Papír és Írószer, 1939 (19/3. évfolyam, 1-21. szám)

1939-09-01 / 13. szám

pAHmnRim)s/m Szombathely—Szeged A Magyar Könyv- és Papírkereskedők Felsődunán­­túli Körzete augusztus 13.-án tartotta ülését. Meghívta Szövetségünket is. Már régebbi ígéretünkkel — még Veszprémben — köteleztük el magunkat: vándorgyűlést hirdettünk. A rendelkezésre álló idő rövidségére és a közeledő szezon nagy munkájára való tekintettel a fővá­rosból detailistákra nem számíthattunk. A Szövetség vezetőségét Fritsch Ferenc alelnök és a főtitkár képvi­selték. Mire megérkezett a pesti vonat, már folyt az ot­tani körzet gyűlése. — A Sabaria télkertjében vagy 70 papírkereskedő bizonyította, hogy „veszprémi környéke­ken“ nincs közöny. Az ülés vezetői: Fodor Ferenc alel­nök, Krauser Antal titkár gyönyörű munkát végeztek. Többek között ott láttuk a szombathelyiek közül vitéz Kele Nándor, a Martineum és Gábriel utóda cégek képviselői, Rich­aovszky Gyuláné, Donáth Gyula, Baráth Ilona, Saly Emma, Unger Izidor, Nagy Lajos, Hermann Miksa céget, Zalán kartársakat,­­ a soproniakat Cristea László, Gregorencsics Hajos, Tatár Révay, Tapolcát Nagy Mi­hály, Vasvári Singer Zsigmondné, Zalaegerszeget Ka­kas Ágoston, Nemes György, Szabó József, Kanzli Jó­zsef és Hegedűs Ferencné,­­ Celldömölköt Dinkgreve Nándor, Horváth Béla, Szagán János, Csornát a Mar­­tincsevics cég, Felsőgallát Szöllősi Miklós, Galántát a Tanítók Szövetkezetének képviselője, Jánosházát Mar­­kovics Hermann, Kaposvárt Czanyó igazgató (Somogy­­megyei Nyomda), Kőszeget az Emericanum megbí­zottja, Körmendet Péterváry és Pőcze kartársak, Ko­máromot Hacker Dezső, Kapuvárt Platz Imre, Nagyka­nizsát Schloss Testvérek és Fischer Ede, Pápát a Pax cég és Dömösi Jánosné, Sárvárt Hess Alfréd képviselte. De megjelentek a fővárosi gyárak és nagykereskedelmi cégek képviselői: Beck Ottó, Weszely Antal, Földes Ede, a Ch­rome, Moiret stb- cégek megbízottjai. Több, mint 50, szakmájának szeretetében dolgozó detail­ista, akik áldozatkészen siettek manifesztálni: baj van, de egység is legyen . . . Még a pestiek távollétében Krauser Antal titkár az elnöki megnyitó után következőkben ismertette az egy behívás okát és célját: „Április elején a szakmánkra súlyosodott különféle bajok Veszprémben hoztak össze bennünket, hogy tilta­kozásunknak hangot adjunk. Az ott megnyilvánult, szakmánkban szokatlanul nagy érdeklődés igazolta kör­zetünk vezetőségének elhatározását, hogy az ilyen ter­hek elhárítása nem csak néhány ember feladata, ha­nem az egész szakmáé. Első és talán legnagyobb feladatunk volt az Álkot­­mánybiztosság által megállapított árjegyzékek helyes­bítése, illetve a vidéki papírkereskedelem részére 10 %­­os felár biztosítása. Második feladatunk a minisztériu­mokban beadandó kérvényünk volt, melyekben kértük az illetékeseket, hogy szabványcikkeket csak ipariga­zolvánnyal bíró papírkereskedő árusíthasson. Első feladatunkat nagy vonásokban megoldottuk. A napokban érkezett meg a kormánybiztosság döntése, mely szerint az árjegyzékeken helyesbítették az egyes, sokat reklamált cikkek árait. A vidék részére némi felár hozzászámítását engedélyezték. Figyelmeztetjük kortár­sainkat, hogy e hó lej­étől kezdve ezeken az árakon kell árusítani. Ismertetnem kell még a kormánybiztossággal kap­csolatos lépéseinket. Úgy terveztük, hogy a vidéki könyv- és papírkereskedelem kérését országos küldöttség fogja tolmácsolni. Érintkezést kerestünk a többi körzet vezetőségével, kértük, hogy a később megadandó idő­pontra küldjenek 2—3 kartársat a küldöttségbe. Erre ígéretet is kaptam. Mikor a fogadás idejéről értesültem, azonnal hírt adtam a többi körzetnek és kértem, hogy a kijelölt urak a jelzett napon d. e. 10 órára legyenek Föl­des Ede cégnél. Onnan szándékoztunk indulni, hogy kérvényeinket különböző helyeken leadjuk. Nagy volt a meglepetésem, amikor 10 órakor felmentem Földesék­hez, ott még senkit sem találtam. Felhívtam a Szövet­séget abban a reményben, hátha ott gyülekeznek. De ott is csak Fodor alelnök urunk nekibúsult hangját hallot­tam, így ültünk ott Pesten és vártunk. Én Földes cég­nél, Fodor kartársam három kilométerrel távolabb az Erzsébet téren. Volt időnk töprengeni azon, hogy talán nincs is semmi baj a szakmánkban. Talán csak mi ket­ten fontoskodunk. Hiszen a kutya sem törődik velünk. De ahogy gondolataimban ismét magam előtt láttam a Veszprémben megjelent kartársaim aggodalmas arcát, megnyugodtam. Mégis szükség van ránk. Ha csak ket­ten maradtunk is, de mégis el kell végeznünk felada­tunkat. Szerencsénkre megérkezett két kaposvári kar­társunk feleségestül és szokás szerint végszóra a pécsi körzet elnöke, dr. Kari Lajos és a titkár, Blancz Vil­mos, így mégis küldöttség formát kapva megkezdhet­tük munkánkat. Tanulságul fel kellett ezt említenem, hogy lásssák mindannyian, mennyire közömbösek va­gyunk még ma is szakmai érdekeink iránt. Még ilyen­kor is, amikor létünket kell védelmeznünk. Még most sem tudtam 10—12 olyan kartársat összetoborozni, akik­kel méltóan képviselhettük volna az ország vidéki szak­mai kereskedelmét. Pedig ezek a megoldandó feladatok ugyanolyan súlyosak Szegeden, Debrecenben, Miskol­con és a többi városban is. Igaz, hogy kimentették ma­gukat, de ilyen ügyek elintézésére, kell, hogy legyen idő és körzetenkint egy-két ember, aki áldozatot tud hozni, úgy a saját, mint a köz érdekében és ott tudja hagyni egy-két napra üzletét. Küldöttségünkben résztvevő pécskörzeti kartársa­ink szóvá tették, hogy miért csak 10% -os felárat kér­tünk kérvényünkben! Azért, hogy ne legyen nagy különbség a vidék és a főváros árai között. A vidék igen sok esetben érzi a fővárosi kartársak versenyét. Vannak fővárosi cégek, melyek lehetetlen árakon hirdetnek és vagy az árakkal, vagy pedig hangzatos jelzőkkel és márkákkal szabadít­ják ránk mindenhova befurakodó ügynökeiket. (Figyelmeztetjük kartársainkat, hogy ezek ellen az ügynökök ellen kíméletlenül kell védekezniük . . . Meg­­figyelendők és ha olyan helyre mennek be, ahonnan !­ s

Next