Papír és nyomdatechnika, 1954 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
A hazai nyomdaipar utolsó, igazán színvonalas korszaka a reformkor idejére esik. Ez időben Kazinczy szellemi vezetésével az irodalom és művészet területén egyaránt mozgalom indult, hogy az egyetemes művészet klasszikus örökségét az akkor általánosan alkalmazott klasszicizmus jegyében, nemzeti klasszikává alakíttassák. Kazinczy maga személyesen foglalkozott műveinek megjelenése alkalmával ezeknek tipografizálásával. Fenti példánkon is élénken tükröződik a pármai Bodoni-dinasztiának a klasszicizmus jegyében kialakított és általában elterjedt tipográfiai stílusa, Kétségtelen, hogy e példán európai jellege mellett némi hazai ízt is kap a klasszicizmus tipográfiája. gük, de a betűsorok sem „élnek“, nem érvényesülnek megfelelő arányos beosztás, térköz nélkül. A plakátszedésnél sem szabad mellőzni azt az alapigazságot, hogy jó esztétikai érzékkel végzett beosztás már félsiker. Ezért inkább használjunk kisebb betűfokozatokat, de a szükséges térközökről mindig gondoskodjunk, mert különben a plakát hatástalalan marad. A mi tipográfiai plakátjainknak a papiros adta térfelület arányos kihasználásával elsősorban frappánsnak, értelmileg jól tagoltnak, nyugodt hatásúnak kell lennie. Befejezésül felhívjuk az illetékesek figyelmét a tipográfiai plakáttal összefüggő előfeltételekre is. Minden szedőműhelyben, ahol plakátszedésre kerülhet sor, gondoskodni kell megfelelő nagyfokozatú ólombetűkről és plakátbetű választékról. Mindkét hiányosságot a rendelkezésünkre álló hazai lehetőségeinkkel kiküszöbölhetjük. Gondoskodni kellene továbbra arról is, hogy papírgyáraink a plakátpapirokat megfelelő színválasztékban gyártsák, mert hiszen a plakát színhatása jelentős reklámlélektani tényező. r ,, , , ., ö Zekely Artúr Kner Imre : „A tipográfiai stílus elemei“ című tanulmányában ezt írta : „El kell felejtenie a nyomdásznak sok mindent és újra meg kell tanulnia sok mindent. Rá kell jönnie, hogy ő egymaga nem „csinálhat“ új tipográfiát, mert az ilyesmit sohasem csinálták. Az új tipográfiát a korszak új írója, új olvasója és új nyomdásza egymásért, egymással, egyszerre fogják megteremteni az új kor intenzív átélésében.“ A mi sajátos feladatunk, hogy a tipográfiában kimunkáljuk, kialakítsuk a szocialista-realista stílust és ezt a tipográfiai plakát konstrukciójában is érvényre juttassuk. Mit jelent a szocialista realizmus elve a tipográfia gyakorlatában? Azt, hogy a magyar tipográfia klasszikus örökségére építve és a nemzeti klasszika, a nemzeti hagyomány ismeretében szolgálja az új, szocialista társadalom és az új típusú szocialista ember ezirányú igényeinek, szükségleteinek és céljainak kielégítését. A klasszikus tipográfia alapjaiból kiindulva kell tehát kifejlesztenünk új tipográfiánkat. Vannak a tipográfiai plakát területén is értékes klasszikus hagyományaink. E cikk keretében bemutatott plakát is erre figyelmeztet bennünket. A mi tipográfiai plakátjaink ne emlékeztessenek a kapitalizmus kaotikus gazdasági, politikai és kulturális életének ízléstelen, minden helyet betűkkel betöltő, zavaros hatású plakátjaira. Miután reklámpszichológiai szempontból fontos, hogy a plakát hatása megkapó legyen és a járókelőt az utcán valósággal megállítsa, néhány szóval részletesebben kitérünk a „levegő“^ sorok közötti térköz kérdésére. Jól jegyezzük meg : levegőre nemcsak az élőlényeknek van szükséÉLŐSZÓ Irtk és aiiészek kftmketi IrrtÄUsti« a Tiszti Klub nagytermében Dér y T i bor Abody Béta Fébiim Zoltán Csoóri Sándor Qyanis ló*s«f Csorba Osöxö Kalász Márton Eörsi p3DB LÉSltö Szántó Tibor Házy Erzsébet Kohut Magde ' F* b t i 6 * a Gflndó's József írók könyvhéti irodalmi estje 1954. okt. 2-án rate 8 órai kezdettel a Tiszti Klubban Déry Tibor Abódy Béla Csőri Sándor Csorba Győző Eörsi István Fábián Zoltán Gyenis József kalász Márton Papp László Baranya megyei Műsoriroda Vállalat rendezésében. Jegyek egységesen 6.— Ft Házy Erzsébet Kohut Magda Fábri Éva Göndöes József A Baranya megyei Szikra Nyomda plakátjának eredeti mérete B/2, az alsó és felső csíkot piros színnel, a szövegrészt sötétkék színnel nyomták. A plakát irodalmi eseményt hirdet. Formája azonban a legkevésbé sem viseli magán az irodalmi eseményhez méltó külsőt. Kondor Árpád által készített plakátterv nyugodt elrendezésével a tipográfiai plakát jellegének megfelelő pillantást fogó fősor és a díszítőelemként felhasznált színes vonal alkalmazásával jó példáját mutatja annak, hogy a nyomóforma előállítási idejének csökkentésével (vagy növelése nélkül) minden vidéki nyomdánkban rendelkezésre álló eszközökkel biztosíthatjuk a plakátok feltűnő, de ugyanakkor ízléses hatását. 2