Rádió Technika, 1939 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

99POEIDIN 3+1 csöves e rrisi 4ő. negativ visszacsatolás­sal, liangkorrekcióval, 18 wattos végerö- sito pentodával, rádió-, gramofon-, vágj mikrofónerósitéshez és feni ez vágáshoz Irta: Jovitza György. Olvasóink körében általános érdeklődés mutatkozik erősítők iránt. Az- uj csőtipusok és újabb kapcsolási fogá­sok felhasználásával sok olyan hibát lehet már kiküszö­bölni, amelyek eddigelé részben nem, részben pedig csak nagyon költséges megoldásokkal voltak elkerülhetők. A „Polidin— E 18“ minden amatőrcélra kitünően megfelel, rádió, pick-up, vagy mikrofon után egyaránt használható és házi gramofonfelvételeknél is kitünően beválik. Hangerő szempontjából középtipusnak számit, 8 watt váltóáramú teljesítményével még kisebb helyiségekben is jól használ­ható, például tánczene szolgáltatására. Hangkvalitása egé­szen elsőrangú, az erőteljes negativ visszacsatolás a torzítást gyakorlatilag jelentéktelen értékre csökkenti. Célkitűzés. Nagyteljesítményű, legjobb minőségű erő­sítőt akartunk tervezni, amely minden célra megfelel, amely hangfrekvenciaerősitőnél számbajőhet. Modern pen tódákkal már az egyszerű 2-|-l-es erősítő is elegendő erősítést ad, még akkor is, ha pl. kristálymikrofónnal, vagy szalagmikrofónnal dolgozunk. Ilyenkor azon­ban a végerősitőcső teljes kivezérlésénél — ami kb. 8 watt váltóáramú teljesítményt jelent, — mintegy 10% torzítással kell szá­molnunk. Hogy ezt a már számottevő tor­zítást csökkentsük, negativ visszacsatolást használunk. Ezzel azonban egyúttal az erő­sítést is csökkentjük! Ilymódon jutunk azután a 3—)—1 csöves erő­sítőhöz, amely most már negatív visszacsato­lással is elegendő erősítésit ad, sőt még tarta­lékunk is van, amire pl. akkor lehet szükség, ha kristálymikrofónnal dolgozunk és nem közvetlen közelről beszélünk a mikrofonra (ilyenkor a 2-j-l csöves erősítő már nem elegendő). Ezek után lássuk a kapcsolás részleteit. A kapcsolás. 1. ábránkon az elvi kapcsolási rajzot lát­juk. Az első cső nagymeredekségü rádiófrek­venciás pentóda. amelyet itt ellenállásos erő­sítőként használunk. A megválasztott üzemi viszonyoknál ez a cső kb. líO-szeres erősí­tést ad! Erről az erősítő-fokozatról különben nincsen semmi emlitenivaló, mert miiben sem tér el a szokásos kapcsolástól. A második cső ugyancsak nagymeredek- séigü rádiófrekvenciás pentóda, ugyanaz a csőtipus, mint az első. Szintén ellenállásos kapcsolásban dolgozik, erősítése is egyezik a fentivel. Ha a két első csövet önállóan szemléljük, együttesen közel 20,000-szeres erősítéssel számolhatunk! (Ezt az erősítést természetesen nem használjuk ki.) A második cső rácskörében egy fokozatos kapcsolót (Ki) látunk, amely után a hangerő- szabályozó potencióméter (P) következik. A A’i-kapcsoló háromfokozatú. Az 1. hely­zetben az 7. cső anódkörét kapcsolja (a C3- kondenzátoron keresztül) a II. cső rácsköré- hez. A 2. helyzetben a pick-up-kivezetést köz­vetlenül a II. cső rácsához köti, mig a 3. helyzet rajzunkon nincsen kihasználva. Ide lehet kapcsolni egy rádióvevőkészülék de- modulátorkörét, esetleg egy egycsöves vagy detektoros vevőt. A második erősitőfokozatnál még csupán a katódkörről kell részletesebben megemlé­keznünk. Erre a továbbiakban még vissza­térünk, amikor a negativ visszacsatolás és a hangkorrekció megoldását ismertetjük. A II. cső anódköre a szokásos ellenállásos kapcsolásban csatlakozik a végerősítő rács- köréhez. Ez utóbbinál a rács előtt egy ellen­állást látunk (Rn), amely a rendkívül nagy erősítésű, nagymeredekségü (8'5 rnA/Vj vég- erősitő-pentóda rádiófrekvenciás begerjedését gátolja meg. A végerősitőcső anódkörében a kimenő trafót (TkJ látjuk. Ennek úgy a primer, mint a szekunder tekercsén több leágazás is van, amelyek célját a továbbiak folyamán ismer-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék