Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)

1949-01-01 / 3. szám

A papíripar önköltség­csökkentési terve KUNOS KORNÉL A magyar ipar központi problémájává vált az ön­költségek leszorítása az 1949-es tervévben. A közismert okokon kívül (pl exportképesség elérése útján az importlehetőségek fokozása) döntő fontosságúvá azért lett, mert a hároméves terv utolsó éve egyúttal az öt­éves terv előkészítésének és a nagy feladatok megoldá­sához szükséges erőgyűjtés esztendeje.Ebben az évben kell az iparnak saját nagyvonalú fejlesztéséhez és kor­szerűsítéséhez szükséges anyagi feltételeket megte­remtenie. Meg kell tehát vizsgálnunk azokat a módozatokat és lehetőségeket, amelyek révén a papíripar az önkölt­ségcsökkentési tervét helyesen megtervezheti és ma­radék nélkül végrehajthatja. A termelés fokozása, a géppark teljes kapacitásának kihasználása természetesen fontos tényezője az ön­költségcsökkentésnek, hiszen a költségtényezők egy része nem arányosan nő a termelés emelkedésével, egy része pedig többé-kevésbé állandónak tekinthető. A papírgyártóipar nyersanyagvonalon behozatalra szorul, ezáltal erősen devizaigényes ipar s így terme­lése korlátozott. Éppen ezért elsősorban a hazai ere­detű nyersanyaggyártást kell felfejleszteni. Ezzel kap­csolatban rá kell mutatni a szalma- és nádcellulóz­­gyártás tervbevett megteremtésének fontosságára, jól­lehet ennek hatása a harmadik tervévben még nem jelentkezik, mert a gyár üzembehelyezése ebben az évben már nem történhet meg. Az üzemben lévő cellu­lózgyár termelésének mintegy 50 %-kal való növelése részben fából, részben szalmából elő van irányozva. A szűk keresztmetszetek tágítása a cellulózgyártásnál részben a tervbevett beruházásokkal, részben a főzési periódusok csökkentésével érhető el. Fokozni kell a facsiszolatgyártást és erre a célra a hazai nyárfa minél nagyobb mennyiségben történő felhasználását is. A szalmafélcellulóz gyártással kap­csolatban elsősorban az előállított papiros minőségét kell megjavítani, mert csak ez esetben lehet számolni nagyobb mennyiségben történő értékesítésre és így a félcellulózgyártás további fejlesztésére. A papírgyártóipar gépkapacitása ez évben mintegy 70 °/o-ig lesz kihasználva és körülbelül 15 %-os ter­melésemelkedéssel számol. A feldolgozóipar jelenleg üzemen kívüli géppark­jának beállításával, gazdaságosabb kihasználásával és a szűk keresztmetszeteken két, esetleg három műszak beállításával jelentős mértékben, több mint 40 %-kal emeli termelését. Ez évben sor kerül a papíripar tudományos kutató­laboratóriumának felállítására, elsősorban azzal a cél­lal, hogy új hazai eredetű nyersanyagok feltárásában és előállításában, a gyártási eljárások fejlesztésében és gazdaságosabbá tételében segítségére legyen az iparnak. A helyes gyártási profil kialakítása különösen a feldolgozóiparban nagy fontosságú-és most a lehető­ség is meg van rá. Arra kell törekedni, hogy az egyes üzemek specializálódjanak és a lehetőséghez képest korszerű gépekkel ellátva a szükségletek kielégítését egymás közt helyesen felosztva, minél több tipizált cikket gyártsanak. Nem kétséges, hogy a jó gyártás előfeltétele a jó gyártáselőkészítés. A gyár profiljának, tehát gépi és egyéb adottságainak legmegfelelőbb fajtájú, minősé­gű, súlyú és alakú papirosokat kell gyártani. A hosszú időre szóló programot oly módon kell összeállítani, hogy minél hosszabb ideig, fajta, szín és vastagság szerint azonos, vagy közel azonos papírfajta kerüljön gyártásra. Világos, hogy ez esetben az átmenetek és át­állások miatti termeléskiesések csökkennek, a selejt mennyisége is csökken, tehát a program helyes össze­állítása jelentős tényezője az önköltségcsökkentés­nek. Rá kell mutatni ezzel kapcsolatosan a szabványo­sítás, tipizálás nagy fontosságára is. Szabványosított minőségű, alakú, súlyú gyártmány teszi lehetővé a gyártási programnak előbb vázolt racionális össze­állítását. Gondoskodni kell arról, hogy a programnak meg­felelő minőségű és mennyiségű nyersanyag a kellő időben és helyen rendelkezésre álljon. A gyártandó papiros mennyiségi, minőségi és ki­készítési előírásai alaposan, előre elkészítendők, hogy a gyártást kellő időben meg lehessen kezdeni. A gyártás feladata, hogy a rendelkezésre álló nyers­anyagból jó minőségben és a legkisebb önköltséggel állítsa elő az árut. Ennek feltétele, hogy a lehetősé­gekhez képest korszerű gépek és berendezések hibát­lan állapotban, jó felszereléssel (szita, nemez) állja­nak rendelkezésre. A gyártás folyamatát állandóan ellenőrizni kell és ebből a célból megfelelő műszerekkel kell a gépeket felszerelni, így pl a hollandinál igen fontos a motor teljesítményének állandó mérése. Lényeges, hogy a gépek és a munkahelyek a munka­­folyamatoknak megfelelő sorrendben oly módon le­gyenek elhelyezve, hogy a nyersanyag, a gyártás kü­lönböző fázisaiban lévő áru és készáru mozgatása a nyersanyagraktártól a készáruraktárig, a lehető leg­kisebb munkával menjen végbe. Tehát a belső szállí­tást jól kell megszervezni és megfelelő jól karbantar­tott szállítóeszközök álljanak rendelkezésre. Rá kell mutatni az üzemfenntartás és a karbantar­tás helyes megszervezésének nagy jelentőségére is. Jól megszervezett géprevízió sok üzemzavart - tehát termeléskiesést - takarít meg. Kezdődő hibák kikü­szöbölése megakadályozza a hibák elhatalmasodását és sok állásidő, javítási munkaidő és anyag takarít­ható meg. A nyersanyag megfelelő helyen (tehát a felhaszná­lási helyhez közel) történő gondos, könnyen áttekint­hető tárolásáról kell gondoskodni. A tervezett anyag­felhasználásnak megfelelő törzskészlet állandó rak­táron tartását biztosítani kell. A papíripar önköltségében az anyag és energia 60

Next