Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)

1949-01-01 / 3. szám

LENGYEL LAJOS Itak­unkról. - olvasóinkb­oz A »Papír és Nyomdatechnika« első számának meg­jelenése után,szükségét éreztük, hogy felmérjük: a lap megjelenésével mit csináltunk jól és mit rosszul, mik a hiányok, miket kell pótolnunk és végü­l, hol tart a papír- és nyomdaipari dolgozók kritikai érzéke ezen a téren. Valljuk, hogy a szocialista termelés a munka ter­melékenységét a régi fölé kell, hogy emelje különö­sen, és a tárgyak célszerű használhatóságának és azok minőségének ugyancsak döntő szempontjait minden­kor tovább kell fejleszteni, párhuzamosan az egyre fo­kozódó társadalmi igény kívánalmainak megfelelően. Célunk, hogy lapunkkal és egész munkánkkal fel­sorakozzunk a többi iparok egyre tökéletesedő szo­cialista termelő munkája mellé. A Papír és Nyomda­­technika cikkeiben tehát elsősorban szakmánk terme­lési problémáival kell foglalkoznunk tudományos és gyakorlati síkon, politikai perspektívánk állandó meg­világításában. Nem lehet számunkra közömbös, hogy ebben a munkában a papír- és nyomdaipari dolgozók összessége hogyan vesz részt, a kölcsönös együttmű­ködés kollektív szelleme milyen mértékben érvénye­sül. Lapunk közvetlen célja: »a szaksajtón keresztül a termelés kollektív szervezőjévé válni«. E cél eléré­séhez mozgósítanunk kell iparunk kádereit, hogy ez a kollektív erőfeszítés építő ereje minél gyorsabban érvényesüljön a dolgozók között és váltsa ki érdeklő­désüket a jó munkaverseny alapját képező techno­lógiai problémák megoldása iránt. Már első számunkban arról beszéltünk, hogy fel­adatunknak érezzük »a munka magasabbrendű formáit kidolgozni«. Ezt a feladatot a Magyar Dolgozók Párt­jának programnyilatkozatában lefektetett elvek alap­ján akarjuk megvalósítani. A Programnyilatkozat ide­vonatkozó része a szakképzett munka fokozottabb meg­becsüléséért száll síkra, a szocialista termelőmunka jellegének fokozása érdekében. Ennek az iránymuta­tásnak megfelelően működik a Műszaki Főiskola pa­pír- és nyomdaipari tagozata és nyílik meg tanulóink számára a szocialista termelés technológiai és szak­káder szempontjainak megfelelő Grafikai Ipariskola, ahol a magasabb fokú továbbképzés tanfolyamai is bő lehetőséget adnak majd iparunk műszaki, üzem­­gazdasági és szervezési kérdésekben hiányosan kép­zett dolgozóink továbbképzésére. Beszélnünk kell azonban a bajokról is, mert még vannak, akik nem értették meg a népi demokráciá­nak a termelés kérdésében elfoglalt álláspontját, a dol­gozók széles rétegeinek új viszonyát a termelő mun­kához és ezek döntő kapcsolatát a fejlettebb kádereket adó új típusú iskolákhoz és szaksajtóhoz. Keményen le kell itt szögeznünk, hogy a Műszaki Főiskola hall­gatóival szemben vannak egyes üzemekben megnyi­latkozások, amik nélkülözik a szocialista öntudatot, nem látják annak jelentőségét, h­ogy mit jelent ipa­runk szocialista termelőmunkájának jövője szem­pontjából, hogy a dolgozók fiaiból műszaki értelmi­séget kap egy olyan ipar, amely a múltban ezzel csak igen szórványosan rendelkezett. A helytelen magatar­tás a szocialista szaktudás felé jó irányt vett dolgozó­inkkal szemben néhol odáig is fajult, hogy a gúny központjaivá váltak. Ezekre a jelenségekre az üzemi szerveknek éberen fel kell figyelni és felvilágosító munkával a kisiklásokat sürgősen helyes mederbe kell hozni. Örömmel állapítjuk meg, hogy lapunk iránt iparunk üzemeiben széleskörű őszinte érdeklődés nyilvánult meg és ez az érdeklődés a második szám megjelené­sével még fokozódott. A kapcsolat, amely így lapunk és az ipar dolgozói között megteremtődött, biztosítéka annak, hogy lapunk is egyik eszköze lesz termelési feladataink, nemzeti céljaink megvalósításának. A papír-és nyomdaipari üzemek dolgozóitól számos jó meglátású kritika érkezett be hozzánk, amikből azt látjuk, hogy lapunk felvilágosító munkáját üzemeink dolgozói átviszik a napi gyakorlati munkába, haszno­sítják azt az összesség, nemzetgazdaságunk érdekében. De ugyanakkor, amikor a dolgozók nagy száma ma­gáévá teszi lapunkat, rá kell mutatnunk arra is, hogy lapunkkal szemben, amely elsősorban az ipar kollek­tív produktuma és amelyben a nyomda- és papíripari munkásság ipari vezető szakemberei számolnak be a termelés döntő kérdéseiről, még egyes nagyüzemben is bizonyos érdektelenség nyilvánul meg. Fel kell ten­nünk a kérdést, hogy ilyen nagy üzemben az üzemi párttitkár, a vállalatvezető, vagy az üzemi bizottság elnöke várjon tudja-e, hogy demokráciánkban a szak­sajtó az összesség érdekében végzendő áldozatkész, egymást segítő kollektív munkának a szervezője és ez feltétele a szocializmus építésének, a jó szocialista termelőmunkának, a helyesen kibontakozó munka­verseny szellemének. Sokszor hangzik el panasz az üzemi szervek veze­tői részéről, hogy sok akadályba ütköznek, nehéz len­dületbe hozni a munkaversenyt, hogy a dolgozók a beírásokkal szemben idegenkednek, soknak tartják az adatszolgáltatást. Ezekben a kérdésekben is az új típusú szaksajtónak kell feleletet adni, fel kell tárni a jó módszereket a problémák megoldására. Az üzemi szervek akkor dolgoznak jól, ha minden, az üzemi dolgozók, a termelés fejlődését célzó tevé­kenységet erőteljesen támogatnak, ezzel saját helyesen értelmezett szervezőmunkájukat is megkönnyítik. Az üzemi pártszervezetek vezetői számára a Párt feladat­ként adja, hogy munkaszervezés és vezetés megjavítása érdekében személy­i javaslatokat tegyen, ez vonatkozik arra is, hogy az élmunkásokat, az újítókat ösztönözze arra, hogy a szaksajtón keresztül munkamódszerei­ket, újításaikat az ipar dolgozói előtt ismertessék, hogy szinte perceket se veszítsünk a jól kiértékelt új munkamódszerek általános bevezetése terén. Elmondhatjuk, hogy a papír- és nyomdaipari dol­gozóknak a termeléshez való új viszonya óta, az ipar­ban eddig nem tapasztalt lendületet vett a kutató és

Next