Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)
1949-01-01 / 3. szám
A papíripar önköltségcsökkentési terve KUNOS KORNÉL A magyar ipar központi problémájává vált az önköltségek leszorítása az 1949-es tervévben. A közismert okokon kívül (pl exportképesség elérése útján az importlehetőségek fokozása) döntő fontosságúvá azért lett, mert a hároméves terv utolsó éve egyúttal az ötéves terv előkészítésének és a nagy feladatok megoldásához szükséges erőgyűjtés esztendeje.Ebben az évben kell az iparnak saját nagyvonalú fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez szükséges anyagi feltételeket megteremtenie. Meg kell tehát vizsgálnunk azokat a módozatokat és lehetőségeket, amelyek révén a papíripar az önköltségcsökkentési tervét helyesen megtervezheti és maradék nélkül végrehajthatja. A termelés fokozása, a géppark teljes kapacitásának kihasználása természetesen fontos tényezője az önköltségcsökkentésnek, hiszen a költségtényezők egy része nem arányosan nő a termelés emelkedésével, egy része pedig többé-kevésbé állandónak tekinthető. A papírgyártóipar nyersanyagvonalon behozatalra szorul, ezáltal erősen devizaigényes ipar s így termelése korlátozott. Éppen ezért elsősorban a hazai eredetű nyersanyaggyártást kell felfejleszteni. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni a szalma- és nádcellulózgyártás tervbevett megteremtésének fontosságára, jóllehet ennek hatása a harmadik tervévben még nem jelentkezik, mert a gyár üzembehelyezése ebben az évben már nem történhet meg. Az üzemben lévő cellulózgyár termelésének mintegy 50 %-kal való növelése részben fából, részben szalmából elő van irányozva. A szűk keresztmetszetek tágítása a cellulózgyártásnál részben a tervbevett beruházásokkal, részben a főzési periódusok csökkentésével érhető el. Fokozni kell a facsiszolatgyártást és erre a célra a hazai nyárfa minél nagyobb mennyiségben történő felhasználását is. A szalmafélcellulóz gyártással kapcsolatban elsősorban az előállított papiros minőségét kell megjavítani, mert csak ez esetben lehet számolni nagyobb mennyiségben történő értékesítésre és így a félcellulózgyártás további fejlesztésére. A papírgyártóipar gépkapacitása ez évben mintegy 70 °/o-ig lesz kihasználva és körülbelül 15 %-os termelésemelkedéssel számol. A feldolgozóipar jelenleg üzemen kívüli gépparkjának beállításával, gazdaságosabb kihasználásával és a szűk keresztmetszeteken két, esetleg három műszak beállításával jelentős mértékben, több mint 40 %-kal emeli termelését. Ez évben sor kerül a papíripar tudományos kutatólaboratóriumának felállítására, elsősorban azzal a céllal, hogy új hazai eredetű nyersanyagok feltárásában és előállításában, a gyártási eljárások fejlesztésében és gazdaságosabbá tételében segítségére legyen az iparnak. A helyes gyártási profil kialakítása különösen a feldolgozóiparban nagy fontosságú-és most a lehetőség is meg van rá. Arra kell törekedni, hogy az egyes üzemek specializálódjanak és a lehetőséghez képest korszerű gépekkel ellátva a szükségletek kielégítését egymás közt helyesen felosztva, minél több tipizált cikket gyártsanak. Nem kétséges, hogy a jó gyártás előfeltétele a jó gyártáselőkészítés. A gyár profiljának, tehát gépi és egyéb adottságainak legmegfelelőbb fajtájú, minőségű, súlyú és alakú papirosokat kell gyártani. A hosszú időre szóló programot oly módon kell összeállítani, hogy minél hosszabb ideig, fajta, szín és vastagság szerint azonos, vagy közel azonos papírfajta kerüljön gyártásra. Világos, hogy ez esetben az átmenetek és átállások miatti termeléskiesések csökkennek, a selejt mennyisége is csökken, tehát a program helyes összeállítása jelentős tényezője az önköltségcsökkentésnek. Rá kell mutatni ezzel kapcsolatosan a szabványosítás, tipizálás nagy fontosságára is. Szabványosított minőségű, alakú, súlyú gyártmány teszi lehetővé a gyártási programnak előbb vázolt racionális összeállítását. Gondoskodni kell arról, hogy a programnak megfelelő minőségű és mennyiségű nyersanyag a kellő időben és helyen rendelkezésre álljon. A gyártandó papiros mennyiségi, minőségi és kikészítési előírásai alaposan, előre elkészítendők, hogy a gyártást kellő időben meg lehessen kezdeni. A gyártás feladata, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagból jó minőségben és a legkisebb önköltséggel állítsa elő az árut. Ennek feltétele, hogy a lehetőségekhez képest korszerű gépek és berendezések hibátlan állapotban, jó felszereléssel (szita, nemez) álljanak rendelkezésre. A gyártás folyamatát állandóan ellenőrizni kell és ebből a célból megfelelő műszerekkel kell a gépeket felszerelni, így pl a hollandinál igen fontos a motor teljesítményének állandó mérése. Lényeges, hogy a gépek és a munkahelyek a munkafolyamatoknak megfelelő sorrendben oly módon legyenek elhelyezve, hogy a nyersanyag, a gyártás különböző fázisaiban lévő áru és készáru mozgatása a nyersanyagraktártól a készáruraktárig, a lehető legkisebb munkával menjen végbe. Tehát a belső szállítást jól kell megszervezni és megfelelő jól karbantartott szállítóeszközök álljanak rendelkezésre. Rá kell mutatni az üzemfenntartás és a karbantartás helyes megszervezésének nagy jelentőségére is. Jól megszervezett géprevízió sok üzemzavart - tehát termeléskiesést - takarít meg. Kezdődő hibák kiküszöbölése megakadályozza a hibák elhatalmasodását és sok állásidő, javítási munkaidő és anyag takarítható meg. A nyersanyag megfelelő helyen (tehát a felhasználási helyhez közel) történő gondos, könnyen áttekinthető tárolásáról kell gondoskodni. A tervezett anyagfelhasználásnak megfelelő törzskészlet állandó raktáron tartását biztosítani kell. A papíripar önköltségében az anyag és energia 60