Polytechnikai Szemle, 1898 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-01 / 1. szám

POLYTECHNIAI SZEMLE SZAKFOLYÓIRAT GÉPÉSZMÉRNÖKÖK ÉS ELEKTROTECHNIKUSOK SZÁMÁRA. Szerkesztik: DUBSKY ALFRÉD OTTÓ, MARKÓCZY LAJOS, SCHIMANEK EMIL, STARK LIPÓT és WOLF SÁNDOR. .. 8 frt - 4 „ Megjelenik minden hónap 1-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet­ körút 21. sz. II. ÉVFOLYAM. Budapest, 1898. január 1.­1. SZÁM. Előfizetési ára: Egész évre ..................................... . Fél évre..................................... .......... Szemle. (VI.) Quousque tandem ... Önkénytelenül merül fel e kérdés, a midőn az elmúlt két év történetére visszapillantva kezünkbe kerülnek azon vaskos kötet immár sárgulni kezdő lapjai, melyek fölé eme sok reményt keltett szavak vannak írva: »Az I. magyar országos technikus kongresszus iratai«. Mily lelkes visszhangra találtak a reménytől duz­zadó kebleken, a kongresszus díszelnökének megnyitó szavai, melyek híven tükrözték vissza korunk érzületét, gondolkozás­módját, irányelveit, melyek minden meg­nyilatkozásában, minden jelenségében a közérdek támo­gatása, embertársaink és a haza javának gyarapítása, előmozdítása félreismerhetlenül tűnik előtérbe. Hányszor ismétlődött a kongresszus folyamán ez a lelkesedés, hányszor győződhettünk meg arról, hogy az egyesek szava az összesség »szívéből eredtek.« Az igazi modern munka emberei gyűltek össze oly impozáns számban, és az elhangzott szavakat évtizedek lankadatlan munkás­sága érlelte meg. Ez a munka, mely biztos alapját és szilárd vázát képezi hazánk gazdasági fellendülésének nemesítette meg korunk érzületét. Nem azért hangoz­tattuk, emeltük ki, hogy ernyedetlen munkásságunk, mily lényegesen járult hozzá közgazdasági viszonyaink javításához és hogy a jövőben e téren még fokozottabb feladatok várnak reánk, mintha ezzel, hivalkodni önma­gunkat, tömjénezni akartuk volna, hanem azért, hogy egyrészt a múltban kifejtett munkásságnak, ha nem is közvetlen, de legalább is mások által élvezett és talán egy hálásabb korszak által elismerendő erkölcsi jutalmára rámutassunk, másrészt erőt és kitartást öntsünk egy­másba a jövendő munkásságra. A kongresszus tárgyai, részben olyanok voltak, melyek a kizárólag az általános közügynek állanak érde­kében, részben pedig olyanok, a­melyek azonkívül karunk speciális érdekeit vannak hivatva szolgálni. Ezen utóbbi kategóriába tartoztak »a technikusok qu­alificatiójá«-ról és a »a magánmérnökségről« hozott határozatok. Hogy e két kérdés mennyire összefügg egymással — külö­nösen a gépészeti és elektrotechnikai szakon — azt mindenki, ki az ügyre némely figyelmet fordít, csak­hamar be fogja látni. Kétségtelen dolog, hogy a magánmérnökség intéz­ménye részben — miként az előadó kifejtette — azért nem fejlődhetett ki nálunk, mert a műszaki teendők nagyobbrészt államosítva vannak, a­mi egyrészt üdvös, mivel bizonyos korlátokat szab a kontárkodásnak és szédelgésnek, másrészt azonban formaságainál és nagy aparátusánál fogva a magánember számára némileg hozzáférhetlenné, vagy legalább is kényelmetlenné teszi a rendelkezésre álló intézmények igénybevételét. Másik oka, és talán a lényegesebb oka is a magánmérnöki intézmény fejletlenségének a nagy­közönség bizalmat­lansága. Ezen bizalmatlanság­ pedig indokolását­ egyedül a qualificatio ügyének rendezetlenségében kell keresnünk, ugyanott, a­hol megtaláljuk annak okait is, miért nem részesül a mérnök a társadalomban és közéletben ugyan­olyan méltányolásban, mint más egyetemi pályát vég­zett ember. Nyilvánvaló, hogy­­a kar általános műveltségéből és általános műveltsége folytán, az egyesre is tisztelet és tekintély háramlik. Míg, ha a karban olyanok vannak, a­kik qualifikátióval, tudással, műveltséggel nem bírnak, akkor minden egyes tagját is éri e miatt lenézés.« Már­pedig lépten-nyomon találkozunk olyan »mérnök«-ökkel, a­kik ezen czím viselésére semmi­féle jogalappal nem rendelkeznek és tudatlanságuk, viselkedésük és laza morális felfogásuk által karunkra csak szégyent hoz­hatnak. Az állami, illetve közszolgálatban a dolog ren­dezve van, a gyárak pedig maguk, a saját érdekükben úgy fogják embereiket megválasztani — habár itt is gyakran találkozunk bámulatos­­ rövidlátással —, hogy azok, ha nem is rendelkeznek a formális »qualificatio«-val, de legalább rendelkeznek a tudás és tisztesség azon minimális fokával, mely sikeres működésük alapfeltétele. A baj tehát főleg a magánmérnökök kárára szorítkozik. Mint természetes symptoma lép fel azon tény, hogy a kalandorok egész serege vándorol be külföldről. TARTALOM : Szemle. —* A szerszámaczél kezelése és edzése különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Hermann Miksától. (Folyt.) — A szabadkai kombinált elektromos vasúti és világítási telep. Stark Lipóttól. — Indikator csővezeték befolyása a diagrammokra. M—r R­­.-től. — A Hagans rendszerű 5 csatlós mozdony. Ks.-től. — Vegyes hirek, lapszemle. — Levelezés. — Irodalom. — Szabadalmi bejelentések. — Üzleti és személyi hirek. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések.

Next