Az Amatőr, 1933 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

AZ AMATŐR ez­t 4 gilit építsünk ? Szuper-Szuper 6+1 csöves, hálózati transzponáló vevő Írta: LÖBL FERENC, oki. g. mérnök Mit építsünk várjon?. . . A nagyadó üzembehelyezése a jelenlegi vételi viszonyokat lényegesen fel fogja forgatni, különösen a fővárosban, a vidéken viszont a reléadók környezete lesz kénytelen készülékét szelektívebbé tenni, ha külföldi adó­kat is akar hallgatni. Az ipar az egész vonalon számolt ezekkel a bekövetkezendő viszonyokkal, felkészült a változásokra és szelektív készülékeket hozott a piacra. Vannak azonban amatőrök, akik továbbra is sajátkezűleg akarják készülékü­ket összeállítani. A meglévő készülékből és a lomtárból még mindig lényeges szám­mal kerülnek elő értékes alkatrészek, amelyeket néhány újjal kibővítve, nagyobb készüléket építhet magának, ily módon, továbbá saját munkájával teheti az amatőr olcsóbbá a készülékét, amely jól elkészítve végeredményben egyáltalán nem áll a gyári készülékek mögött teljesítmény és kvalitás szempontjából, ami pedig a leg­fontosabb. Jelen cikkünkben egy olyan vevőkészülé­ket írunk le, amelyik még a nagyadó üzem­behelyezése után is feltétlenül biztosítani tudja Wien és a többi külföldi adó zavar­talan vételét és két, egymástól 9 kilohertz frekvencia-különbséggel dolgozó nagyadó elválasztását, egyszóval mindazt, amit ma egy modern távolsági vevőtől elvárhatunk. A készülék a modern transzponáló („szu­per“) készülékek csoportjába tartozik. Kapcsolása az 1. ábrán látható. A csövek száma 6+1, melyek működésük szerint a következők: Vi: előtétcső, Va: oszcillátor, Va: modulátor, Va: középfrekvencia erősítő, Vs: demodulátor (detektorcső), Vn: végerő­sítő, Va pedig az egyenirányító cső. A készülék leírását áramkörönként, azok működési sorrendjében fogjuk tárgyalni. Az antenna csatlakoztatására az Ai és A2 hüvelyek szolgálnak. Az Ai hüvely közepes szorosságú induktív csatolást ad. Az A2 hü­velyben változtatható, kapacitív csatolásunk van, amelyet a helyi viszonyoknak megfe­lelően beállíthatunk. (Hosszabb antennák kevesebb, rövidebb több kapacitást igényel­nek.) Az antennaáramok az LA­) (LA4) öninduk­cióból és a CA forgókondenzátorból álló rezgőkört gerjesztik, amelynek feszültséget a Vi exponenciális cső rácsára adjuk E csőnél, valamint a V4 középfrekvenciaerő­sítőcsőnél feltétlenül exponenciális karakte­risztikára van szükség, különben ki vágyául téve az átmodulálás és a moduláció- (ampli­túdó-) torzítás kellemetlenségeinek. A Vi cső a rádiófrekvenciát felerősíti és egyben meg­akadályozza a készüléknek az antennán ke­resztül való visszasugárzását. A Vi cső­nimális előfeszültségét, amelyik a legna­gyobb hangerőnek felel meg, az 14 · 250 Ohm-os ellenállás biztosítja (2 Volt). 1 gyengébb vételt akarunk, akkor a Pi postB diométerrel nagyobb feszültséget áll itt­ elő a cső katódja és a föld (O-potenciál!) kö­zött és ennek megfelelően a cső munkapont­ját a karakterisztika kisebb meredeksége pontjára helyezzük át, amivel a fokozat ért­sítése csökken. A rádiófrekvenciacső segé­d rács feszültségét az rf, r-1 és Pi ellenállások­ból álló feszültségosztóból kapja. Értéke Pt különböző állásától függően 70 100 V k­ö­zött mozog. Vnódfeszü­ltségét az Rfi rádiói

Next