Rádió Technika, 1936 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 1. szám
■MMMP 4+2 csöves univerzális szupervevő, 85 — 2000 m. vételkörzettel, automatikus késleltetett fadingszabályo zóval, gramofonerősítéssel Írta: ZELENKA LÁSZLÓ okt. g.-mérnök Budapest területén — mint ismeretes — egyen- és váltóáramot szolgáltatnak fogyasztóiknak az Elektromos Művek. A két áramnem elosztása egészen szabálytalan, az egyik házban az egyik, míg a szomszédban már a másik áramnemből táplálják a fogyasztókat. Mindaddig, míg a fogyasztók csak izzólámpákat, vasalókat stb. — azaz ohmikus terheléseket — kapcsoltak a hálózatra, addig ez az áramelosztás egyáltalában nem játszott szerepet. Másként áll a helyzet a villamos motoroknál és rádióknál. Ezeknél nem közömbös, hogy milyen a tápláló áram neme, sőt nagy bajok forrása lehet egyegy helytelen bekapcsolás. A rádiócsőtechnika figyelembe vette ezt a fontos körülményt és oly rádiócsöveket dolgozott ki, melyek bármely áramnemre kapcsolható rádióvevőkészülék építését tették lehetővé, így jöhettek létre az univerzális készülékek. Cikkünkben egy nagyteljesítményű, szelektív és jó hangú vevőkészüléket fogunk leírni, melynek kapcsolása olyan, hogy minden átalakítás nélkül bármely áramnemből táplálható. Hullámterjedelem. Mint cikkünk címében már közöltük, a vevőkészülék hullámterjedelmét 8,5— 2000 méterre vettük. Első pillanatban talán feleslegesnek látszik ily rövid hullámok vételére berendezkedni, de ha megemlítjük, hogy 13,90 méteren már jó műsoros adóállomás van, melyet különösen a nyári, forró napsütéses napokon igen jól hallhatunk, viszont pedig 50 méter táján 3—4 adó is dolgozik, egyszeriben indokoltnak látszik két rövidhullámú sáv alkalmazása. Különben is, különleges kiadást nem igényel ez az újítás, mert a hozzátartozó kis tekercs értéke pár fillér mindössze, a hullámhosszváltó sem kerül többe, tehát nincs komoly ok, ami ellene szólna. De leírásunk amatőröknek szól, akik, mint tudjuk, mindig az újat, az érdekeset keresik és éppen ezzel a kutatóvággyal már sok szép, komoly eredményt értek el. Elvi kapcsolás. Ennek lényeges részét (1. az 1. ábrát) a következők: Sávszűrős októdabemenet. Rövidhullámon természetesen a sávszűrős bemenetet nem alkalmazzuk. Egy középfrekvencia erősítőfokozat, kettősdióda egyenirányítás, késleltetett önműködő fading-szabályozás, hangfrekvenciás előerősítés és nagyteljesítményű végerősítőfokozat. Hálózati egyenirányító fokozat, mely egyenáramnál is az áramkörben fekszik. Ezzel tulajdonképpen be is fejeztük volna a rövid leírást, most térjünk át az egyes fokozatok tárgyalására az elvi kapcsolás (1. ábra) követésével. I. Fokozat: Oszcillátor—Modulátor. A közép és a hosszú hullámsávon sávszűrős bemenetet találunk, melyet t. olvasóink már régen jól ismernek. Ez a bemenet az előszelektivitást biztosítja és semmi körülmények között el nem .