás terén, ahol még csak átmenetileg sem javult a helyzet, szintén a vállalkozási kedv hirtelen fellobbanását látom, ezt nem tudom magamnak mással, csak az emberi természet fenthivatkozott sajátságával, vagy talán még a vállalkozók szakmai tájékozatlanságával magyarázni. Tudjuk ugyebár, hogy míg a papírgyártásban előállott kedvező helyzet túlnyomó részben az osztrák import kimaradásán alapszik, a papírfeldolgozó iparban osztrák importról eddig sem volt szó. Tény az, hogy a grafikai és rokonszakmák termékivel szemben az ország szükséglete az elmúlt év folyamán nem, vagy csak jelentéktelen mértékben emelkedett s nincs semmi kilátás arra, hogy ez a szükséglet a közeljövőben lényegesen emelkedjék. Ami új vállalkozás tehát ezen a téren létesül, a meglévők különben sem nagy kenyeréből akar egy jó karajt lehasítani s ezt meg sem kísérelheti másképp, mint saját maga rovására is, az árak további letörésével, melyben a konkurensek feltétlenül követni lesznek őt kénytelenek! De ha az autarchia túlzásai elleni szempontoktól eltekintünk, nem lehet kifogást emelni egyetlen egy oly új alakulással szemben sem, amely új, eddig nálunk nem készült iparcikket akar gyártani s ezzel a külföldi importot feleslegessé tenni. Oly cikkeket gyártani azonban, amelyekre már bőségesen megvan és kellő szükséglet hiányában nincs is kihasználva a megfelelő berendezés, m oly eljárás, mely az illető iparág egyetemét, az erre vállalkozót beleértve, károsítja. Magyarországon, ha egy utcasarkon új üzlet nyílik, mely némi sikert tud felmutatni, rövid időn belül tíz másik nyílik mellette. És még azt mondják rólunk, hogy ha egyébként szegények is, de ötletben gazdagok vagyunk! Nálunk a mi szakmánkban mindenki mindent gyárt, amit a többiek s ha ma még nem, holnap már mindenesetre ezt fogja tenni, óriási a növekvésre való törekvés szélességben, de igen szerény mélységben és magasságban. Ahelyett, hogy specializálódásra és kvalitásra törekednénk, a minél többre való alkalmasság és az olcsó ár tartanak meg igézve. Kvalitás és reális olcsóság nem horizontális, hanem vertikális irányban keresendők. A siker titka az elmélyült komoly munka, mely nem akar mindent egyszerre markolni, hogy semmit, vagy igen keveset fogjon. Az olcsóbb ár tényleg olcsóbb termelés nélkül pedig egy olyan kés, melynek a tenyerünkben lévő nyele élesebb, mint a pengéje. Szeresd azt az árut, amit csinálsz és úgy csináld mindig, hogy kellemesen lepjed meg vele azt, akinek csinálod. És tudd, hogy mi az, amit csinálsz, mire szolgál, milyen célt tölt be, mert nem csak olcsóbb, hanem szebb és célszerűbb is lehet valami s jobban is fogod magad érezni, ha nem a mások utánzására veszíted a pénzedet, hanem örülhetsz, hogy megérdemelted, amit kerestél. Visszapillantás a szakmai ipar alakulására